Oszsza meg másokkal is

Hol vagyunk már a faxtól...

Ha egy tizenkét lakásos lépcsőházban akadt két telefonvonal, az nagy szónak számított. Ha minden lakásban lett volna, akkor az esetleges lehallgatások, megfigyelések lehetetlenné váltak volna a kellő apparátus hiányában. Nem csoda, hogy a szabadságra csak félénken pislogó kelet-európaiakat 1990-ben meglephette egy olyan bejelentés: „A fax szabaddá teheti az életüket!" Milyen elképzelhetetlen volt ez akkor.

Azóta pedig az internet ennél is nagyobb szabadságot biztosít számunkra, a korlátok látszólag eltűntek. A szólásszabadság élharcosának számító Egyesült Államok külügyminisztere Hillary Clinton ezt így fogalmazta meg: „Az információáramlás szabadsága a béke és a biztonság támasza, a globális világszemlélet alapja." A blogger életformát pedig „napjaink szamizdatjának" tartja. Holott ez naiv tévedés lehet a részéről.

A Birodalom visszablogol

Kína, Irán, Oroszország mindegyike rendelkezik olyan bloggerekkel, akik még a saját önkényuralmi nézetű kormányaikat is lepipálják véleményeikkel. Páran e kormányok közül még csak most kezdték el a nyugati módszereket alkalmazni, ezért élére állva egy folyamatnak a közvéleményt tematizáló, rezsimbarát bloggerekkel árasztották el országaik virtuális hálóit. Biztos, hogy ez a szamizdat? Ha Demszky Gábor és társai államilag tűrt, és ennél valamivel hosszabb pórázon tartott szamizdat ellenzékiek voltak, akkor ezt is nevezhetjük annak.
 

Modernkori betegségnek is nevezhetjük azt, hogy a nyugati és a elnyugatiasodott kelet-európai jótét emberek képzelőereje nem látja át az internet buktatóit. Azt feltételezik, hogy az információs sztráda túl nagy ahhoz, hogy az ellenőrzésével jelentős anyagi veszteséget költségeljen el az ellenőrzést gyakorló hatalom. A tévedés abban rejlik, hogy a kormányoknak nem szükséges minden egyes e-mailt ellenőrzésük alá venniük. Eric Schmidt a Google vezérigazgatója ironikusan jelenti ki, hogy Kína sosem lesz képes cenzúrázni milliónyi telefonvonalat. Mindezt cégének teljesítményére alapozza, mely minden nap többszáz millió hirdetést juttat az azokat kereső felhasználók orra elé. Ha a Google egyet sem tud majd célba juttatni, akkor Kína megnyerte a cenzúra feletti versengést.

Vannak kifinomultabb eszközök

Kína cenzúra-rendszerét „Nagy tűzfalnak" nevezni ötletes, de félrevezető. Minden egyes, az állam érdekében emelt virtuális falat a megfelelő eszközzel le lehet dönteni. Ám a modern önkényuralmi rendszerel az internet ellenőrzésére ezeknél az eszközökénél sokkalta kifinomultabb módszereket vetnek be. És ez nem csupán elmélet. A Kremlnek állítólag vannak indítványai adathalász hálózati oldalak kiépítésére. Az iráni és a belorusz rendőrség az elmondások szerint abból kifolyólag böngészi a honlapokat, hogy összefüggéseket találjon ellenzékiek és disszidensek között. Kína a "zöld gát" néven ismert szűrőalkalmazást terjeszti, amely technológia a felhasználók böngészési szokásait hivatott tanulmányozni, mielőtt bárhová belépést engedélyezne.

Ez pedig éles ellentétben áll a Google vezérigazgatójának hitével, mert az önkényuralomnak megvan a képessége arra, hogy bemérjen és megfigyeljen mobiltelefon tulajdonosokat, vagy cenzúrázza azok üzenetváltását. Túlterheléses támadásokkal a hatalom is élhet, és a kritikus, információ-hiányos időszakokban megbéníthatja a vele szemben álló weboldalakat, ahogy az legutóbb Belorussziában is történt. A web proxy mögé bújt arctalan lázadói sem sérthetetlenek. Irán kiberrendőrséget hoz létre, amiket egyaránt bevethet a Stuxnet féreghez hasonló kibertámadások elhárítására, és a nemkívánatos vélemények az ország határain kívül tartására. A privát szféra az adathalász alkalmazásaival figyeli titokban a böngészőnk adatforgalmát .
 

Önként adunk adatokat

A technika kétélű fegyver. Az olyan szuperhatalmak, mint Kína is, házasságra kell lépjenek a globalizmussal. Így e világ adja kezükbe a legjobb cenzúrát. Most, hogy milliók fedik fel magánéletüket a Facebook, MyVip, iWiW és az ezeknek megfelelő kínai és oroszországi közösségi oldalakon, a kormányoknak csak tetszésük szerint kell mazsolázgatniuk a tartalmukban. Előfordulhat az is, hogy aki egy közösségi hálón kormányellenes blogger ismerőssel rendelkezik, az elveszítheti belépési engedélyét a világháló és a valós élet számos helyére. Vagy megfigyelőlistára kerül., attól függ, mit diktál a hatalom érdeke. Azt gondolnánk, hogy ez például Nyugat-Európára nem jellemző? Gondoljuk csak ezt továbbra is...

A jelek arra utalnak, hogy a világháló adta szabadság képes megerősíteni a regnáló diktatúrákat, és jókora hatalmat adhat számukra az emberek feletti kontroll kiteljesítésében. Vagy éppen ellenkezőleg? Ahogyan arról már a Bombahír is beszámolt a tunézai tüntetésekben és az elnök megbuktatásában jelentős szerepet játszó bloggerek ennek az ellenkezőjét igazolták vissza. Amiből arra is következtethetünk, hogy a hatalomgyakorlás macska-egér párharcában az adott történelmi pillanat – és a civil kurázsi – dönti el, ki a ragadozó, és ki az áldozat.

forrás és szerző : bombahir.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.