Október 15-ét, a Vakok Világ¬napját különféle rendezvények, jótékonysági koncertek, ajándékozási akciók kísérik. Kevesen vannak viszont azok, akik a hétköznapokban is is figyelemmel kísérik a fehér bottal közlekedők helyzetét.

– Abonyi Alma szobrászművész egy évvel ezelőtt keresett fel bennünket a táblák megalkotásának gondolatával. Elképzeléseihez – a tábla méretezéséhez és a pont¬írás olvashatóságához – szakmai csoportunk nyújtott segítséget – mesélte Szabóné Berta Irén, a Vakok Állami Intézetének igazgatója.

Lengyel Ingrid, az intézet rehabilitációs igazgatója szerint az utcanévtáblák jelölése jó kezdeményezés, azonban a látássérültek között sokan vannak, akik nem tudják olvasni a pontírást.

– A hangos számítástechnikának köszönhetően a vakok közül ma már csak kevesen – mintegy 10-15 százalékuk – tudja olvasni a Braille-írást. A gyengénlátók pedig egyáltalán nem ismerik, sokkal inkább a maradék látásukra támaszkodva tájékozódnak – mondta Lengyel Ingrid.

Bár a mintadarabhoz hasonló csaknem ezer, színes, műanyag félgömbökből készült táblát helyeznek el a fővárosban, a szakember attól tart, hogy a vakoknak szánt utcanévtáblák nem fogják betölteni nekik szánt szerepüket. Azok a látássérültek, akik tudják, hol találhatóak tapintható táblák, azt is pontosan tudják, merre járnak. Ismeretlen útvonalon ellenben nem fogják keresni, mivel nem is tudják, hol kell. Ráadásul a táblák bepiszkolódása, megrongálása ellen nem lehet védekezni. Sürgetőbb és sokkal fontosabb lenne a hangos tájékoztatás.

A kérdésről természetesen maguknak az érintetteknek van a leghatározottabb és leghitelesebb véleményük.

– Amikor akadálymentesítésről beszélünk, az emberek többsége a kerekes székkel közlekedőkre gondol. Keveseknek jut eszébe, hogy ami a mozgássérülteknek az akadály leküzdését, az nekünk, vakoknak fokozott veszélyforrást jelent. A fehér bottal közlekedőknek ugyanis a lekerekített járdaszegélyek nem nyújtanak tájékozódási támpontot. Emellett az is fontos, hogy az akadálymentesítés ne csak fizikai, hanem kommunikációs szinten is megvalósuljon. Ide tartoznak a hangjelzést adó közlekedési lámpák, a tömegközlekedési járművek számát és útvonalát jelző hangosbemondók és térképek, akárcsak a tájékozódási lehetőség a közintézmények ben, liftekben. A főiskolán pél¬dául csak addig tudok jegyzetelni, amíg a laptopom le nem merül, ugyanis a nagy előadóteremben nincs elérhető távolságban konnektor. Sajnos ez a fajta akadálymentesítés Magyarországon még gyerekcipőben jár, sok tennivalónk van még ezen a területen – mutatott rá egy látássérült főiskolai hallgató.

Ami a pontírásos utcanévtáblákat illeti, kevésbé fogják tehát megkönnyíteni a vak emberek életét, ám utcáink díszítése egyedibbé válik. Ha valódi szerepüket nem is fogják a megálmodott módon betölteni, értéküket Abonyi Alma segítő szándéka adja. Az ugyanis kétségtelen, hogy elhelyezésükkel az ifjú szobrászművésznek mind a szépségre és művészetre, mind pedig a közöttünk élő hátrányos helyzetű emberekre sikerült felhívni a társadalom figyelmét.

A fiatal művész, aki itthon és külföldön számtalan kiállításon állította már ki alkotásait, maga is foglalkozott Braille-írással. Egyedi, public-art és street-art elemeket magába foglaló művészeti kezdeményezése városfejlesztési programként is megállja a helyét.

Életveszélyes járdák

Országos viszonylatban Zugló területén található a legtöbb, vakokkal foglalkozó intézmény. A Hermina úton és környékén – az Ajtósi Dürer sortól a Gizella utcáig – óvoda, iskola, kollégium, felnőtt rehabilitációs és lakóközpont áll az érintettek rendelkezésére.

Amióta a fővárosban a járdaszegélyeket szintbe süllyesztették a mozgássérültek és a babakocsival közlekedők kedvéért, a vakok folyamatos életveszélynek vannak kitéve. Botjukkal nem tudják kitapogatni, hol végződik a járda és hol kezdődik az úttest. Az akadálymentesítés során a járdaszegélyeket úgy csiszolják le, hogy a vakok nem veszik észre, mikor érnek az úttestre. A megoldást olyan szintkülönbségű járdaszegélyek jelentenék, amit a vakok képesek érzékelni, de a mozgássérültek és a babakocsisok is könnyen le tudnak küzdeni. A járdán további akadályokkal kell megküzdeniük a látássérülteknek: parkoló autók, ott hagyott tárgyak, el nem kerített építkezések. Volt már olyan is, hogy egy vak ember telefonaknába esett és súlyosan megsérült.

A Főpolgármesteri Hivatal nyár elején segítő térkövek beépítését ígérte a gyalogátkelőknél még ebben az évben, hogy a vakok is biztonságosan tudjanak közlekedni. Ilyen útvonalakkal azonban eddig még nem találkoztunk.

forrás : helyitema / Cseke Vanda

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.