Egyre fokozódik a nyomás a magyar kormányon, gyakorlatilag össztüzet zúdít az európai sajtó a kormánypártra és az általa bevezetett intézkedésekre.
Oszsza meg másokkal is
Kevés kivételtől eltekintve, minden európai médium heves támadást intézett hazánk ellen a médiatörvény és a válságadók miatt. A parlamenti pártok igyekeznek retorikájukat az egyéni céljaikhoz igazítani, azonban kérdéses, hogy képes lesz-e végigvinni a tervezett intézkedéseket a Fidesz, ilyen nemzetközi nyomás alatt.
A hírportálok gyakorlatilag ontják az egyre újabb megnyilvánulásokat az európai médiumok "bér"tollnokaitól, akik egységesen igyekeznek fellépni a tervezett intézkedések ellen. Olvasóink között volt, aki korábban felvetette, hogy miért nem szúrja az EU szemét a Benes-dekrétumok botrányos létjogosultsága akkor, amikor a "szólásszabadságot" és a demokráciát féltik hazánkban.
A felvetés annál is inkább időszerű, mivel jól megfigyelhető retorikai megoldást alkalmazva, az össztűz kizárólag hazánk felelősségét hangsúlyozza, azonban az ide vezető eseményeket pillanatnyi idő alatt elfeledte az EU. Mivel hazánkban a multik a rendszerváltás óta, sok szempontból kedvezőbb helyzetben vannak, mint a magyar vállalkozók, hazánkat "multiparadicsomnak" tartották. Most, amikor a Fidesz igyekszik őket is mélyebben bevonni a közteherviselésbe, hirtelen megfordult a retorika és a negédes szavakat a kritika és az "árulkodás" váltotta fel.
A téma kapcsán a Jobbik is felemelte a szavát, akik a tőlük megszokott vehemenciával igyekeznek a tettek mezejére lépni. Közleményükben megfogalmazták, hogy a párt "felháborítónak tartja, hogy multinacionális vállalatok az Európai Bizottságnál kifogásolják az őket Magyarországon terhelő különadókat, mivel a párt szerint a külföldi nagyvállalatok az elmúlt években minden kedvezményt megkaptak a magyar államtól".
Meglátásuk szerint "az egyes ágazatokra kivetett különadók nem jogsértők, hiszen nemcsak külföldi cégeket sújtanak, hanem bizonyos értékhatár, illetve forgalom felett minden vállalat számára kötelezők". A kérdésben tehát egyértelműen a multik ellen foglalt állást a párt, azonban a többi parlamenti tömörülés egyelőre igyekszik elkerülni az ilyen, vagy ehhez hasonló véleményformálást.
Mielőtt bárki meglepődne, a Jobbik nem a kormány védelmében emelte fel hangját, hiszen amint Z. Kárpát Dániel megfogalmazta, "a most Brüsszelben hisztiző multinacionális áruházláncok és pénzintézetek már ősszel áthárították a különadót a beszállítóikra és a fogyasztókra, s ezt a kormány nem akadályozta meg".
A hazánkat érő támadások tükrében azonban balgaság lenne azt feltételezni, hogy a hazai pártok állásfoglalása érdemben lenne képes változtatni a kormánypárt ellen zajló offenzíván, azonban érdekes konzekvenciák levonására lehet alkalmas.
Kérdéses ugyanis, hogy az egyes pártok milyen módon reagálnak a fejleményekre és igyekeznek-e azt saját céljaikra felhasználni. Bár a kérdés költői, mégis alkalmas arra, hogy hosszútávon megrajzolja hazánk jövőbeli változásait, hiszen amennyiben a Fidesz elbukik azon az ösvényen, amit kitaposni szeretne, kérdéses, hogy mely parlamenti erő bírna olyan támogatottsággal, amely elegendő lenne a staféta átvételére.
A francia média, amely a magyarság szabadságjogait „minden esetben szem előtt tartotta”, kemény kritikával illette Orbán Viktort és egyenesen úgy fogalmazott, hogy a médiatörvény „nem összeegyeztethető annak a sajtószabadság-eszmének az alkalmazásával, amelyet az európai szerződések mindegyike érvényesnek tekint".
Olybá tűnik tehát, hogy amennyiben radikális lépésekbe kezd Magyarország és a megalázkodó vigyorgás helyét átveszi a kezdeményező szellem, amely elsősorban a magyarság, vagy annak egy „részének” érdekeit tartja szem előtt, akkor már kilógunk Európából és a megvetés lesz osztályrészünk. Amikor megadnánk az állampolgárságot az elszakított részeken élő magyaroknak, miként azt minden európai állam megtette már, hirtelen nacionalisták vagyunk és amikor elvárnánk hogy a külföldi tőke nekünk is segítsen, hirtelen rossz házigazdák lettünk.