Oszsza meg másokkal is

– Történelmi változásokból a jelek szerint keveset értő (pillanatnyilag még a Magyar Nemzet polgári napilapnál dolgozó) kollega, az Ellenforradalom címmel 2010. július 1.-én közzétett írása után az alábbi levelet kapta Gyurácz úrtól: „Kedves Csermely Péter! – Tudni kellene (és máskor, úgy látszik, tudja/tudod is), hogy nem ott húzódik a fő választóvonal, hogy valaki mi volt az elmúlt rendszerben, és mi nem. Hanem a nemzeti és a nemzetellenes között. Gubcsi kiváló tehetségű ember, és a családi háttere, meg a tenniakarása bevitte annak idején az MSZMP-be.

De nem arra használta ezt, hogy ártson, hanem arra, hogy használjon nemzetének. Jól emlékszem a 80-as évekbeli ’Magyar Ifjúságra’: Gubcsi maga mellé vette Pálffy G. Istvánt, s a lap hazafias szelleművé vált, a kisebbségi magyar irodalmak fórumává, a magyar történelem fórumává, és a rendszer reformja is napirenden volt a lapban. Nagy hiba, ha nem Csermely Péterről lenne szó, aki máskülönben okos embernek látszik, azt mondanám: korlátoltság ezért cseszegetni Gubcsi Lajost. Pláne Hende Csabát. Amúgy meg van egy sereg gyereke (kicsik is), igaz, hogy nem egy asszonytól, de legalább van. Érdemes lenne tanulmányozni (az egykor szintén MSZMP-tag) Bogár László munkáit, de legalább a ’Magyarország és globalizáció’-t: ott nagyon jól le van írva, hogy hol húzódik a frontvonal. Itt most már nem szabad tévedni, lét és nemlét kérdése ez már hazánk számára”

Érdemes lenne tanulmányozni (az egykor szintén MSZMP-tag) Bogár László munkáit, de legalább a ’Magyarország és globalizáció’-t: ott nagyon jól le van írva, hogy hol húzódik a frontvonal. Itt most már nem szabad tévedni, lét és nemlét kérdése ez már hazánk számára”.

Gyurácz Ferenc megbízott-felkért szerkesztő úr a Magyar Művészetért Alapítvány honlapján közzétett levelében, sajnálatos módon, figyelmen kívűl hagyta azt, hogy Gubcsi Lajos, az MSZMP KB volt alosztályvezetője, a KISZ KB egykori tagja az Orbán Viktornak írott leveleivel, a Hende Csaba honvédelmi minisztertől elfogadott igazgatói állásával – nincs rá jobb kifejezés! – elárulta azt a szocialista-kommunista eszmét, melynek egzisztenciáját, az életében elért társadalmi sikereit köszönheti…

Az említett Bogár László példája nem igazolja, inkább súlyosbítja egyrészt a rendszerváltónak-nemzetinek nevezett Fidesz MPSZ helyzetét, másrészt méginkább hiteltelenti azokat a politikusokat, akik az állampártból, az MSZMP-ből átigazoltak valamelyik új pártba – esetleg sorban, mindegyikbe.

Bogár László, Gubcsihoz hasonlóan szintén a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, 1978-tól 1989-ig (az utolsó óráig) tagja volt az MSZMP-nek. 1990 tavaszától már – az MDF soraiban – a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtikáraként folytatta karrierjét. Az MDF, a Boross-kormány bukását követően a Magyar Demokrata Néppártban politizált tovább, 1998-2002 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára és az Orbán-kormány Stratégiai Elemző Központjának vezetője…

Mit akart bizonyítani Gyurácz szerkesztő úr Bogár László életútja felemlegetésével? – Esetleg azt, hogy nem egyedül Gubcsi Lajos árulta el a szocialista-kommunista pártot? Ha ez volt a szándéka, akkor e jegyzetemben is emlékeztetem: társadalmunk túlnyomó többsége az elmúlt két évtized folyamán mindvégig tudatában volt annak, hogy rendszerváltás, a kifejezés klasszikus értelmében, nem történt 1990 után, napjainkig sem.

A megbízott-felkért Gyurácz szerkesztő úr – a kommunistának hazudott karrierista védelmezője – mintegy igazolásul említette Pálfy G. István nevét, mondván, hogy a nyolcvanas években mikor Gubcsi dr. maga mellé vette helyettesnek „a hetilap hazafias szelleművé vált… a magyar irodalmak fórumává, a magyar történelem fórumává… sőt, a reform szükségessége is napirenden volt a lapban…” Nos, a nyilatkozó, bármennyire is jólértesültnek akar látszani három évtized távlatából – egyszerűen nem mond igazat, és lényeges dolgokat hallgat el.

Pálfy G. István a Magyar Televizió MSZMP alapszervezete párttitkára volt 1976-ban. A pártból később sem lépett ki, a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapjánál nemcsak főszerkesztő-helyettesként tevékenykedett, hanem pártcsoportbizalmiként is. A hazafias szellemiséget oly’ módon nyilván nem valósíthatta meg, hogy szemben álljon az MSZMP szellemiségével. De azok a kollegái, akik irányítása alatt dolgoztak, többnyire – mint párttagok – nem is igényelték a mai értelemben vett hazafias szellemiséget. Ha valaki olvasott a Magyar Ifjúság hasábjain „hazafias szellemiségű” írást, az a cikk bizonyára még megtalálható a Nemzeti Könyvtár archívumában, rajta hát, ismertessék a nyilvánossággal! A reformok szükségességét hirdető MSZMP-tagokat kizárták a pártból… négy ilyen nevet milliók ismernek Magyarországon. A Magyar Ifjúság című hetilapnál ilyen kollegák nem dolgoztak. Meg kellene kérdezni Kovács Zoltánt, az Élet és Irodalom jelenlegi főszerkesztőjét, Nagy N. Pétert, a Népszabadság munkatársát vagy Seszták Ágnes, D. Magyari Imre, Kő András, Danó Anna újságírókat…

Gubcsi helyettese (táskahordója) 1990 után, kijelentve, hogy „nem sírom vissza a pártállami elgondolásokat”, immár tisztességes konzervatív újságíróként, a Magyar Televizió híradójának főszerkesztője lett. Ahogy azt az egyik vele készített beszélgetésben elmondta: három hónap alatt teremtette meg a szabad magyar televiziót… harcot hirdetett az „üvöltő ellenzék”, a Magyar Szocialista Párt, az SZDSZ és a Fidesz ellen.

A Klubháló weboldalán napjainkban is olvasható nyilatkozata a mai magyar médiáról: „Pálfy G. István, aki egyértelműen a saját erkölcsi normái felöl közelített a magyar sajtó helyzetéhez, lesújtóan vélkedett a jobboldali sajtóról és szereplőiről, mondván, hogy az nem újságírás, amit művelnek. Ráadásul olyan történelemfilozófiai alapon állnak, mely szerint a világ kezdete 1989-1990-re datálható. Ám – véleménye szerint – nem történt más, mint hatalomváltás. E vélemények alapja a tagadás, sőt erkölcsük is eredetüktől való, vagyis mélységesen erkölcstelen…

Elmondta még, hogy napjaink jobboldali sajtójának viselkedésében benne van, hogy része a hatalomnak. Azt meg szinte önmagától kérdezte, némi iszonyodással, hogy hol tart ez az ország?… Végül úgy összegezte véleményét napjaink jobboldali sajtójáról, hogy az se nem jobboldali, se nem konzervatív, se nem sajtó…” Pedig nem történt más, mindössze annyi, hogy az emlegetett politikai jobboldal megelégelte az ex-MSZMP-tag politikacsináló tevékenységét és négy éven át munkanélküli volt. Idézhetném még azokat a kijelentéseit, mikor Antall és Boross országlása idején – az új hatalom kiszolgálása éveiben – borotvás gyilkosoknak nevezte az MDF ellenfeleit, de talán az eddig leírtak is elegendők jellemzésére.

Gubcsi Lajost családi háttere és a tenniakarása vitte az MSZMP-be? Bizonyára voltak ilyen becsületes, tisztességes kommunisták is – de azokból nem lettek 1990 után MDF-, KDNP-, MDNP-, FKGP- vagy Fidesz-tagok. A tisztességes kommunisták ma sem vallják magukat másnak, mint 1956-ban vagy 1967-ben. Minden magyarországi polgárnak volt „családi háttere” és „tenniakarása” 1990 előtt… Csupán csak ezek okán senki sem lett az MSZMP tagja az elmúlt évtizedekben. Több ezret bebörtönöztek, néhány százezer honfitársunk elhagyta Magyarországot, sokan meghaltak – de a korszak egyik tanújaként vallom: 1945 és 1989 között senkit sem kényszerítettek arra, hogy tagja legyen a kommunista pártnak. Az MDP-be vagy az MSZMP-be csak meggyőződésből vagy – jóval kisebb számban – önös érdekből léptek be hazánkban.

Amúgy meg „van egy sereg gyereke (kicsik is), nem is egy asszonytól” ? Ez, írhatom nyugodtan, nem közügy, hanem dr. Gubcsi Lajos karrierpolitikus magánügye. Ma, 2010-ben, álljon oda gyermekei elé, és nekik magyarázza meg, hogy „apátok harácsolt, gátlás nélkül vagyonokat gyűjtött, hogy elárulta elvtársait, az eszmét… és mindent, amit lehetett, a megszerzett rózsadombi villáért, a hírnévért és a személyes boldogulásért.” Ez a legkevesebb, amit megtehet. – Helyettese, a másik karrierista, Pálfy G. István is ezzel takarózott, mikor valami kényes ügyben kellett állást foglalnia a nyolcvanas évek közepén… Vele is volt néhány beszélgetésem. Neki már a három eltartandó gyermek is elég indok volt az elvtelenséghez.

Befejezésül még annyit a fűznék a vitához, hogy a nyugdíjas korára igaz nemzetivé, sőt, ifjúdemokratává lett egykori szerkesztőségvezető (egyéb címei fentebb!) önéletrajzi regényét és az Orbán Viktorhoz írott leveleit elolvasva hányingerem volt… de valahogy mégis sikerült elolvasni azt a néhány száz oldalt. A részletekre nem térek ki, de mindazoknak ajánlom olvasásra, akik majd megírják ezeknek az évtizedeknek a történetét. Azt ugyan nem írom javára az MSZMP egykori főtisztjének, hogy a pártállami elit soraiból nem ő volt az egyetlen, akiből napjainkra templomba járó, konzervatív gondolkodású, nemzet-centrikus és antikommunista polgár lett (ha az lett) – hiszen csak a Fidesz MPSZ felső vezetésében található belőlük legalább egy tucat. – Viszont készséggel osztom azoknak a véleményét, akik a politikus eddig megírt történetét olvasva megjegyezték, hogy ehhez a tánchoz is kettő kellett: egy, aki ajánlkozott és egy tömegpárt, amelyik morálisan képes volt befogadására.

Kapcsolódó írások:

1./ GUBCSI-DOSSZIÉ (Archívum, július - 2010. 07. 05)

2./ MIKOR LESZ KÁDÁR JÁNOS ÚJRATEMETÉSE (Archívum, július - 2010. 07. 02)

forrás : magyarorszag.ma / Szemenyei-Kiss Tamás

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.