Oszsza meg másokkal is

Engem miért nem tévesztettek meg? Pedig én is mélységesen hittem abban, hogy a háború után egy új, igazságos világot építünk. Olyan demokráciát, ahol nincs helye többé a rasszizmusnak, nácizmusnak, de a szocialisták és a kommunisták, a nácizmus elszánt ellenségei, elférnek benne. Szocialistának tartottam magam - tizennégy évesen...

1948-49 táján (Tájékoztató Iroda határozata, pártfúzió, a szocdemek likvidálása, Rajk-per) észre kellett vennem a döbbenetes hasonlóságot a nácizmus és a bolsevizmus között. Nem tagadhattam le önmagam előtt, hogy ismét egy totális diktatúra tart bilincsben. Vali (a Makra című regényemben), pontosan azt a világnézeti és politikai álláspontot képviseli, amit én vallottam negyvenkilenc és ötvenhat között. Úgy maradtam szocialista, hogy gyűlöltem a Rákosi rendszert és a sztálinizmust. (Bárki utánanézhet a Makrában.)

Negyvennyolcig, a pártfúzióig azt se nagyon értettem, miért kell két munkáspárt, és hogy végül is mi a különbség a szociáldemokraták és a kommunisták között. A fúziónál megértettem. A Kommunista Párt moszkovita, az orosz szuronyokon nyugszik, a szociáldemokraták mögött semmi, senki sincs, csak a választók, és a fúzió nem egyesülés volt, hanem bedarálás. A szocdem párt nemcsak megszűnt, de a legértékesebb tagjait bebörtönözték, kivégezték. Ezzel a mozzanattal megszűnt a demokrácia: jól mondta Rákosi, ez volt a fordulat éve. Kezdtem tisztán látni. Megértettem, hogy az általam annyira tisztelt, úgynevezett "fejlett elvtársak" szemében mitől lett huszonnégy óra alatt a hős Tito elvtárs az imperialisták láncos kutyája. Nem annyira elvtársak voltak ezek, mint inkább karrieristák. Aztán letartóztatták a külügyminisztert, azok, akiket belügyminiszterként pártmilíciából ő maga szervezett belső-elhárítássá. Megint tanultam valamit. Azt, hogy ennek egyetlen üzenete van: ha ezt Rajk Lászlóval megtehettük, mindenkivel megtehetjük, veled meg pláne!

Tizenhét éves voltam és (1) nem tojtam be, csak éppen bőgni tudtam volna, hogy máris vége a rövid szabadságnak, hogy újra csöbörből vödörbe kerültem (2), nem dőltem be a hatalomnak, mint akik aztán ötvenhárom után rinyáltak, hogy "elvtársak, engem megtévesztettek". Ki, te fatökű?! Te tévesztetted meg magad, mert nem akartál kiesni a cukorpikszisből. Nem akartál a hatalom részeséből újra üldözötté válni! Nemcsak hazudtál magadnak, de még el is hitted! A Duce és a Führer után hogyan dőlhettél be egy új személyi kultusznak, hogyan nyalhattad ki csattogó nyelvvel Rákosi elvtársad gusztustalan hátsóját? Hogyan sírhattál nyilvános krokodilkönnyeket, amikor a Népek Nagy Hóhéra Moszkvában végre földobta a bakancsot?!

Azt a néhány tiszteletre méltó elvhű szamarat, aki annyira vak volt, hogy nem látta, mi történik, azt megértem. De aki csak úgy gondolta, itt az új rendszer, most kárpótlásul (mert nekem ez jár, vagy azért, mert eddig szegényember voltam, vagy azért mert üldöztek) én leszek a jani, az nekem ne jásza meg a baloldalit. Baloldali az, akinek nincsen nyugodt álma, míg felebarátja nyomorog, diszkriminálják vagy üldözik.

Ma ugyanezt látom. Aki egyszer bekerült a tojásba, az nem akar többé kikerülni onnan. Húsz éve mondom, hogy ez a zsenge demokrácia veszélyben van. Öt éve írom, mondom, kiabálom, ordítom, hogy rohanunk a szakadék felé. Megtörtént. A demokrácia belezuhant a szakadékba, nincs többé. Most álljak be a kórusba? Nyafogjak piszlicsáré ügyek miatt, panaszoljam, hogy a Fidesz naponta megsérti a demokráciát?! Nem sért meg semmit. Nincs demokrácia, nincs mit megsérteni. Azzal, ha úgy teszünk, mintha a halott még élne, nem támasztjuk föl. Tetszik, nem tetszik, a demokráciát újra meg kell teremteni.

A bolsevista fordulat után is sokan játszották önámításképpen a demokráciát, hiszen lehetett, a kellékek megvoltak: parlament, pártok (a Népfrontba tömörülve), választás, interpellálás, miniszteri válaszok stb. Volt sajtó, rádió, filmhíradó, játékfilm, színház, opera, később tévé is, minden. 50-ben még apámmal elmentünk szavazni (még nem ismertük igazán a dörgést), hazahoztuk a szavazócédulát, de szégyelltük magunkat. Később soha! Apám meghalt, én kilencvenben szavaztam újra. Ebben a bohóckodásban nem vettem részt.

Mert tudtam: aki részt vesz benne, korrumpálódik, besározódik és odatartozik. Ugyanezt tudom ma is. Még a választásokra készülve, az MSZP listája ismeretében sok baloldali azért nem akarta, hogy ez a lista kerüljön be a parlamentbe, mert azt látta, hogy a vezetők egy része ahelyett, hogy az utolsó pillanatban mentené, ami még menthető, már egy éve azért tülekedik, hogy jobb helyett szerezzen a listán. Mert tartott tőle, hogy ez a csapat majd csak önmagát képviseli, és nem megy harcba a kapitalista visszaalakulás veszteseiért, akiknek a munkáját, keresetét, emberhez méltó életét elvitte a rendszerváltás. Egy más listára lehet, hogy többen szavaztak volna.

Aki belemegy az alkukba, legalizálja a fönnálló hatalmat. Nem állítom, hogy az ötvenhetek, a listáról bekerült MSZP-s képviselők ezt akarják; de azáltal, hogy a párt jelenlegi, Botka szerint szavatosságukat vesztett vezetőgárdája túlélését akarják biztosítani az Orbán diktatúrában, akaratlanul is a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, ezt a jobboldali "Népfrontot" legalizálják. Az ellenzéki képviselőség sem fizet sokkal rosszabbul, mint a kormánypárti, az is buli. A listáról bekerültek és az egyénileg megválasztottak (ketten vannak!) fizetése között meg semmi különbség nincs.

Emlékszik még az olvasó Sztevanovity Zorán nótájára, Dusán szövegére?

Mi a győzelemről megtanultuk,
hogy a részvétel a fontosabb,
hisz a vereség is fizet szépen,
és a győztes sokkal fáradtabb -

Na?! A jó slágerszövegekre érdemes odafigyelni, azok sokszor többet érnek egy-egy publicisztikánál.

Megszívlelendő doktrinája az Egyesült Államoknak: terroristákkal nem tárgyalunk. Aki szóba áll a terroristákkal, legalizálja őket.

Aki ma alkudozni próbál a Fidesz-hatalommal, részt vesz bármilyen bizottság munkájában, akár alkotmányról, akár az igazságszolgáltatás új rendszeréről, akár a rendvédelemről, akár az új médiatörvényről, akár az érdekképviseletek érdekérvényesítő jogosítványairól van szó, az betagozódik, és legalizálja a diktatúrát.

A Fidesz négy éve ki mert vonulni, hitt önmagában, hitt a jövőjében, mert megtalálta Gyurcsányon a biztos fogást. Hazug fráter! A hazugnak nincs legitimitása, tehát nem állunk vele szóba. Mintha nem is lenne.

A mai helyzetben az MSZP számára is csak ez lehetne az egyedüli ellenzéki magatartás: a kivonulás, de nem hazug taktikából, mint 2006 óta a Fidesznek, hanem mert diktatúra és ellenzék kizárják egymást. Se a diktátorra, se a hungaronácikra nem vagyunk kíváncsiak! Ők nem demokraták, vagyis nekünk, demokratáknak, illegitimek. Igenis: passzív rezisztencia! Polgári engedetlenség! Diktatúrában nincs ellenzék, csak demokráciában. Diktatúrában ellenzéket játszani: bohóckodás.

(Helyi szinten persze, ha van rá lehetőség, a lakosság közvetlen érdekeit képviselve, kell a párbeszéd - ott a föladat más.)

Gyurcsány sosem állította, hogy nem kell kiigazítás, nem kellenek jelentős reformok. De ezekhez a jelen ciklus - mondta a választások előtt - már túl rövid, ezért kellett a "száz kis lépés" (a választásokig).

Őszödön meg azt mondta a frakciónak, hogy hazudtunk önmagunknak. Ámítottuk magunkat, hogy megúszhatjuk fájdalmas reformok nélkül, és nem azt, hogy hazudtunk a választóinknak, hazudtunk a magyar embereknek, és ezzel győztünk a választásokon, ahogy Orbán értelmezte félre Gyurcsány szavait a kiszivárogtatás után, és fél perccel a helyhatósági választások előtt. Mert az őszödi anyagot, ami a nyár közepén már a birtokában volt, októberig, az önkormányzati választás előtti pillanatig jegeltette, akkor dobatta be a nép közé. Volt ideje fölkészülni az új taktikára.

Érdekes, ez nem tűnt föl senkinek.

Orbán Viktor hazudott. Mint mindig. És igazi göbbelsi módon, nagyon hangosan és nagyon agresszíven, és ettől, mint Göbbelsnek is, neki is bedőlt a tömeg. És erre alapozta a taktikáját 2010-ig. Ettől lett Gyurcsány A HAZUG, a kormány "illegitim" és ezt Gyurcsány is, a kormány is lenyelte azon az alapon, hogy a kutya ugat, a karaván halad, kormányozni lehet, mert a parlamentben miénk a többség. Egetverő baromság volt, de már mindegy. A két koalíciós párt, az ingatag többség akkor már a marakodással volt elfoglalva, vicsorogva tépték a koncot, mint a kóbor kutyák.

Az MSZP ma már csak azért járja a kamarillapolitika koreográfiájára a táncot, hogy egyedül maradjon az ellenzékben, és ez, a Fidesz hathatós támogatásával, még sikerülhet is.

Így lesz belőle Őfelsége ellenzéke. A Fidesznek cukorfalat. Ezt akarták. Az MSZP partner volt a többiek fölszámolásában, ugyanis szemrebbenés nélkül bekkelte ki, ahogy az MDF és az SZDSZ fölfalja önmagát. Az LMP eredetileg is lufi volt, szét is pukkant. Maradt a Jobbik. Egy alja Le Pen-párt, ami csak olyan országban létezhet, ahol azért nem érti a többség, miért lenne a Jobbik hungaronáci, mert fogalma sincs a történelemről.

Na, a Jobbiktól még tart Orbán Vezér. Az MSZP-sektől már rég nem tart, röhög rajtuk, hisz a tenyeréből esznek.Ha az MSZP ellenzék akar maradni, pontosabban, ha föl akar nőni egy a diktatúrát megdönteni akaró elszánt demokratikus csapat szerepéhez, ha föl akar támadni, nem vesz részt semmiben, nem tagozódik be az establishmentbe, "kivonul".

De félő, hogy majd nem meri vállalni ezt a kockázatot. Így a baloldal föltámadására még várni kell.

forrás : Kertész Ákos (a szerző író) / Népszava

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.