Oszsza meg másokkal is

Népszavazást kezdeményez az LMP. Hűha, régen volt ilyen. Mármint népszavazási kezdeményezés, amely most éppen a munkavállalói jogok védelme érdekében történik - és ezt nem árt majd jó sokszor elismételni, mert a "ne kelljen fizetni!" és a "több pénzt az embereknek!" üzenetekhez szokott közönség nem biztos, hogy értelmezni tudja a blikkfangos kérdéssort. Bár az is igaz, hogy a referendum tényleges célja a Fidesz (és az egyre szánalmasabban magyarázkodó propagandahad) orrát beleverni korábbi ígéreteibe. Ez jó.

Bővebben: nem jó.

Nem jó, mert a politika éppen attól lehet más, ha egyszer végre képesek leszünk elvonatkoztatni, hogy egy-egy intézkedés kinek a nevéhez kötődik, ha nem az mozgat majd minket, hogy bármi áron keresztbe tegyünk az éppen aktuális nemszeretem kormányzatnak. Kormányok jönnek-mennek, de elfuserált döntéseink itt maradnak velünk.

Nem jó, mert tartósan munkahelyet teremteni nem az állam tud, hanem a vállalkozási kedv és a tőke, melyek működését leginkább merev, életidegen és bürokratikus szabályokkal lehet megnehezíteni.

Nem jó, mert ha az egyre kevesebb munkahely egye kevesebb dolgozójának egyre nagyobb mértékű befizetéséből fenntarthatatlan rendszereket finanszírozunk, akkor esély sincs a kilábalásra. Valószínűleg az LMP központban (ha van ilyen) sem gondolták végig, hogy mit jelent, ha bármekkora összegű javadalmazás után az államnak még háromnegyed évig a kereset nyolcvan százalékát folyósítania kell álláskeresési járadék címén.

Nem jó annak ellenére, hogy néhány kérdéssel magunk is egyetértünk, mert a munkaerőpiacon valóban kiszolgáltatottabb helyzetben lévő munkavállalókat fokozottabb védelem illeti meg, ám összességében minden hasonló kezdeményezés megint olyan képzeteket ébreszt, mintha a gonosz kizsákmányolók, a mohó és érzéketlen politikusok (természetesen mindig az ellenoldaliak) állnának csupán a magyarok boldogulásának útjában.

E ponton egy picit bajban vagyunk. Nem tudjuk ugyanis jó szívvel kritizálni az elempéseket, mert ők valószínűleg hisznek szólamaikban, ellentétben a többiekkel, akik mindvégig tisztában voltak vele, hogy hamis illúziókat keltenek. A magyar politika ennek köszönhetően merült el fejtetőig a hazugságban.

* Az LMP-s népszavazás kapcsán lapunk több szerzője összeszólalkozott a Facebookon az általunk sokszor gyepált Mandiner főszerkesztőjével. Az Orbán Viktor honlapját is karbantartó kolléga azon háborgott, hogy a népszavazás arról szól, hogy minden maradjon úgy, mint eddig volt, ami nyilván tarthatatlan, és hogy a katasztrofális foglalkoztatási helyzetben nem kéne a munkaadók dolgát nehezíteni. Ebben szerintünk igaza van, de - ahogy a hírszerzősök fölhívták rá szíves figyelmét - mintha 2008-ban, a Fidesz "szociális népszavazásakor" más húrokat pengettek volna arrafelé. "Ők soha nem támogatták a Fidesz szociális demagógiáját - hangzott a felelet -, és aki mást mond, az hozzon rá példát."

Mindig is kötelességünknek tartottuk segítségére sietni az amnéziás sajtómunkásoknak és miniszterelnöki honlap-karbantartóknak, úgyhogy tessék, példák következnek.

"Vannak érvek a vizitdíj, a kórházi napidíj, és a tandíj mellett és ellenük is. Szkeptikusként azt mondom - elvont placcon - hogy az érvek mindkét irányból megfontolandók lehetnek. […] Ellenben, ha fizetésemnek több mint a felét kapásból állambácsinak adom, majd ez után azt mondják nekem, hogy az egészségügy/oktatás nincs ingyen, az belőlem is kihozza a Volunté Zsenerál iránt elkötelezett mélydemokratát. Ha ugyanis a fizetésem több mint felét elveszik, akkor azért elvárom, hogy személyesen Drazsé [Draskovics Tibor többszörösen miniszterviselt káder, az idő táj igazságügyi és rendészeti miniszter, emléke szívünkben örökké élni fog - E. A.-H.Zs.] nyújtsa be nekem a klotyópapírt a budira, ha kifogytam belőle. […] Ha azonban a fizetésem felét is elveszik, és mellé azt is akarják, hogy öngondoskodjak, akkor hajlamos vagyok elhinni azt, amit a Gonosz, Populista Belzebúb Zorbán mond, hogy ti. itt pénzbehajtás folyik, melynek során a Néppel fizettetik meg a Nagy Elkúrás költségeit" - írta Gabrilo a Mandineren, és ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy az elvonás mértéke nem lett kisebb, ám Drazsé örökébe lépő Navracsics miniszter se hordozza utánunk a vécépapírt. Folytassuk!

A Mandinerelőd Reakció című lap vezércikkében így fogalmazott három éve: "mi például elmegyünk szavazni, többek között azért, mert a tandíj kérdését a magyar jövendő egyik kulcselemének tartjuk", majd bonyolult fejtegetés következik arról, hogy a diplomás többet adózik, így végső soron "a szochazás munkásőrnyugdíjas az ő járulékukból fizeti a szerda délutáni kisfröccsöt". Különben is - hangzik a kérdés - "egy olyan országban, amelynek állítólag szürkeállományán kívül semmiféle más kitörési pontja sincs, vajon igazságos-e a társadalmi mobilizáció gyakorlatilag egyetlen útját elreteszelni?" - majd megtoldják azzal, hogy "a szolidaritás a legerősebb érv a kórházi napidíj és ágydíj ellen is". Az eszmefuttatással nem lenne bajunk - azon túl, hogy nem értünk vele egyet -, ha manapság is találkoznánk vele, amikor az ellenzékiből kormánypártivá vedlett médiában is egyre több szó esik a használhatatlan diplomákat előállító felsőoktatási üzemekről, vagy a magyar adófizetők pénzén külföldre képzett diplomásokról.

Mások pragmatikusabban érveltek. A "politicus" nevű bloger - lapunk szerzőjével, Kis Ádámmal kulturáltan vitatkozva - elismeri ugyan, hogy a kérdések "populárisak", de azt javasolja, hogy "a népszavazásra tekintsünk úgy, mint egy demokratikus döntéshozatali eszközre", mert "a népszavazás mint eszköz válasz egy rossz kormányzati politikára", és "aki szándékoltan marad távol az urnáktól március 9-én, az valójában leteszi a voksát a küzdő felek egyike mellett". Ennél is egyértelműbb volt Agent Ungur, aki szerint az önrész mint elv jó, de már a voksolást követően ezt vágta Gyurcsány Ferenc szemébe: "én nem a kérdésekről szavaztam, hanem rólad. Levontam a konzekvenciát, amit a nemzettel, és az annak csupán egy részét képező mai Magyarországgal tettél".

Mindkettőjüknek ugyanazt felelhetjük, amit az LMP-nek, illetve az LMP kezdeményezését pillanatnyi politikai okokból támogatóknak: ha pártos érdekből meggátolunk egy egyébként megfontolásra érdemes intézkedést, akkor az általunk ilyen módon támogatni kívánt erő már foglya lesz ennek a döntésnek. Tehát, mindegy hogy mi okból támogatta valaki "a Fidesz szociális demagógiáját", a felelősséget viselnie kell, a következményeket pedig az egész országnak.

A másik lehetőség, hogy folytatódik a módszeres hazudozás. A "mást mondok ellenzékben, mást teszek kormányon" metódust a tömegdemokrácia némileg ösztönzi is, ebből következően - bizonyos határok közt - még megértőek is lehetnénk vele, ha nem ebben az országban élnénk. Így viszont meg kell kérdeznünk, hogy akkor az elmúlt évek hazugozása, gyurcsányozása, elkúrtadozása, mi volt. Meg kell kérdeznünk a Mandiner főszerkesztőjétől, hogy nincs-e őszödi apologéta érzése, amikor most az LMP népszavazása kapcsán ezt írja: "nem tartoztunk a 2008-as népszavazás lelkes támogatói közé […] ezért örülünk neki, hogy kormányra kerülve a Fidesz nem éppen az ellenzéki években hangoztatottak szerint alakítja szociálpolitikáját"?

* Azért tértünk ki hosszabban a Mandinerre - bár többször megfogadtuk, hogy ilyet többé nem teszünk -, mert ezeket a kérdéseket, mivel tényleg szofisztikáltabban közelítettek annak idején is a népszavazáshoz, és a Fidesz politikájához is, nekik legalább föl lehet tenni. A rajongókkal nincs mit kezdeni, egyik oldalon sem. Vagy hazudnak maguknak is, vagy egyáltalán nem foglalkoztatja őket az a szempont, hogy ki és mit tesz, csupán az, hogy ne a másik legyen hatalmon. Sőt, ha egy mód van rá, a másik ne is legyen.

Döbbenetes, hogy Magyarországon az tűnik elvakultnak, veszélyes fundamentalistának, könyörtelen doktrínérnek, aki valamiféle tartalmat próbál adni az üres gyűlölködésnek. Aki valamilyen általánosnak tetsző igazságot, így-úgy felvázolt jövőképet próbál képviselni, aki nem érti, hogy az első lépés legyalulni a másikat bármilyen eszközzel, a többiről azt követően beszélhetünk. Szeretnénk megjegyezni, hogy e téren határozottan szolidárisak vagyunk az LMP-vel.
mbr> Az ökopárt különféle környezetvédő és jogvédő mozgalmakból nőtt ki, valamint Ivády Gáborból. [Ivád pártszédelgő polgármestere, akit kampánypénzek nem teljesen precíz elszámolásán kaptak, amelyről a világ minden kincséért sem írnánk, hogy lopás, mert azon nyomban és teljes joggal (!) perelne be minket, és akit ennek következtében kiraktak az LMP-ből, mire föl azonmód elkezdett fővárosi liberálisozni, de hát mifelénk, akit kampánypénzek nem teljesen precíz elszámolásán - és véletlenül sem lopáson, ezt nem győzzük hangsúlyozni - érnek, az rutinszerűen fővárosi liberálisozni kezd - E.A.-H.Zs.] Ebből kifolyólag megőrizték némileg deduktív megközelítési módszerüket, és nem hajlandók politikájukat a marhavagonokkal tűzdelt rémképek alá rendelni, amit az ellenzéki mainstream képtelen nekik megbocsátani.

Belőlünk viszont előbújik a harcos schifferista, amikor kedvenc ballib hisztérikáink egyike azért ugrik neki az LMP-nek, mert az nem akar együttműködni Gyurcsány Ferenccel, sőt Schiffert teszi felelőssé a Jobbik parlamentbe kerüléséért, Tatárszentgyörgyért, Gyöngyöspatáért, míg Gyurcsányt csak annyiban, hogy nem lépett föl elég határozottan a nácikkal szemben "a köztársasági elnök ellenében, az Ab korábban formálgatott 'láthatatlan alkotmánya' ellenében, akár a saját pártja ellenében, és a doktrinér liberálisok, köztük az elvakult jogvédők ellenében, akiknek egyik leghangosabb és legkiábrándítóbb képviselője Schiffer András volt".

Egészen hihetetlen, hogy ezután az egy év után se képesek egyesek megérteni, hogy nincs olyan, hogy a nácikra szóló külön törvény, vagy egyéb hatósági intézkedés. Tiltani csak bizonyos magatartásokat lehet, és nem konkrét személyeket, ugyanis hogy ki sorolható a "náci" kategóriája alá, azt tisztázhatatlan szempontok szerint onnantól kezdve egy hivatalos személynek kell megállapítani, ebből következően jó eséllyel azonnal a demokrácia és az emberi jogok hívei ellen fordítják az ilyen módon deformált jogszabályokat. Ezért szoktak kiállni a jogvédők még a nácik alanyi jogai mellett is. A jogállam állítólagos hívei azonban semmit se értenek az általuk zászlóra tűzött eszmékből, számukra csak a saját magánháborújúk értelmezhető.

Szintúgy a túloldalnak, amelyiknek az LMP csak addig volt ellenzéki bezzeggyerek, amíg Fidesz-MSZP, fasiszta-kommunista relációban próbált lavírozni, és leginkább arra ügyelt, hogy véletlenül se kompromittálja magát a szocialistákkal. Pedig a "lehet mást" úgy lehetett volna hitelesen képviselni, ha ezt a tartalmatlan szembenállást - amennyire lehet - figyelmen kívül hagyják.

Végül azonban meglepetés- és rajtaütésszerűen megjött az LMP esze, ami nem abban nyilvánult meg, hogy elkezdtek a szocialisták vagy a liberálisok szája íze szerint politizálni, hanem hogy szartak mindenkinek a szája ízére, hogy rájöttek, hogy ez a Szocialista Párt sem intellektuálisan, sem morálisan nem jelent olyan kihívást, hogy tekintettel kéne rájuk lenni. Kár, hogy mindez öt embernek tűnt föl az országban, és ebből sajnos négy a Fideszben ül, így meg is kezdődött a profilaktikus eszdéeszezés. (Azt csak zárójelben tesszük hozzá, hogy az már a köpni-nyelni-nem-tudunk pofátlanság esete, amikor azok a pártok, amelyek az előző ciklusban több időt töltöttek a parlamenti folyosón, mint az ülésteremben, arról kezdenek értekezni, hogy az LMP cserbenhagyta választóit, amikor kivonult az alkotmányozásból.)

* Természetesen semmi se véletlen. Amíg az elkötelezett hívek és a baráti tollforgatók készségesen segédkeznek ebben a háborús színjátékban, addig nem látható, hogy mire is megy ki a játék. Szakadjunk el Gyurcsánytól, és egy pártbéli ellenlábasának nyilatkozatával szemléltessük, hogy mire is gondolunk. Puch László [pártpénztárnok, 17 éve országgyűlési képviselő, politikai nézetei nem ismertek - E.A.-H.Zs.] elhíresült, Gyurcsányt gyalázó interjújának volt egy kevéssé emlegetett része, amikor is arra a kérdésre válaszolt, hogy mi szüksége van Gyurcsánynak az MSZP-re. Így hangzik a válasz: "az infrastruktúránk kell neki, a szervezettség. Pontosan tudja, micsoda érték ez egy tömegdemokráciában. Nem ismerjük, mit tartalmaz majd az új választójogi törvény, de ha bejön, amitől tartani lehet, akkor mindössze két párt lesz képes összegyűjteni az összes választókerületben az induláshoz szükséges ajánlószelvényeket. Sőt, az is előfordulhat, hogy csupán ez a két párt tud országos listát állítani".

Nos, ha akár egyetlen szó is komolyan vehető abból, hogy az MSZP demokratikus alternatíva, akkor egy ilyen esetben kutyakötelességük lenne bojkottálni a választást. Már 2010-ben is a választók több mint negyede kisebb pártokat támogatott, és azokról ne is beszéljünk, akik alternatíva hiányában el se mentek. Számuk minden jel szerint növekszik, és egy demokráciában elemi érdek, hogy a legkülönbözőbb nézetek is párthoz jussanak.

Puch alighanem elszólta magát. Ő és köre úgy hiszik, hogy ezt az egész demokráciásdit lemutyizhatják, mint egy közönséges rádiótendert. (Itt emlékezzünk meg egyperces néma kurvaanyázással arról, hogy Szalai Annamária az ORTT egykori szocialista delegáltját, Ladvánszky Györgyöt a Médiaszolgáltatást-támogató és Vagyonkezelő Alap tagjává nevezte ki. Szeretjük mi ezeket a baráti gesztusokat. Olyan jó, hogy ilyenkor mindkét tábor azonos erővel van képen törölve. Kérjük, hogy ezentúl az új médiarendet éltető jobbos cikkekben, amelyekben rendre az előző éra korruptságával és döntésképtelenségével indokolják a változásokat, nyomatékul Ladvánszky eddigi munkásságából szemlézzenek; míg a sajtószabadság-tüntetésekre odafurakodó szoci politikusok hozzanak magukkal egy Ladvánszky kitűzőt. Köszönjük.)

Ez a fajta politikai gengszterizmus az LMP-től nagyon távol áll. Ennek fényében pedig - minden, fent részletezett fenntartásunkkal együtt - népszavazási kezdeményezésük is megbocsáthatónak tűnik.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Egei Antal - Horváth Zsolt


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.