|
Politikusi iszapkarakterológia
2010.10.16. 09:55

Papp László Tamás
Ezentúl, ha egy cégnél beüt az ipari krach, jön a hatalmilag kirendelt politikai biztos. Összehívja a dolgozókat. "Emberek, mától Önök az államnak melóznak. Nem kell félniük a gonosz karvalytőkéstől, nyugodtan tanúskodjanak ellene. Mindjárt itt lesznek a nyomozók." Az istenadta népnek pedig ez tetszik. Nem érti, hogy így minden előbb fog kiderülni, szolgáltatódni, mint az igazság. Mi több, az még a sor végén sincs. De mit mondjak én egy olyan lakosságra, mely 300 forint vizitdíjért szinte ölni tudott volna?
Oszsza meg másokkal is
Egy biztos: Orbán Viktornak jól jött (és kapóra jött) a vörösiszap-katasztrófa. Kiaknázza belpolitikailag, mint egy termőre fordult érctelért. Felelősségteljes arccal a gátakon intézkedő kormányember: ez mindig bejön. Nem akarok persze álszent lenni, így rögvest hozzáteszem, az én mesterségem legalább annyit profitál ebből szakmailag, mint a miniszterelnök közéletileg. Hónapokig-évekig jelent ez a gátszakadás riporterek tucatjainak babérokat, nívódíjakat, kiugrást, előléptetést, sikert.
Az egyik ember baja a másik haszna, ez sajna így van. Az extrém formájú, kiterjedésű daganat a rákos betegnek tragédia, az onkológusnak viszont hivatásbeli kihívás, publikációs lehetőség nemzetközi szakfolyóiratokban. Egy sok halottat produkáló baleset a helyi temetkezési vállalkozónak bombaüzlet. Háborúk idején szokott fellendülni a protézisgyártás, az influenzajárványon az oltóanyag és szűrőmaszk forgalmazója kaszál. A betegség, a természeti vagy ipari csapás ugyanúgy üzlet- és karrierlehetőség bizonyos szereplőknek, mint egyéb történések. Attól, hogy ezt realistaként beismerjük, még lehetünk együttérzőek, szolidárisak, támogathatjuk a veszélyhelyzet áldozatait, elvárhatjuk a felelősök büntetésének kiszabását.
* A vizsgálat részeredményei alapján sanszos, hogy a cégvezető tettei (vagy azok esetleges hiánya) megalapozhatják a vádhatósági gyanút. Hogy Bakonyi Zoltán felelős, az lehetséges. Kérdés, hogy a cég "csak" kártérítési dimenzióban marasztalható el vagy büntetőjogiban is. De hogy csak és kizárólag ő lenne bűnös, az szinte lehetetlen. Országunk az utóbbi napokban-hetekben módosult tudatállapotba került. Az, hogy egy kép többet mond ezer szónál, üres frázisfüzérré degradálódott. Itt a képek nem szimplán többet mondtak, hanem ők teremtették a gondolatokat, indulatokat, szavakat. A véletlen, mint balesetokozó faktor ezerszer szörnyűbb, mint a tudatos hanyagság vagy szabotázs. Ugyanis előbbit nem lehet börtönbe zárni. Ilyenkor minden sokkolt lélek felelős után üvölt. Vagy ha az nincs, megelégszik a bűnbakkal is. A MAL Zrt. csúcsvezetése valamilyen tekintetben bizonyulhat sárosnak.
De hogy vétkének terhe megoszlik egyéb intézményekkel, arra is fogadhatnánk. "A gyanúsított elmulasztotta a hasonló katasztrófa esetén a kármentesítéshez és az élet, testi épség, valamint a vagyon megóvásához szükséges intézkedések kidolgozását, védelmi rendszerek, a káresemény hatását csökkentő védművek és jelző-riasztórendszerek kialakítását" - tartalmazza az ORFK-közlemény.
Fogadjuk el, hogy így van. De akkor miként lehet, hogy ezt az Illés Zoltán korábbi munkatársa által vezetett regionális környezetvédelmi hatóság szeptemberi rutinellenőrzése nem tárta fel ? Maga Illés a katasztrófa után arról beszélt, hogy "a tározó esetleg túl volt töltve iszappal, és ez okozhatta a bajt". Rakjuk össze a dolgokat. A Bakonyira terhelő vallomások szerint "már hetek óta tudhatott róla, hogy a vízzel hígított vörösiszap több helyen átáztatta a 10-es tározó gátját". Az ellenőrzés két héttel a történések előtt volt. Ergo, ha Bakonyi tudatott róla: valami nem kóser, akkor ugyanezt a szakhatósági embereknek is látniuk kellett volna. Már persze csak akkor, ha nem letudandó/kipipálandó formaságnak gondolták az egészet. Felvethető az is: előírt-e a szaktárca (és intézményei, továbbá a katasztrófavédelem) pontos, konkretizált vészhelyzeti paramétereket, biztonsági fokozatokat a telephelynek?
De a cégen túl nem csak a kormányhivataloknak lehet mulasztása. Hanem az iszapáradatban érintett, károsult települések önkormányzatainak, polgármestereinek és jegyzőinek is. A falvak lakóinak biztonságát, egészségét, jogait kampányidőszakban annyit hangsúlyozó lokális közhatalom-gyakorlók tartottak-e rendszeres munkakapcsolatot a potenciálisan veszélyes közelségben lévő céggel? Választópolgáraik érdekében csináltak rendszeres statikai és árvízvédelmi szemlét az objektumnál? (Katasztrófa esetén a védelem irányítói a helyi önkormányzati vezetők, akiknek már csak ezért is tisztában kéne lenniük a gát szilárdságával. Az esőnek a gátra gyakorolt hatását egy polgármesternek talán csak nem kell ragozni.)
Létezett-e közös vészhelyzeti terve, összehangolt cselekvési forgatókönyve a cégnek és az önkormányzatoknak? Megkérdezték egyszer is a településvezetők (és képviselő-testületük) a cégvezetőt, hogy van-e riasztó- és jelzőrendszerük, s ha igen, akkor működőképes-e? Elhívták-e testületi ülésre, lakossági fórumra a vállalat csúcsvezetését, hogy erről faggassák őket?
* Most a helyi és országos vezetés az áldozat és/vagy morális-jogi inkvizítor szerepét rögtönözi. Ha a tragédiában való bűnrészességüket akár csak feltételes módban, hipotetikusan - mint tettem fentebb jómagam - szóba hozza valaki, papírok tucatjait fogják, sajtósaikon keresztül, ügyvédi szófosás kíséretében lobogtatni, hogy minden jogszerű volt. Ami lehet, hogy de jure klappol is. Csakhogy ezek az emberek nem fogják ennyivel beérni. Bonyolult öngerjesztő, valóságtorzító pszichés mechanizmus révén meggyőzik (tehát becsapják) önmagukat is. Azzal kapcsolatban, hogy ők nemcsak jogilag vétlenek, de szakmailag, morálisan és politikailag is teljesen ártatlanok. Ami idáig még emberi dolognak tűnik. Halott (és haldokló) emberek, tönkretett életek látványával szembesülve senki nem szívesen vallja be: ez az én hibám is. De az erkölcsi integritás birtokában lévő személyt azért marni kezdi a lelkifurdalás. Nem ismeri be a tettet, de érzi belülről a terhét. Nem úgy a sikeres közhatalmi csúcskáder.
Ez a végletekig hajtott pozitív gondolkodás elembertelenítő csapdája. Egy sikerember, míg felér a csúcsra, számos rossz döntést hoz, hibát, tévedést - sőt akár bűnt - követ el. Mindegyiknek ára van: helyezkedésből beáldozott párthaver, a baklövései és blöffjei következtében tönkrement egzisztenciák (kiszámolta valaki, mennyibe fájhatott nekünk pl. a Kósa-Szijjártó bohócduó forintrengető magánszáma ?), az óvatlanságával, figyelmetlenségével előidézett vagy növelt baj járulékos humán vesztesége. Egy átlagember lelki ronccsá amortizálódna mindettől, de ő csak lépked energikusan, soha nem tekint hátra. Közben azért elmorzsol pár könnycseppet, hisz kétféle embertípus tudja a környezetét szimulált, hamis érzelmi reakciókkal manipulálni: a pszichopata és a politikus. Erről szól egy politikai katasztrófaturista titkos útinaplója. Igen, ez a mentalitás életképes.
De - ahogy Dmitrij Bikov briliáns regényének hőse véli - " ami életképes, nem szükségképpen jó ". Így van. S ami életképtelen, nem feltétlenül rossz. - teszem hozzá. De nem ez itt a legnagyobb gáz. Hanem az, hogy Orbán Viktor speciel nem csak a Zembereket tudja manipulálni a katasztrófaretorikával, de az ellenzéket is bűvkörébe vonta. Aminek bizonyítéka a Lex MAL. Aminél még őfelsége elempéje is csak tartózkodni bátorkodott. Az alumínium-bizniszben érintett Gyurcsány pedig túlkompenzál. A jogszabályt nyugodtan hívhatjuk úgy: "Törvény arról, hogyan tussoljuk el az állami felelősséget egy katasztrófában".
* Ezentúl, ha egy cégnél beüt az ipari krach, jön a hatalmilag kirendelt politikai biztos. Összehívja a dolgozókat. "Emberek, mától Önök az államnak melóznak. Nem kell félniük a gonosz karvalytőkéstől, nyugodtan tanúskodjanak ellene. Mindjárt itt lesznek a nyomozók." (Dekódolom: mindent kenjetek rá, azt is, ami nem az ő szara, de arról, amit mi basztunk el, kussoljatok, vagy ki lesztek rúgva!) A tőkéstől megvédhet az állam. Ám ki véd meg az államtól? Főleg egy kétharmados, alkotmányos fék nélküli államtól, mely hivatkozhat rá: az ellenzékhez sem futhattok védelemért, mert az is rábólintott. (De legalábbis nem merte visszautasítani.) Ellenzékünk úszik a demagóg lincshangulat árjával, egy vészhelyzeti szituációtól módosult tudatállapotban elfogadta, hogy az állam bármely cég irányítását, felügyeletét átveheti katasztrófaelhárításra hivatkozva. Ami kb. olyan, mintha a rendőr, házkutatás örve alatt, annak ürügyén beköltözne a lakásunkba.
Az istenadta népnek pedig ez tetszik. Nem érti, hogy így minden előbb fog kiderülni, szolgáltatódni, mint az igazság. Mi több, az még a sor végén sincs. De mit mondjak én egy olyan lakosságra, mely 300 forint vizitdíjért szinte ölni tudott volna? Viszont, amikor hozzátartozója magatehetetlenül kórházba jut, akkor közlik vele: pelenkát, felfekvés elleni krémet neki kell vennie. Gyógytornász, mozgásterapeuta pedig nincs az osztályon. Ha a beteg túléli a kórt, amivel behozták, majd belerokkan abba, hogy az inaktív, fekvő testhelyzettől elsorvadnak az izmai. A kedves rokon pedig tűr, illetve fizet, mint a katonatiszt. A pelenkáért, a kenőcsért, mindenért. Az ágydíj sokszorosát. Hallgatagon, zokszó nélkül. Akkor ugyan miért lázadna a fentírtakért? Abba is belenyugszik majd, ha megtakarításainak államosításából tömik be a költségvetési lyukakat. A tanult tehetetlenség mazochista kéjmámorában netán még röhög is a saját nyomorán.
forrás : hirszerzo.hu
|