Oszsza meg másokkal is

Gyakorlatilag kimutathatatlan – így összegezhetőek azok a válaszok, amelyeket lapunk kapott a jelentősebb közétkeztetési cégektől arra a kérdésre, hogy a tavalyi közbeszerzésitörvény-módosítás nyomán mennyivel nőtt a kis- és őstermelőktől felvásárolt élelmiszerek mennyisége.

Román Péter, a legnagyobb ilyen vállalkozások közé tartozó, fővárosi Junior Vendéglátó Zrt. elnöke munkatársunknak úgy nyilatkozott, hogy cégük korábban is törekedett a hazai termékek felvásárlására, azonban számukra a legfontosabb a megfelelő minőség, szállítási pontosság és az egészségügyi biztonság garantálása volt – ezt pedig a gyakorlatban nagyon nehéz lenne úgy biztosítani, ha egy napi több ezer adagot előállító cég sok kistermelőtől fogadna be árut. A Juniornak ugyanis – miként a közétkeztetési cégek mindegyikének – a teljes visszakövethetőséget biztosító minőségi garanciarendszer szerint kell működnie, ebbe pedig az atomizált beszerzés nehezen férne bele.

Ráadásul a közbeszerzési törvény szigorának oldása rájuk csak részben igaz, megrendelőiknek (az önkormányzatoknak) ugyanis nagyobb tételek esetén továbbra is ki kell írniuk pályázatokat az iskolai, óvodai és egyéb étkeztetési célú felvásárlásokra.
 

Ebédidő egy iskolában
Népszabadság - Szabó Bernadett
 

A parlament csaknem pontosan egy éve módosította a közbeszerzési törvényt azért, hogy a közétkeztetést végző intézmények (bölcsődék, óvodák, iskolák, hivatalok, egészségügyi intézmények) közbeszerzés nélkül, közvetlenül a helyi termelőtől vásárolhassák meg a nyers húst, a zöldséget, a gyümölcsöt, a tejet és a tejterméket, a mézet, a tojást és a gabonát. Mivel azonban a rendelkezések a „táblától az asztalig” történő nyomon követhetőségi közétkeztetési garanciális elvet nem írhatták felül, ráadásul az érintett kör nem is mindig saját konyhával dolgozik, a termelők számára igazából jelentős könnyebbséget nem jelentett a rendelkezés.

A jogszabály ugyanis azt rögzítette, hogy a vendéglátó, közétkeztetési vagy kiskereskedelmi létesítmény a jövőben is csak hatósági húsvizsgálaton átesett, a kistermelői rendelet szerinti hússzállítási igazolással ellátott húst használhat fel vagy értékesíthet. Ráadásul azt is tartalmazta a rendelkezés, hogy amennyiben a kistermelő olyan tevékenységet folytat, amelyhez valamilyen élelmiszer-biztonsági rendszer működtetése (például a közellátásba folyamatosan szállítók esetében általánosnak tekinthető HACCP-rendszer) szükséges, akkor természetesen a rendszer működését igazoló dokumentumokat is be kell csatolniuk, és az adásvételről minden esetben szerződésnek, de legalábbis a legfontosabb felvásárlási adatokat rögzítő nyugtának is készülnie kell.

A beszerzéseket méreteiknél és – ahogy az egyik helyszínen fogalmaztak – „ismeretségi viszonyaiknál” fogva rugalmasabban kezelő önkormányzati konyháknál is úgy tájékoztatták lapunkat, hogy a törvénymódosítás, illetve az ahhoz kapcsolódó miniszteri rendelkezések sem hoztak lényegesebb módosulást a napi ellátásban: korábban is csak a megbízható és évek óta megfelelő minőséget szállító termelőktől vettek át – megfelelő adminisztráció után – árut. Mivel az étkeztetésben esetleg előforduló hibákért az élelmezésvezető személyes büntetőjogi felelősséggel tartozik, a legtöbb helyen ezután is így tesznek majd.

Az egyik Pest megyei községben annyi megjegyzést tettek mindehhez, hogy a tavalyi polgármester-választások után bizonyos termékek esetén valóban kaptak utasítást az önkormányzati hivataltól a beszállítók „leváltására”, de a lényeget, vagyis a mennyiséget és a felvásárlási adminisztrációt illetően semmi sem változott. Ugyanitt egyébként „kényes kérdésnek” nevezték azt az általános felvetésünket, hogy vajon a kiskonyhák milyen körülmények között képesek ellenőrizni a felvásárolt termékek minőségét és előállításuk körülmé¬nyeit.

Mint kiderült, gyakorlatilag sehogy, pontosabban egy esetleges fertőzés esetén a tisztiorvosi szolgálat laboratóriumába küldött ételmintákból lehet visszakövetkeztetni arra, hogy melyik termelőtől származó áru lehetett a megbetegedések kiváltó oka. Ezt azonban tudják a többségükben évek óta beszállító gazdák is, ezért rendkívül ritka az ilyen eset.

A közétkeztetésben, helyi felvásárlásban leginkább érintett kistermelői szektorok közül a zöldséggel és a gyümölccsel a legritkább esetben van gond, viszont ezen árukörben a termelés legalább harmada mindenféle származási igazolás és pénzügyi adminisztráció nélkül fordul meg a feketekereskedelemben.

A konyhák számára legnagyobb kockázatot jelentő tejtermékek és -készítmények esetében pedig a beszerzők ritkán kockáztatnak: az ilyen áruk többsége a legális kiskereskedelmi csatornákon keresztül jut el a közétkeztetésbe. A húsok és húskészítmények esetén a kistermelői beszállítások valóban jelentős költségcsökkentési tényezőt jelenthetnek, itt azonban más, származási és egyéb állat-egészségügyi előírások számítanak korlátnak.

Alighanem ezt érzékelte a vidékfejlesztési tárca, amikor minap egy rendeletben könnyítette ezek vágóponti szabályozását. A helyi termelés ösztönzése érdekében egyértelműbbé és átláthatóbbá teszi a vágópontokra (egyszerű vágóhidakra) vonatkozó élelmiszer-biztonsági szabályokat a Vidékfejlesztési Minisztérium. A rendelet felemeli a vágóponton levágható állatok számát, és megduplázza a beszállítási távolságot. Egy vágóponton éves átlagban hetente legfeljebb 100 darab sertést, juhot, kecskét, 20 darab szarvasmarhát és évente legfeljebb 250 ezer darab baromfifélét lehet levágni, a „helyinek” számító beszállítási távolság pedig az eddigi 50 kilométerről 100 kilométerre növekszik. A vágópontoknak is meg kell felelniük az európai uniós jogszabályoknak, azonban bizonyos – a rendeletben részletezett élelmiszer-higiéniai előírásoknál könnyítéseket alkalmazhatnak.

forrás és szerző : nol.hu / Tamás Gábor


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.