Oszsza meg másokkal is

"Anno úgy gondoltam, hogy ezek a helyes gyerekek - a Fidesz ugyanis fiatal, vidéki, első- vagy másfeled-generációs értelmiségiekből áll - ezt a, nem is tudom, Szent Istvánig és Koppányig visszavezethető, kuruc-labanc, jobb-bal, urbánus-népies, kis-magyar-nagy-magyar leosztást zsigerből felülírják. Neveltetésükből, szocio-kulturális helyzetükből fakadóan. Nem így lett, éppenséggel az ellenkezője lett.

A Fidesz irányadói úgy tudják, hogy akkor képesek ötről hatra jutni az országgal kapcsolatban, ha megingathatatlan-megkérdőjelezhetetlen hatalmat szereznek maguknak. Ez jóindulatú vélemény, amely nem állítja, hogy hatalmi téboly munkálna egyesekben. Tényleg nem gondolom, hogy a nettó, önmagáért való hatalomért menne, ami megy, de a hatalomért megy. Átálltak erre az oldalra, a hatalom minden módon való megszerzésének oldalára - és ez a bukás. Bukás. Mely akkor kezdődött, amikor a Fidesz feladta azt a naivnak is nevezhető attitűdöt, hogy tisztán, becsületesen, őszintén, szívből fogják intézni az ország dolgait. No még egyszer: a szívet-lelket-szeretetet. A haza szeretetét. Ott cseng a füledben, hogy "Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!", nem?

Ezt feladták. Lemondtak róla, nyilván azzal erősítve magukat, hogy mindez naivitás, gyerekség, nem vezet eredményre, most már innentől ők komoly politikusok, nem afféle fantaszták, hogy az ellenfél ellenség, akivel szemben a korrektség lehetetlen. Az ilyen típusú hatalomra való fókuszálás szerintem óhatatlanul bukáshoz vezet: eddig még mindenki belebukott. A hamisság, hipokrízis, könyörtelenség, az önirónia hiánya, az önkritikától való iszony, szárazság a humor, a nedvesség helyett, valamiféle eleve-sértődöttség, a frusztráció túlkompenzálása minden vonalon. Hübrisz, hübrisz. A görögök szerint a legnagyobb bűn. A kormányzóerő ezzel a szűk egy év alatt produkált teljesítményével megbukott."

Kukorelly Endre 60 éves
Április 26-án ünnepli 60. születésnapját Kukorelly Endre József Attila-díjas és babérkoszorús író, költő, parlamenti képviselő.

Budapesten született középosztálybeli családban. 1975-től az ELTE történelem-könyvtár szakán tanult. Már egyetemi évei alatt publikált verseket és prózai írásokat, s az egyetem Jelenlét című irodalmi folyóiratának szerkesztője is volt. 1982-ben lediplomázott, a Rainer Maria Társaság egyik alapító tagja lett, dolgozott az Új Könyvek, a Négy Évszak című folyóiratok munkatársaként. Első kötete, A valóság édessége 1984-ben jelent meg, egy évvel később elnyerte a Bölöni György-díjat, a legjobb első kötetért járó elismerést.

Volt az Újhold-Évkönyv munkatársa, a Pallas Könyvkiadó lektora, a Magyar Napló és az Új Dunatáj rovatvezetője, a Magyar Lettre Internationale és a Magyar Narancs szerkesztője, az Irodalmi Jelen főmunkatársa. Több főiskolán és egyetemen is tanított kreatív írást. 1995-ben Berlinben DAAD-ösztöndíjas volt. 1999 és 2003 között a Szépírók Társasága elnöke, 2003-tól 2006-ig alelnöke volt. 2010-ben a Lehet Más a Politika (LMP) színeiben országgyűlési képviselő lett. Közéleti, művészi tevékenysége mellett legkomolyabban vett szenvedélye a labdarúgás, és rendszeresen játszik is a magyar írók focicsapatában.

Művészete a nyolcvanas évek költői megújulásának jegyében fogant, szövegeit a neoavantgárd és a posztmodern gesztusai, irónia és játékosság jellemzik, ugyanakkor erősen kötődik az irodalmi tradíciókhoz is. Szövegeiben a beszélt, a mindennapi nyelv hibáit, pongyolaságát, töredezettségét használja, gyakran a legelemibb nyelvhelyességi, grammatika szabályokat is áthágva, művei a világ zavarosságából merítenek formát.

Művei közül nagy visszhangot váltott ki H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. című, hol versben, hol prózában íródott ciklusa, valamint az Ezer és 3, avagy a nőkben rejlő szív című könyve. Nagy sikert aratott a Tündérvölgy, avagy Az emberi szív rejtelmeiről című család-, illetve önéletrajzi regénye, egy deklasszálódott úri család története és a Samunadrág, amelyben a hazánkban is népszerű svéd gyermekversek látásmódja és hangvétele elevenedik meg. 2005 decemberében drámaíróként is bemutatkozott, a Katona József Színházban került színre Élnek még ezek? című darabja, Máté Gábor rendezésében.

Munkásságáért több rangos kitüntetést is elnyert, 1992-ben Vilenica-, 1993-ban József Attila-, 1994-ben Weöres Sándor-, 1999-ben Alföld-, 2004-ben Márai Sándor- és Palládium-díjat kapott, 2003-ban babérkoszúval tüntették ki, 2006-ban pedig "több évtizedes, kimagasló irodalmi tevékenysége, szerkesztői munkássága elismeréseként" a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át.

forrás és szerző : STOP/MTI/Népszabadság


Az írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.