Oszsza meg másokkal is

Ismét szép habokat vert a magyar politikai uborkaszezon mindenkori legfontosabb eseménye, a tusványosi Orbán-beszéd. A kritikusok elsősorban a Nyugat válságáról szóló fejtegetésekre kapták fel a fejüket, Tóta W. Árpádtól kezdve Török Gáboron és lapunkon át a Mandiner szerzőiig. Ezek a kritikák viszont az Orbánt védők fülét sértették. Záporoztak az ellenkritikák, amik a kritikusok felületességéről, kényszeres Orbán-ellenességéről, az általuk félreértett szövegről és a balliberális megmondók pökhendiségéről szóltak, bár ugyanazoktól a hibáktól hemzsegtek, mint amiket az Orbán-kritikákon számon kértek: felületesség, kényszeres Orbán-védelem, a szöveg félreértelmezése, pökhendiség. Kumin Ferenc talán maga sem gondolta volna, hogy oltáriszentségként emelik majd a magasba blogposztját (azt, hogy „emelik majd magasba”, ezt nem szó szerint kell ám érteni, ahogy a Levédiába visszatolatást sem).

Értelme nincs tovább kardozni ebben a kérdésben. Inkább, ha már így alakult, nézzük még egyszer a szöveget magát. Az ugyanis tény, hogy Orbánnak a bombasztikus kijelentéseivel ismét sikerült megkajáltatnia mindenkit, és elterelni a figyelmet arról, ami a lényeg, hogy mit is akar ő. Mi van a „nyugati fogyasztói társadalom vége” az „előző történelmi korszak összeomlása”, a „fantasztikus közép európai felemelkedés” után, illetve mögött?

* "Azt gondolom tehát, hogy a nyugati fogyasztói társadalomnak, és a jóléti társadalomnak érkeztünk el a végére. Nem kevesebbről van itt szó, minthogy az a világ, aminek a fogalmi keretei között éltük az életünket, azok a szavak, törvények, azok a leírások, amikkel értelmeztük azt, ami körülvesz bennünket, azok lassan, de biztosan elveszítik az érvényüket. vagyis a jólétinek nevezett fogyasztói társadalmak nyugaton véget értek. A kérdés nem az, hogy mi lesz ezekkel a fogyasztói társadalmakkal. A kérdés az, hogy mi lesz utána" – mondta a miniszterelnök Tusnádfürdőn, majd a Római birodalom összeomlásához hasonlította a „régi világ összedőlését”. Ehhez később még az egyes államok összeomlásának lehetőségét is hozzátette, aminek a szele feldöntheti Magyarországot.

A miniszterelnök szerint „az összeomlás oka meglehetősen egyszerű, egy szóban úgy mondhatnánk, hogy eladósodottság, illetve úgy, hogy államadósságok”. Ezeknek visszafizetésére ugyanis szerinte már nincsen recept, bár még próbálkoznak vele.

Orbán Viktor szavaiból tehát úgy tűnik, hogy a gazdasági tényező fogja romba dönteni a régi világot. Ezek szerint viszont az feltételezhető, hogy az orbáni logika szerint a csupán gazdasági okokból bekövetkező összeomlás következménye nem csupán gazdasági lesz. Vagy ha csupán gazdasági, akkor milyen értelemben kell értelmezni a régi világ összeomlását és az új rendet? Európa ugyanis gazdaságilag már legalább kétszer összeomlott az elmúlt száz év során, de a részben teret hódító totalitárius rendszerek zsákutcáját leszámítva és azok bukása után is végül mindig ugyanaz épült vissza rá.

Az új világrendről továbbra sem tudjuk, hogy a lényegét tekintve miben lesz más. A miniszterelnök ugyanakkor felsorol több dolgot is, amik jellemzőek lesznek az új rendre. Már csak azért is, mert szerinte ezeket itt Magyarországon már sikerrel megvalósították a "2/3-os forradalom" következtében, és most ezt másolják tőlünk. Eszerint a jövőben növekedni fog az állam szerepe. Ez jelentős állami szerepvállalást fog jelenteni a gazdaság és a munkaerőpiac szabályozásában. Jóléti államok helyett munkaalapú társadalom jön létre. Az erre való átálláshoz pedig szintén az államra lesz szükség.

Orbán szerint azonban az erős államok csak erős nemzetek támogatásával jöhetnek létre, mert az „állam nem más, mint a nemzet szolgálatának és a hivatás kiteljesítésének eszköze.” Vagyis ez valamifajta visszatérés a nemzetállami eszméhez. Ennek a lényegét – például hogy mit jelent a nemzet a jelenlegi multikulturális és transzállami keretek között - viszont nem tudni. A bevándorlásról, a nemzetek közti átjárhatóságról ugyanis nem esett szó, bár Orbán Viktor a Kárpát-medencei magyarság összenövéséről beszélt, ami – lévén, hogy az államhatárok megváltoztatásáról sincs szó – az államhatárok felett létező nemzetfogalmat feltételezi.

Így megint csak nem derül ki, hogy az új világ mitől lesz alapjaiban más, mint az eddigi. Erősebb lesz az állami szerepvállalás a gazdaságban, lesz közmunka, bankadó, állami kézbe kerül a magánnyugdíj-vagyon, erősödik a nemzeti összefogás. De közben az Audi-gyár ugyanúgy épül tovább Győr mellett, ahonnan nagy fekete Audik fognak kigördülni, amiket az fog megvenni, akinek sok pénze van, akiknek meg kevés, az nem fogja megvenni.

Ez megint csak nem tűnik önmagában egy új világrendnek, legfeljebb gazdasági átrendeződésnek. Ilyenről egy helyütt Orbán is beszél: eszerint az új korszak súlypontja nem nyugaton lesz, hanem Közép-Európában, amelynek „fantasztikus felemelkedést” fog produkálni, ebbe az irányba fogja vonzani a német gazdaságot, (aminek következésképpen akkor nem kellene, hogy összeomoljon) középpontjában Magyarországgal, mely a nyugati megoldások helyett a saját tengelye körül fog forogni.

* Nyugat és Magyarország viszonya sem egyértelmű. Illetve már eleve az sem, hogy mit sorolunk a Nyugathoz. Fogyasztói társadalom, visszafordíthatatlan növekedésre épülő gazdaság ugyanis nem csak a szokásos értelemben vett „Nyugaton” - Nyugat-Európa, plusz Észak-Amerika - van, hanem például az utóbbi időben agyonajnározott Kínában is, csak más politikai berendezkedés mellett. Márpedig Orbán szerint a „jólétinek nevezett fogyasztói társadalmak” Nyugaton értek véget. Tehát akkor alapvetően a nyugat-európai országokkal akar leszámolni Orbán, azokkal, akiket eddig a fejlődés központjainak tartottunk.

A miniszterelnök a beszéde elején a „nyugati világban kialakult régi életünkről” beszél. Eszerint a logika szerint tehát „mi”, vagyis mi magyarok is a nyugati világhoz tartozunk. A beszéd többi részében viszont a nyugatot és „minket” külön entitásként emleget. Ráadásul annak ellenére, hogy Magyarország volt az első ország, ami már összeomlott – 2008-ban – „felelősségünk nincs” a régi világ összedőlésében, amihez mégiscsak tartozunk.

Az a szövegösszefüggésben valóban nem világos, hogy a régi világ, ami „inkább börtön, mint otthon” volt számunkra, mire vonatkozik. De mivel a régi világ folytonosan a „nyugati jóléti társadalom” kontextusában hangzik el, ebből azt vehetjük ki, hogy az Orbán szerint most megbukó nyugati jóléti társadalom volt kényszerlakhely a magyarság számára.

Ez kényszerlakhely a szöveg alapján elsősorban nem földrajzi, hanem gazdasági-társadalmi szempontból értelmezhető. Szóval a fejlett nyugat-európai országok társadalmi-gazdasági rendjéhez való tartozás volt börtön. Ha Orbán Viktor nem is a nyugat-európai kultúrkör teljes elutasításáról beszélt, ez akkoris elég világosan elutasítja azt a kört, amihez eddig tartoztunk, vagy tartozónak gondoltunk magunkat, például az uniós tagsággal.

Ebből a gondolatmenetből logikusan következik, hogy ehelyett a „börtön” helyett a miniszterelnök Közép-Európában hozna létre valamiféle új renden alapuló társadalmi-gazdasági entitást, mely az új világban a centrum lesz a nyugat helyett. De itt megint csak ugyanahhoz a kérdéshez jutunk vissza: a régi világ börtönéből kiszabadult, közép-európaizmusra épülő Magyarország mitől és miben lesz más, mint az a tőlünk nyugatabbra lévő országok eddigi társadalmi-gazdasági berendezkedését jelentő kényszerlakhely, ahová eddig tartoztunk?

Pláne akkor, ha a mi új megoldásainkat a Nyugat lemásolja. Mert akkor logikusan náluk is ugyanaz az új rend fogja felváltani a régit, mint itt, tehát megint nem lesz különbség, legfeljebb annyi, hogy ez a térség gazdaságilag jobb helyzetbe kerül, ami ugye megint csak kevesebbnek tűnik egy világrend-váltásnál.

Orbán Viktor nem először beszél új világrendről. A „Nyugathoz” fűződő ambivalens viszonya sem újdonság. Minket most csak az érdekelne, hogy mégis mi lesz ez az új világrend, és miben lesz más, mint az eddigi? Mi fog összedőlni? Mire számítsunk? Lesz valami más is, mint a Nemzeti Együttműködés eredményeinek rávetítése a világtérképre? Halmozzunk-e fel száraztésztát? Ezt tessék végre megmagyaráznia a miniszterelnök úrnak. Vagy legalább valamelyik védelmezőjének.

Önnek mi erről a véleménye? Összedől a régi világ? Mi lesz az új rend? Vagy csak a szokásosnál is durvább lufifújással van dolgunk? Írjon: olvaso@hirszerzo.hu

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Kiss Ádám


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.