Oszsza meg másokkal is

Új főpolgármestert választottunk - illetve választott, aki elment, és nem a méltán népszerű szerzőpárosunkra hallgatott. Tarlós István fogja a következő négy évben vezetni Budapestet. Az eddigi ismereteink alapján érdemes végiggondolni, hogyan fogja végezni a munkáját és miként hat a vasárnapi eredmény a másik három parlamenti pártra.

Az első kérdésben egy érvényes válaszunk már van: nincs olyan, hogy Tarlós István. Legfeljebb annyiban, amennyire Kenny visz önálló akciókat a haverok nélkül - megmondják neki, hogy mi a dolga, és ennek megfelelően viselkedik. A fideszes jelölt főpolgármesteri kampánya mindezt kiválóan mutatta, kezdve az elfogyó ígéretekkel; a végén már csupa "lehet" és "majd" sorakozott a beszédekben és vállalások előtt, lemásolva a Fidesz tavaszi, országgyűlési kampányában vitt kommunikációs stratégiáját.

* Mit ígért Tarlós? Lényegében semmit - ugyanakkor meg nagyon is sokat, ha a főváros üzemszerű működtetése iránti vágyunk kielégítésére apellált. Ennyi; Tarlós nem a programjával nyert, hiszen az egy lejárt szavatosságú, jó egy évvel ezelőtt bemutatott, általános jókívánságok gyűjteménye. Ha kicsit is számított volna a program, akkor nem hagy benne olyan mondatokat, mint az alábbi:

"A jelenlegi kormányzatnak egyszerűen nincs jövőképe - ahogy az ÁSZ elnöke is megfogalmazta."

Nyilvánvaló, hogy az Állami Számvevőszéket vezető fideszes politikus sosem mondott ilyet a jelenlegi kormányról, sőt Tarlós István sem így gondolja - ez még a Bajnai-kormány bírálata akart lenni, de a jelölt annyira nem olvasgatta saját honlapján a saját programját, hogy még ez se tűnt fel neki. Sőt, mást se érdekelt a program, és nem tette szóvá. Nem is lett volna miért, hiszen nincs olyan önálló politikai entitás, hogy Tarlós István. Kenny azt teszi, amit a fiúk mondanak neki - és a kampány végén ebből születtek is furcsa, sőt visszatetsző dolgok. Egyik nap még kikéri magának, hogy "sarkos, ókonzervatív, betokosodott vén páviánnak" állítsák be, másnap meg kikel amiatt, hogy az iskolákban "semleges világnézetet erőltetnek a diákokra", és felöltve kedvenc homofób kisködmönét, ismét "a nemek közötti különbség tudatosítása" mellett kardoskodik, mintha bárki is lánynak akarná nevelni a kisfiúkat és fordítva.

Ilyeneket pedig csak egy "sarkos, ókonzervatív, betokosodott vén pávián” mond - vagy egy önálló akarat nélküli kesztyűbáb-politikus, akinek fel van írva a napi szentencia.

Budapesttel ebben a ciklusban javarészt az fog történni, amit a Fidesz akar. Nem Tarlós, hanem a párt legfelső (egyszemélyes) vezetése. Ezért lehetett egyáltalán Tarlós Istvánból, ebből az anti-fővárosi figurából főpolgármester… hacsak. Hacsak nem foglalja le a Fideszt az egyre szaporodó problémákkal terhelt kormányzás; hacsak nem jönnek rá, hogy szorongatás helyett inkább erősíteni kell a fővárost, bosszú helyett termőre fordítani Budapestet - a vasárnapi fideszes győzelem ugyanis azt is jelenti, hogy innentől minden a Fidesz feladata és felelőssége. Nincs kibúvó, nem lehet máshova mutogatni (oké, ez a trükk a tavalyi hiány utólagos "felfedezésével" egészen profi volt), minden rajtuk szárad. Ez most nem az az alkalom, nem az a kassza, aminek a költségére lehet a fővárossal szórakozni.

* Ha van esélye a budapestieknek, az az, hogy Orbán Viktor nem ér rá velük szórakozni, és odahagyja a feladatot a városüzemeltetési feladatokkal prognosztizálhatóan elbíró, műszaki értelmiségi Tarlósnak, valamint olyan régi, kipróbált SZDSZ-es szakembereknek, mint a hírek szerint már felkért Atkári János és Bojár Iván András.

Ugyanakkor nem igaz az, amit Orbán Viktor állít, miszerint "2010 adja meg 1990 értelmét". Ezért a húsz évvel ezelőtti, szakállas, liberális srác úgy rúgná le a mai miniszterelnököt, mai önmagát, hogy csak úgy nyekkenne. Nem történt "csoda", még kevésbé egy újabb rendszerváltás - Demszky Gábor csak 1994-ben nyert olyan kevés szavazattal, mint most Tarlós István. Sőt, összevetve a leköszönt főpolgármester és az őt támogató pártok korábbi, legdurvább mélypontján elért eredménnyel a tegnapit, azt láthatjuk: eddig Demszkynek volt egyfős többsége a közgyűlésben, most Tarlósnak lesz kétfős. Nem nagy szám.

Főleg úgy, hogy "az ellenzék vezető ereje" címért folytatott bandaháború eldőlt, és a szocialisták nyerték meg. Akár országosan, akár a fővárosi kerületekben, akár a főpolgármesteri címért folytatott harcot nézzük, ez az összeroskadt, rozoga, belső harcoktól szétszakított (azért se idézem be Szili Katalin nemzetietlenező, neoliberálisozó közleményét) szocialista párt minden várakozáshoz képest sikert ért el. Ma már vicces a tegnapelőtti nekibuzdulás az LMP részéről, hogy (legalább a fővárosban) legyőzzék az MSZP-t: Horváth Csaba eredménye alulról nyalja a harminc, míg Jávor Benedeké a tíz százalékot. A közel négytucatnyi szocialista polgármesterrel szemben az ökoszociálisok egyetlen polgármestert tudnak felmutatni - azt, aki már akkor is polgármester volt, amikor az LMP még nem is létezett.

* A harc tehát eldőlt: tetszik vagy sem (sem), a következő bő három évben az MSZP lesz az ellenzék legerősebb pártja. Hogy belül mit alakítanak, az egy másik kérdés - de nem észrevenni Botka László sikerét, a maradék MSZP-s fellegvárak fontosságát kapitális hiba lenne.

A másik két ellenzéki pártnak életbevágóan fontos tanulságokat kell leszűrnie a történtekből. A már említett LMP ugyanis egy dimenzióban sikeresen törölte le magáról az "új SZDSZ" billogot: létezése húsz éve alatt még sosem szerepelt olyat rosszul a liberális párt, mint most az ökoszociálisok.

Az LMP egyetlen idei, "készen kapott" polgármesterével szemben az SZDSZ még 2006-ban is 15 polgármesteri helyet szerzett (az MSZP-vel közösen pedig 31-et). Idén 48 LMP-s önkormányzati képviselő kezdi meg a munkáját, az SZDSZ legutóbb 176 önálló, és további, rengeteg közös jelöltet vitt sikerre. Sőt, ami a legfájóbb lehet Schiffer András pártjának, az a budapesti kudarc: főpolgármester-jelöltjük egyszámjegyű eredménye egyértelmű bukás, ahogy az is, hogy beszorultak a fővárosba - képviselőik majdnem fele (23 LMP-s) itt nyert mandátumot. Az SZDSZ legutóbb a 176 győztes képviselőből 38-at húzott be itt, a többit vidéken (és ismét csak nem számoltuk a közös jelölteket). Következésképp az LMP ma nem egy országos párt, hanem legfeljebb egy fővárosi kispárt - a tavasz óta elrontott politikai irányválasztás és az elhanyagolt szervezetépítés megbosszulta magát.

Főleg úgy, hogy a szocialistáknak továbbra is van, a Jobbiknak meg dinamikusan fejlődik a szervezete; a szélsőjobboldali párt ezt a feladatot vette a legkomolyabban. Azokon a helyeken, ahol politikai relevanciája van a cigány-magyar konfliktusoknak, brutálisan erős, és képes volt mozgósítani is; itt volt a legmagasabb a részvétel.

Ugyanakkor sokan elsiklottak egy fontos epizód fölött: Botka László legyőzéséért ugyanis önzetlenül (viszonzást kérve, de nem kapva), az utolsó pillanatban visszalépett a szegedi jobbikos jelölt. Természetes módon, kommentár nélkül vette ezt tudomásul úgy a közvélemény, mint a politika - szinte senki nem tette szóvá, hogy ezek szerint van itt egy látens "természetes szövetség", és ha kell, nagyon is megfér egymással a Fidesz és a Jobbik. Tarlós legutóbbi bukása előtt láttunk már ilyet: akkor se kérte ki magának senki a Fideszből a széljobb támogatást, akkor és azóta is odajátszott Tarlós az árpádsávos szavazóknak - és ez idén se maradt el, lásd a fenti Tarlós-idézeteket.

Mit tudtunk meg tehát tegnap? Megtudtuk, hogy a szocik megnyerték a bandaháborút, nagy visszaesés után is megkerülhetetlenek - kivéve, ha az örökös ígéret, örökös (tartalmatlan, hipokrita) "belső ellenzék" a helyi hatalomból is kiszorult elvtársak élére állva szétveri a pártot. Megtudtuk, hogy a Jobbik több megállóra váltott jegyet a politikába - kivéve, ha a Fidesz végre nem hunyorog jobbra, hanem a minden szinten megszerzett hatalom birtokában kiosztja a rég beígért két pofont.

Megtudtuk továbbá azt is, hogy az LMP az elmúlt fél évét nagyon elszúrta, az indokolatlan ambíciókat leverték a választók, ökoszociálisok nincsenek, legfeljebb lesznek.

A fenti eredményekből pedig azt is megtudtuk, hogy a közvélemény-kutatók beelőzték a meteorológusokat: előbbiek még megbízhatatlanabb produkcióval álltak elő, mint azok a szerencsétlenek, akik azt se tudják, fog-e ma esni az eső. Jávor Benedeket 3 és 16(!) százalék között mérték, ez legfeljebb átlagban jött be. Horváth Csabának senki sem jósolt 30 százalék körüli eredményt. De nem találták el a fővárosi arányokat sem: hol a kétharmados győzelem, hm?

Végül pedig megtudtuk, hogy ma bárki lehet főpolgármester, még Kenny McCormick is, ha azt Orbán Viktor úgy akarja. Ez pedig mérhetetlenül messze van mindentől, amit az "önkormányzás" jelent - de van bő három év arra, hogy az MSZP és az LMP (és igen, sajnos a Jobbik) ezen változtasson.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.