Túlélési kézikönyv kirúgottaknak
2009.04.23. 05:08

Peredi Ágnes
Sokan nem értik, miért nincs rájuk szükség
Peredi Ágnes 89 apró fejezetben tárgyalja ki, hogy élte túl, amikor elbocsátották és hogy építette fel ismét önmagát. Persze a „Túlélési kézikönyv” nem csak róla szól, hiszen manapság sokan kerülnek utcára, mások meg attól félnek, hogy ők is sorra kerülnek. Nem receptkönyv, de nagyon tanulságos olvasmány.
Azt mondja Peredi, hogy nehezen tudta volna megírni a könyvet, ha nem történik meg vele is, hogy egyik napról a másikra feleslegessé vált. „A sokkot elsősorban az okozza, hogy az emberek nem értik, miért nincs rájuk szükség. Pedig a hiba nem bennük van, nem őket minősíti és bárkivel, bármikor megtörténhet. Ilyen lett a világ. Amikor engem kitettek, hazamentem és leírtam, hogy mi érdekel, mihez foghatnék még az életben. Tizenhat dolgot írtam le, s ez megnyugtatott.”
A hiba nem az ön készülékében van
A harmadik fejezetben másoknak is azt javasolja a szerző, hogy ha megtörtént a baj, az „ocsúdási időt” kell felgyorsítani. S ha már beláttuk, hogy a hiba nem a mi készülékünkben van, akkor jobb, ha azon kezdünk el töprengeni, hogyan javíthatnánk a helyzetünkön. Ámbár „ilyenkor nagyon könnyű elveszni a zűrzavarban, levezetni az indulatokat, de ebbe a csapdába nem szabad beleesni. Túl kell élni, megkapaszkodni”.
Nincs tuti recept
Szerzőnk meg sem próbál tuti receptet írni, állítja, hogy mindenkinek magának kell kidolgoznia a túlélési módszereket, s ilyenkor nagy segítség a család, meg a barátok, ha úgy tetszik, biztos kapaszkodók. Hogyisne, amikor régen úgy jelentkezett be, hogy XY vagyok a Z cégtől, vagyis azonosították egy vállalattal, most meg már nincs mit mondani.
Ha mosolyognak, rád mosolyognak, önmagad főnöke lettél, titulus nélkül. És Peredi hosszan sorolja a rossz példákat, hogy egy vezérigazgatót, aki sikerre vezette a cégét, úgy rúgták ki, hogy már az üzemi lapot sem kapja, pedig az minden nyugdíjasnak jár. Ám az ő ismerősei, a vezérigazgató, meg a többiek is, megőrizték a tartásukat. Mert hát mindennap jöhet egy új pofon, de ha megfejtettük, hogy mi történik velünk, akkor túl lehet élni. „Ha az ember álmatlanul hánykolódik, nincs értelme azon rágódni, miért történt ez velünk, inkább ötleteljünk, találjuk ki, merre mehetnénk tovább...”
Az író új diplomát szerzett
Peredi terápiás céllal kezdett írni, mert neki ez használ, hogy kiírja magából. És először nem is akarta kiadni a könyvet, de az ismerősei, akik hasonló cipőben jártak, ugyancsak elvesztették az állásukat, rábeszélték.
Ám nem lenne ilyen hiteles ez a könyv, ha Peredinek nem sikerült volna felállni. Nem írhatta volna az utolsó, 96. fejezetben, hogy „nézz a tükörbe” és veregesd magad vállon. Az író ugyanis új diplomát is szerzett. A business coach afféle vezetői tanácsadó, aki nem tanácsokat oszt, hanem elbeszélget a menedzserrel és megpróbálja rávezetni, hogyan tudja megoldani a problémáit.
S akit egyszer már kitettek az utcára, annak vannak ötletei, hogyan lehet mindent túlélni. „Pocsék korszak ez, de rendet tudunk magunk körül tenni, ha elfogadjuk, hogy a világot csak apró címletekben lehet megváltani...”
forrás : 168 óra
|