Kőszeg Ferenc 1998-ig az SZDSZ-képviselőcsoport tagja, s nem mellékesen: az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának alelnöke volt. Saját bevallása szerint már pártja országos tanácsának 1997. áprilisi ülésén hangoztatta, hogy Pető Iván lemondott elnök mellett Magyar Bálintnak is illene felelősséget vállalnia a Tocsik-esetért. Kőszeg végül 11 évvel ezután - azaz két hete - pakolt ki az Élet és Irodalomban, jelezvén: a sikerdíjtörténetről „mindenki tudta, hogy az nem Tocsik Márta és partnerei ügye, hanem a szocialista és szabad demokrata vezetőké", melyben „az SZDSZ részéről a főszereplő nem lehetett más, mint Magyar".

Ezzel nemcsak a párt öregjeit forrázta le, de az SZDSZ „elmagyarbálintosodásától" (copyright by Eörsi István) régóta szenvedő Fodor Gábort is. A Tocsik-perben született elsőfokú ítélet 2002-es kihirdetésekor (a korábbi ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte) ugyanis éppen a mai pártelnök ragadta magához a szót, hogy az ügyvivői testület nevében kijelentse: a bíróság azt mondta ki, „amit már kezdettől fogva tudtunk, miszerint azok az emberek, akiket a Tocsik-ügy kapcsán hírbe hoztak az SZDSZ-szel, ártatlanok".

Kőszeg írásának legfőbb erénye mégsem az, hogy dacol a korai Fodor Gáborral. Hanem hogy néhány mondatban össze meri foglalni a korrupciós ügyeskedések egyik őstípusát - miközben a politika mindvégig kibogozhatatlanná, szerteágazóvá, vagyis a „választók széles tömegei" számára követhetetlenné akarta tenni a Tocsik-botrányt. Kőszeg Ferenc szövegét tovább egyszerűsítve: az ügyvédnő azzal jelentkezett be az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nél, hogy némi sikerdíjért cserébe letörné a gazdasági társasággá alakult állami vállalatok „alatt fekvő" földek ellenértékét követelő helyi önkormányzatok pénzigényét. Az ÁPV szerződött Tocsikkal, de rögvest megjelent a két kormánypárt illetékes kincstárnoka - elegánsabban: kampánymenedzsere -, hogy részt kérjen a sikermilliókból. Az MSZP Boldvai Lászlója, illetve a Magyar Bálintnak lekötelezett Budai György meg is nevezte a pénz fogadására kész pártközeli cégeket, vagyis az Arány Rt.-t, illetve az Utilitas Rt.-t. Az ügylet durva szépséghibája, hogy a Tocsikot megbízó privatizációs szervezet elnökhelyettese, Virág Attila, valamint a pénzfelfogó Utilitas elnöke, Bernhardt Barnabás egyaránt a Magyar-féle zuglói SZDSZ-ben politizáltak, ráadásul egykor közös céget is működtettek (Realgár Kft.), amelynek székhelye a Tocsik-akciók 1996. szeptemberi lelepleződéséig a Mérleg utcai SZDSZ-székházba volt bejegyezve.

Ami különös: e zuglói érdekkör (a táblázatunkban szereplő Szedlacskó Zoltánt és Bertók Zoltánt is beleértve) megúszta a felelősségre vonást, sőt mintha a Tocsik-ügy inkább pozitív referenciát jelentett volna Virágnak. Miután cégével részt vett a Perfekt szak oktató vállalat 1996-os privatizációjában - Gyurcsány Ferenc partnereként -, 1999 és 2002 között igazgatósági tagsághoz is jutott a mai kormányfő Altus Rt.-jében. Virág Attila ma a Gizella úti SZDSZ-székházat birtokló cég közvetett tulajdonosa, és Tiara néven tucatnyi társaságból álló, afrikai és ázsiai „nyúlványokkal" is rendelkező gazdasági csoportot működtet - saját internetes klubújsággal (www.tiaramagazin.hu).

Lapunkban már bemutattuk a Gyurcsány Ferenchez, illetve Puch László MSZP-expénztárnokhoz kötődő vállalati hálót (Heti Válasz, 2007. október 4., november 15.), a Kóka János körüli érdekeltségek térnyerésével pedig tíz cikkben foglalkoztunk - nos, a zuglói SZDSZ bázisán mára hasonló befolyással bíró lobbiegység épült. Egyértelműen ennek a klubnak az embere a XIV. kerület polgármestere, Weinek Leonárd (akit liberális körökben Demszky Gábor főpolgármester utódjelöltjeként emlegetnek); ő 1998 és 2003 között a Virág-partnercégként jegyzett Open Consulting Zrt. testületeiben szerzett vállalatvezetői rutint.

A „zuglóiak" ez utóbbi vállalkozását a 2002-es ciklus elején a magánosításra készülő Budapest Airport, később az önkormányzati tárca foglalkoztatta, legutóbb pedig az azóta befulladt kormányzati negyed projektnél tanácsadóskodott az Open-csapat - napi 120 ezer forintos díjazásért. Ugyancsak a Virág-közösségből választódott ki a hazai autópálya-beruházásokért felelős Nemzeti Infra struktúra Fejlesztő Zrt. elnök-vezérigazgatója, Reményik Kálmán, valamint a Magyar Posta igazgatóságába bevett Solti Gábor - akikben a tavaszi koalíciós szakítás ellenére is bízni látszik az egypárti MSZP-kormány. Talán a közös jövő, vagy az SZDSZ külső támogatása reményében...

tudósít Bódis András / hetiválasz

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.