Először Gyurcsány Ferenc esett neki az ügyészi-bírói karnak, ám a múlt hét végére már a bírák is egymást marták. A távozó kormányfő pártja kongresszusán az igazságszolgáltatás függetlenségét kérdőjelezte meg, mondván: "A döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, (...) szerint jár el." Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) az államfővel közös ülésen tiltakozott a támadás ellen. Ezzel véget is ért az összetartás. Az a tény, hogy áprilistól már nem pusztán főbírája, de főbíró-helyettese sincs az országnak, sosem látott személyi harcokat váltott ki az igazságszolgáltatási kar élén.

A Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke nem pusztán a legmagasabb fórum vezetését látja el; szerepét úgy jellemezhetnénk, mintha Ausztriának tavaly nyár óta nem volna igazságügy-minisztere - sőt, immár miniszterhelyettese sem. Az LB elnöke vezeti ugyanis az OIT-et is, és ez a 15 fős testület rendelkezik azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel másutt a minisztert ruházzák fel. (Nálunk Draskovics Tibor csak egy a tizenötök közül.) A főbírónak a közügyek szempontjából is van szerepe: az LB szentesíti a választások eredményét. Nem véletlen, hogy az ország első bírájának megválasztása fontos a politika számára.

Játék az életkorral

Korábban a háttérben egyeztek meg a jelöltről: csak olyan személynek volt esélye, aki "egyenlő közelséget" tartott fenn mindkét nagy párttal. Sólyom László azonban úgy gondolta, nem a régi táncrend, hanem az alkotmány betűje szerint kell választani. Nemcsak a pártokkal nem egyeztetett, de a jogászokat is meglepte, hogy nem az LB tagjai közül, s még csak nem is az igazságszolgáltatási tanács bírái közül választott. Baka András, majd Havasiné Orbán Mária személyében körön kívüli jelölteket hozott, és ezzel meg is pecsételte sorsukat - egyiküket sem választotta meg a parlament.

Az okok előtt vegyük sorra az utóbbi napok eseményeit. Legfőbb bíró híján kilenc hónapig a helyettese vezette a testületet; Kaposvári Bertalan a pártállam éveiben katonai bíró volt. Hatvanhét évesen vált főbíróhelyettessé, ami azért érdemel említést, mert a bíráknak 70 esztendősen kell nyugállományba vonulniuk. Vagyis személyében Lomnici Zoltán korábbi elnök olyan helyettest jelölt, akiben biztosan nem kellett vetélytársat sejtenie. Nem így volt az OIT hivatalát vezető és túl nagyra nőtt Zanathy János bíróval: Lomnici vele nyíltan összecsapott, s ezután a Legfelsőbb Bíróság személyzeti osztályára "vonult vissza".

Ezért keltett meglepetést, hogy Kaposvári őt jelölte az LB elnökhelyettesévé. A "kúrián" valóságos palotaforradalom előzte meg a döntést: a bírák aláírásgyűjtéssel érték el, hogy Kaposvári kérje ki az ő véleményüket is az utód kiválasztásához. Az elnökhelyettes össze is hívta a testületet, ám hiába öltöttek talárt a bírák, végül annyit tudhattak meg, hogy az egyik pályázó büntetőfeljelentést helyezett kilátásba, ha nyilvánosságra hozzák a nevét. Kaposvári a bejelentés után otthagyta az elképedt bírákat, és végül Zanathy Jánost jelölte, akit - felesége révén - forrásaink Kovács László EU-biztos baráti köréhez sorolnak, s az "MSZP favoritjaként" emlegetnek. Az államfő nem fogadta el a jelölést, mondván, Kaposvárinak nem volt hozzá jogköre. Így április elsejétől sem elnök, sem helyettes nincs - van viszont a helyettesnek helyettese.

Megosztott bírák

A helyzet abszurditását jól érzékelteti, hogy miközben a főbírát a köztársasági elnök jelöli és a parlament kétharmados többséggel választja - hogy erős legitimációval rendelkezzen -, most egy belső dokumentum, a szervezeti és működési szabályzat alapján jelölték ki azt a személyt, akit Magyarország első bírájának kell tekinteni. Ráadásul a dokumentumba a nyugdíjba vonuló elnökhelyettes illesztette be a helyettesítésről szóló passzust. Ezzel vált Kozma György, a közigazgatási kollégium vezetője a helyettessé - Kónya István, a büntetőkollégium konzervatívnak tartott vezetője pedig hátrébb szorult a sorban.

A bírósági vezetők már a múlt hét végén egymás torkának estek. Kaposvári az Élet és Irodalomban utalt Kónya bűnére, amiért megakadályozta egy külső tagokból is álló vizsgálóbizottság felállítását a nagy bírósági tévedések, például a móri ügy kivizsgálására. Kónya a Népszabadság online kiadásában válaszolt; arroganciával és a rendszerváltás előtti struktúrához való visszatérés szándékával vádolva távozó főnökét. Az exlex állapotot jelzi, hogy a helyettes helyettese nem járhat el elnöki jogkörben például a leendő bírák kinevezésekor.

A bírói kar értetlenül nézi, hogyan sikerült a politikának így legyalulnia a tekintélyére oly büszke testületet. A Heti Válasz több szakértő véleményét egybevetve arra a következtetésre jutott, hogy a politika dolgát a bírák megosztottsága könnyítette meg. A "plebejus" bírák a körülöttük égig növő aktakupacok mögött görnyedeznek - őket irányítják a "bíróarisztokraták", akiket nem nyomasztanak eljárási határidők. Utóbbiak közül kerül ki néhány "reményvesztett önjelölt", aki a kar megosztottságát kihasználva próbál pozícióba kerülni. Egy másik törésvonal a reformerek és a reformellenesek között található. Az igazságügy 11 évvel ezelőtti átalakítása ugyanis felemásra sikerült. Meghozta ugyan a bírák anyagi függetlenségét - jelentősen emelték a bérüket, növelték a számukat is (65 százalékkal, mintegy ezer fővel), és megugrott a bírósági fejezetre jutó összeg (nominálisan a hétszeresére) -, ám a munkamódszerek átalakítása korántsem volt ilyen sikeres. A helyi bíróságokon a büntetőügyek 14 százalékát jelenleg is két éven túl tudják csak befejezni, ráadásul a bíróságok között ötszörös az egy bírára jutó leterheltség-különbség.

A magyar bíróságok a világon páratlan jogosítványokkal rendelkeznek, csak a bírákon múlik, hogy felszámolják az egyenlőtlenségeket. Fleck Zoltán jogszociológus szerint ehhez ott volna a finn példa: az ügyeket bonyolultságuk alapján pontozni kellene, és ennek alapján egybe lehetne vetni az egyes bíróságok és bírák teljesítményét. Innentől már csak teljesítményelven kellene felosztani a forrásokat. Ám ez mégsem történik meg. Az okok között szerepel, hogy az igazgatásba nem rendelkeznek beleszólással a legleterheltebb városi-kerületi bírák, a prímet a nagy tekintélyű megyék viszik, ők viszont a status quo fenntartásában érdekeltek.

Justitia keze

A reformerek és az antireformerek közötti feszültség vezetett odáig, hogy Havasiné Orbán Mária, az államfő második jelöltje sem kapott egyöntetű támogatást az igazságszolgáltatási tanácsban, csak 7:6 arányban szavaztak rá. Az OIT-ben a parlamentet képviselő, az MSZP elnökségébe frissen beválasztott Bárándy Gergely arról számolhatott be a frakciójának, hogy nem kell tartani a bírák haragjától, ha elutasítják az elnök jelöltjét, mert ők is csak udvariassági szavazatokkal álltak mellé. Ennek is szerepe volt abban, hogy az igazságszolgáltatás fejnélkülivé vált.

Kívülről nézve nehezen érthető, hogyan fajultak ideáig az események. A főbíró egy ugyan az öt közjogi méltóság közül, de hatalma inkább jelképes. Befolyása a kinevezésekben mutatkozik meg, és mivel nálunk a pereket nem véletlenszerűen szignálják ki, hanem a vezetők (a Legfelsőbb Bíróságon a kollégiumvezetők) osztják le a bírákra, közvetetten hatásuk lehet az ítéletekre. Noha a pártok igyekeznek politikai törésvonalat is rajzolni a bírók közé, ha rövid időn belül lesz új főbíró, nem kell félteni az ítélkezés függetlenségét, mert a testület sokszínű. Az LB-n vannak még a rendszerváltáskor odaejtőernyőzött egykori MSZMP-sek, megyei szinten pedig erős az Antall-kormány idején kinevezett konzervatív elnökök hatalma, a helyi bíróságokon a fiatalabb nemzedéket viszont már inkább a politikailag semleges világnézetűek alkotják. Lomnici Zoltánt sem az Áder Jánoshoz vagy Szili Katalinhoz fűződő barátsága miatt nem jelölték újra, kollégái inkább hatalomfelfogását ("mindenhol ott van, ahol összeütnek két cintányért") kifogásolják. Havasiné ellen is csak szocialista körökben érveltek azzal, hogy fideszes kapcsolatai vannak, a bírák reformelképzeléseiről szavaztak.

Ha a parlament októberig nem választ főbírót, akkor már igazságszolgáltatási tanács sem lesz, mivel csak az elnök hívhatja össze az új tagokat megválasztó küldöttértekezletet. A gyakorta bekötött szemmel ábrázolt Justitia tehát tavaly elveszítette a fejét, de ha így folytatódik, rövidesen már keze sem lesz, amivel az igazság mérlegét tarthatná.

________________________________________ Politikailag érzékeny ügyek

PÁRTUTASÍTÁSRA CSELEKEDETT - ezt állította Cserni János bíróról M. Szabó Imre egy Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét érintő ítélet után. Cserni beperelte az újságírót, akit aztán a rágalmazás bűncselekménye alól jogerősen felmentettek, viszont 2006-ban 700 ezer forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezték Cserni személyiségi jogainak megsértéséért.

TESTÜLETI DÖNTÉSEKKEL is megvalósítható bűncselekmény - a Központi Nyomozó Főügyészség ennek az elvnek az alapján gyanúsította meg Verók István VI. kerületi polgármestert és képviselőtársait, akik megszavazták, hogy áron alul értékesítsenek több Andrássy úti palotát. Gyurcsány Ferenc vélhetően erre az ügyre is célzott, amikor másfél hete az ügyészségi munkát kifogásolta.

"A BÍRÁK MEGFÉLEMLÍTÉSE" a kormányzati nyilatkozatok "burkolt célja lehet" - jelentette ki 2003-ban Lomnici Zoltán, a korábbi legfőbb bíró, miután Kovács László MSZP-elnök és Medgyessy Péter miniszterelnök is támadta az ifj. Hegedűs Lórántot, a MIÉP volt parlamenti képviselőjét felmentő jogerős ítéletet. Hegedűs a zsidóság kirekesztésére hívta fel az olvasókat.

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.