Oszsza meg másokkal is

"Ezektől még itt, magunk között sem lehet nyugodtan, jóízűen fikázni a köcsög zsidókat, mert ide is befurakodnak. Jó hogy bepöccenek kicsit" - valahogy ekképp csapódhatott le a turbónemzeti, vadmagyar lélekben az, ami a Magyar Szigeten történt a Hetek stábjával.

E sorok íróját is bekóstolták, aztán lefejelték, fenyegették bélkitaposással régebben bizonyos, krónikus ideológia-túladagolásban szenvedő, ám hajviseletben minimalizmusra törekvő ifjak, ürügyük egy MIÉP-kritizáló cikkem volt. Nagyon is képes vagyok hát empátiára. Mindenekelőtt: elismerésem a szakmai kurázsiért, ilyen miliőben riportot csinálni jó edzőtábor a haditudósításhoz. No de lássuk: miről is szól ez, ami történt?

A Sziget-rendezők legkésőbb az R-Go-incidens óta tisztában lehetnek azzal: a hely törzsközönségének a tájidegenként minősített elemekkel szembeni ingerküszöbe nagyon alacsony. Tehát ide beengedni a vérjobbos körökben zsidóimádó szektaként elkönyvelt Hit Gyülekezete lapjának munkatársait enyhén szólva rizikós projekt. Mit tehet a szervező - feltételezve a jóhiszeműséget - ha ilyen dilemmával szembesül? Alapvetően két dolgot.

Egy: médiafronton részlegesen zártkörűvé teszi a bulit. Szűri a tudósítókat, kizárólag a barátinak minősített hányadukat engedve be. Akiket feltételezhetően senki nem fog különböző tárgyakkal dobálni, inzultálni, senki nem érzi szükségét, hogy pedagógiai célból ostort pattogtasson előttük.

Másik lehetőség, hogy úgy jár el, miként a francia forradalmárok a király 1791-es nyári szökése után. XVI. Lajost Varennes-ben elfogták, s nemzetőrök kísérték vissza Párizsba. A forradalmi vezetés sejtette: a radikális fővárosi nép könnyen beszólhat a megszégyenült uralkodónak. A szót pedig újabb szó, majd tett követheti. Még az kéne, hogy lincseléses Bourbon-pogrom legyen. Így falragaszokon adták a lakosság tudtára, miszerint "aki a királyt megéljenzi, megbotoztatik, aki megsérti, felköttetik."

Ekkora már az alkotmányos royalisták hite is megrendült a királyban, egyre többen váltak közülük titkos (majd nyílt) republikánussá. De bármennyire is megvetették a királyt, a mérsékelt forradalmárok úgy vélték: ígéret szép szó, ha garantáljuk az uralkodócsalád biztonságát, akkor az úgy is lesz! És igen. Bármennyire megvetették "Capet Lajost", akkor, ott haja szála sem görbült. Mert az éljenzésért csak verés járt, de a kóstolgatásért akasztás.

* Röhejes egy katonai fegyelmére, hierarchiatiszteletére, tekintélyelvére büszke politikai szubkultúrától az olyan duma, hogy úgymond nem tudják garantálni X hazaáruló újságíró vagy Y fajgyalázásra csábító énekesnő biztonságát. Milyen nemzeti fundamentalizmus az ilyen? Annyit kéne tenni, hogy információs plakátokat szögeznek mindenhová, alábbi szöveggel:

"Kedves szigetlakó hazafiak! Bizonyára tudjátok, hogy rendezvényünket megtiszteli jelenlétével a mocsok, nemzetromboló, zsidó média egyik-másik termeszkatonája. Véleményünk róluk egyezik a tietekével, de mi, a táborvezetőség magyar becsületszavunkat adtuk: se szóval fenyegetni, se tettleg bántani nem fogja itt őket senki. Védőőrizet nélkül, szabadon mászkálhatnak. És mi tartjuk a szavunkat, erre kérve minden nemzeti érzelmű fiatalt és öreget is: ne sértsétek a vendégjogot. Aki mégis ilyenre vetemedik, azt biztonsági személyzetünk hathatós közreműködésével kirakjuk a Szigetről, illetve örök időkre nemkívánatossá nyilvánítjuk az összes jövőbeli rendezvényünkön. Tehát aki kozmopolita, hazátlan-istentelen látogatóinkra akar kezet emelni, azt saját bajtársai hűtsék le, mielőtt odaérünk!"

Csakhogy így, tisztán egyik forgatókönyv sem működik. A Magyar Szigetet nem lehet belső zárlat alá helyezni. Ugyanis háttérbázisának egyik része - nevezzük őket reformhungaristáknak vagy eurofasisztáknak - nyitni akar a külvilág felé, egyfajta antikozmopolita népfrontban integrálva a "nemzeti oldalt". Ott akar lenni a tárgyalóasztalnál, paradox, ugyanakkor logikus módon arra vágyva, hogy akik rühellik, félik, kiröhögik vagy gyűlölik őt (s akik iránt ő is hasonlóképp érez, csak még jobban), azok szóba álljanak vele.

Szalonképessé kíván válni, a nagyok játékának részese lenni. Ennek érdekében bizonyos mértékig hajlandó kompromisszumokra is. A Jobbik-diskurzus felpuhulása, parlament-konformmá válni akarása ennek a jele. Persze ők is felülírnák a rendszert, de vértelenül és belülről. Nem kívülről rohamozva a tűzfalat, hanem felcsapva "nemzeti érzelmű rendszergazdának". Tetejébe a "reálfundamentalisták" pontosan látják: bolond fasiszta kecske az, amely nekiugrik a narancsszínű, kétharmados henteskésnek. A Jobbik ma Orbánban a nyilasokra akár lövetni is képes Horthyt látja. Aki a mi emberünk is lehetne, de jellemtelen hintapolitikus, a kritikus percekben folyton elárulja a magyarságot. Érdemes megnézni a Jobbik-vezérkar főtisztjeinek arcát a második forduló estéjén. Nem véletlen, hogy Vona rögtön fenntartásait hangoztatta a narancsuralmat illetően.

Orbán persze nem vezényel sortüzet. Minek is? Ott békés a csúcstechnológia. A belföldi hírszerzés polgári és katonai ága nyilván továbbra is rádolgozik a Gárdára, a Magyar Szigetre, a szélsőjobb félkatonai, rendvédelmi/honvédelmi vonalára. Rögzítenek mindent. A köztörvényes vétkeket vagy a fundamentalista morálba ütköző szexuális botlásokat, amelyekkel a tagok beszervezhetők, illetve rajtuk, mint gyenge láncszemen keresztül felbomlasztható-lejáratható a mozgalom. Illetve nyitott a fülük a jogsértő, illegális rendszerdöntő szándékokra. Vonáék be lesznek drótozva.

De mit tehetnek, ha a narancsszörny rájuk támad? Fussanak szégyenszemre a nemzetközi zsidó médiához, a gyökértelen világpolgár jogvédőkhöz? Csatlakozzanak a Demokratikus Chartához? Az milyen ciki lenne, liberális szabadságjogokért (pl. a békés szélsőségesség jogáért) sírni egy antiliberális Fidesz-uralom ellenében. Ergo, álláspontjuk most annyi: míg ereje teljében van, jobb nem ingerelni a vérnarancsszínbe boruló ogrét. Különben is, ők nem politikai szekta akarnak lenni, hanem főáram rangjára törő szubkultúra. Ők bizonyítani akarják: nincs restellni-, szégyellni-, titkolnivalójuk.

* Ám a Magyar Szigeten történtek demonstrálják: bizony van. Ha beengedik a médiát, kiderül, mennyi éjsötét belsőjű lapajbunkó debil, politikai hobbiszadista van az oldalukon. A Jobbik úgy van most önnön törzsbázisának némely rétegeivel, mint korábban a Fidesz volt velük. Mint egy agresszív, csökkentértelmű serdülő, kezdenek a fejükre nőni. A reformhungarista, eurofasiszta politikus beleizzad, ha pártja-mozgalma érdesebb zugaiba téved. "Atyaég, legalább addig ússzuk meg balhé, rendőri intézkedés nélkül, amíg itt vagyok!"

Az átlag Jobbik-választó teljesen békés vasárnapi fasiszta vagy politikaundoros egyéjszakás szavazó. Gond a fanatikus és labilis B-közép drukkerhaddal lesz. Ők már nem a királyhoz ujjal sem nyúló, fegyelmezett párizsi nép. Hanem az 1792. szeptemberi mészárlások csőcseléke. Amely - mikor lecsitítani próbálják, rendre-csendre intik, hetykén felel: "Vedd már észre, kinek a számába ugatsz bele. Nem a Jobbik teremtette a Kuruc.infót, hanem fordítva. Mi csináltunk benneteket, s ha elárultok, kicsinálunk!"

Vona Gábor olyan, mint Sam "Ász" Rothstein a Casino c. bűndrámában, a Kuruc.info és a Gárda militáns háttéremberei pedig akár Nicky Santoro, a kőkemény szociopata gengszter, akit a keresztapa felvigyázóként adott a szmokingos pénzmosó kaszinókirály mellé. Persze egy idő után a szolid luxusbűnözőnek teherré válik a véreskezű régi barát. De akkor már nincs visszaút. Nicky raportra kirendeli a sivatag mélyére Samet. És befenyíti, tudomására hozván, csak azért működhet Vegasban, mert ő lehetővé tette neki. Az Ász ekkor már sejti: ő is könnyen a homokban végezheti. Ekkor jön rá, mit is szabadított a játékvárosra.

Nem kizárt, hamarosan eljön a pillanat, amikor Jobbik-politikusok ablakába röpül Molotov-koktél, ha nem elég kemények. Megesett számtalanszor, hogy egy jelenség végül azok ellen fordult, akik korábban politikai haszonélvezői voltak. A szélsőjobb veszettjei magasról leszarják, hogy akcióik a pártjuk törvényen kívül helyezéséhez, marginalizálódásához vezetnek. Sőt, kifejezetten ez a céljuk.

* Ismert jelzős szerkezet a bolsevizmus fogalomtárában a "parlamenti kretenizmus". Ez szerintük olyankor fertőzi meg a munkásmozgalmat, amikor a parlamentbe jutás és a bent maradás már nem taktikai eszköz (amelynek végeredménye - legális és illegális pártmunka kombinálása révén - csakis a parlamentarizmus teljes felszámolása lehet), hanem stratégiai cél. Ortodoxabb értelmezés szerint a törvényhozásba kerülés egy kommunista párt esetén alapból magában hordozza a parlamenti kretenizmus veszélyét.

Lukács György írta, hogy "a parlamenti kretenizmus" csúcsát jelenti, mikor kísérletet tesznek arra (például az USPD), hogy "alkotmányjogilag is megalapozzák" a munkástanácsokat, s legális eszközökkel biztosítsák meghatározott tevékenységi területüket. A legalitás a munkástanács halála. Mint a forradalmi proletariátus offenzívájának szerve, a munkástanács csak annyiban létezik, amennyiben a polgári társadalmat létében fenyegeti, amennyiben lépésről lépésre kiharcolja és előkészíti e társadalom lerombolását és ezzel együtt a proletártársadalom felépítését is. Létezése azonnal látszatlétezéssé válik, mihelyt legális lesz, mihelyt a kompetencia meghatározott határaival bíró szervezetként besorolják a polgári társadalomba; a munkástanácsból vitaklub és bizottság keveréke - a parlament karikatúrája válik... Ahol, akár a legszerényebb keretek között is, lehetővé válik a munkástanács, ott felesleges a parlamentarizmus. Nemcsak felesleges, hanem veszélyes is: lényegéből fakad ugyanis, hogy a keretei között gyakorolható kritika tárgya csak a burzsoázia - a parlamentarizmus nem jelenti a proletariátus önkritikáját."

Mint hajdani szélsőbalos , tanúsíthatom: ez bizony így van. A 94-es választások előtt pár hónappal a Munkáspárt balszárnyán, illetve az attól is balabbra álló törpe- és fantompártokban szervezkedő elvtársaimmal füstös kocsmákban beszélgettünk. Arról, hogy amennyiben ez a rohadt, áruló (annak tartottuk akkoriban, nem vitás) Thürmer Gyula vezette Munkáspárt bejut az Országgyűlésbe, jóvátehetetlenül megfertőzi a parlamenti kretenizmus. Azért szurkoltunk, hogy ne jusson be. Mert akkor, a polgári demokratikus illúziók halványodván, jöhet a gáttalan forradalmi radikalizmus.

Ez a felfogás mindenféle totalitarizmusnak sajátja. E pillanatban füstös kocsmák mélyén (háttérben diszkréten bömböl a nemzeti rock) mélymagyar fiatalemberek hajolhatnak össze. Arról diskurálgatván: a Gábor, ez a kapituláns gennyláda feladta céljaikat, megfertőzte a parlamenti levegő. Lepaktál a Viktorral, ahogy Hitler is (ahelyett, hogy végigvitte volna a nemzetiszocialista forradalmat) 1934 nyarán lemészárolta a régi SA- és pártbajtársakat, kiegyezve a reakciós tisztikarral és plutokrata nagytőkével. (El is bukta a háborút, mert a tábornokok szabotáltak.) Ezért kemény akciók szükségesek, ha kell, testvérháború és pártszakadás.

Megleckéztetni az árulókat, hadd fussanak sírva a cionista rendőrséghez. Vona egy darabig ellavírozhat, tudatossá emelve azt az ösztönös balanszírozást, amit Zagyva képviselő csinált a Magyar Szigeten. Virtuálisan úgy kielégíteni a szélsőjobb lumpenjeinek vérszomját, hogy igazi vér ne folyjék. Továbbá a párthierarchiába beintegrálni, funkcióosztogatással lekenyerezni-megszelídíteni a politikai lumpengettó ikonjait. De ebből hosszú távon nem lehet rendszert csinálni.

Csurkának könnyű dolga volt. A kezelhetetlen, beidomíthatatlan állatembereket kizártatta a pártból, kitiltotta a székházból, a Magyar Fórumból, és slussz. Fegyelem, rend, satöbbi. De a Kuruc.infót hogyan fogja Vona bezáratni, ha a közhatalom sem tudta? Konkrétan sehogy. Mi lesz, ha vége szakad a törékeny barátságnak? Akkor jómagam az ő helyében sürgősen beszereznék egy tűzbiztos, golyóálló ajtót. Ugyebár jobb félni, mint… Mert azon az ajtón hamarosan kopogtathatnak a fehér jakobinusok.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.