Oszsza meg másokkal is

A Szociális Családiház-építési Programnak nevezett akcióról kiderült, hogy a helyet azoknak készítik, akik nem tudják fizetni a devizahiteleket, és az otthonaikat elveszítik. Más szóval, ezek szükséglakások lesznek, ahova kitelepítik azokat, akik nem tudnak hova menni. Ez nem egészen ugyanaz, mint amit általában szociális lakásépítési programnak neveznek. Ez úgy szociális lakásprogram, ahogyan munkahelyteremtés a közmunka. Ugyanolyan csalás és szemfényvesztés, mint az egész “fülkeforradalom” és “nemzeti együttműködés”. Itt egy maffia megszerezte magának az országot, elvette az itt élők emberi és demokratikus jogait, az őslakosságot pedig kényszermunkára és szükséglakásokba küldi. A többi az övék. Mintha a Zorro című filmet látnánk, csak nekünk nincs egy Zorrónk.

A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a szegénynegyedek elzüllenek és lezüllesztik a környezetüket is. Az ott lakókat a körülmények és a többiek is lefelé húzzák. Akik ide bekerülnek, azoknak innen nincs visszaút, nincs többé felemelkedés. A tapasztalat az, hogy a legtöbben tovább süllyednek, mert később még ezt a lakást sem tudják fizetni, megfelelő munkát nem kapnak, szociálisan leépülnek, az egészségük megromlik.
 

Új barázdát szánt az eke. Ócsa határa a nyomortelep építése előtt. Fotó: MTI
 

A devizahitelesek jelentős része magasabb társadalmi osztályhoz tartozik, mint ahova a szegénygettó révén kitelepítik őket. A könnyűszerkezetes házak Magyarországon hamar leromlanak, különösen akkor, ha a lakó nem gondoskodik róla, nem vigyáz rá, nem tud azonosulni vele. A szegények rezervátumai elkoszosodnak, hamar elviselhetetlen mértéket ölt a bűz, a szegénység, a bűnözés, az erőszak és a kábítószer. A világ minden részén nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy az ilyen szegénygettókat felszámolják, Magyarországon viszont létrehozzák őket. A kilátástalanság olyan hátrányos helyzetű réteget nevel ki, amely erőszakkal válaszol a tehetetlensége folytán, fellázad az igazságtalanság ellen, amit az élet számukra nyújtani képes. A londoni és párizsi, valamint más nyugati országokban tapasztalható erőszakhullámok eddig ismeretlenek voltak Magyarországon, mert sem bevándorlókból, sem az elszegényedett rétegekből, ilyen elgettósodott lakótelepeket nem hoztak létre. A nagyvárosok cigánytelepeit leszámítva, mint amilyen például tatabányai Mész-telep. Aki még nem látta a poklot, az látogasson el oda, de csak megfelelő fizikai védelemmel. Most az Orbán-kormány mesterségesen létrehozza és megteremti ezeket a rezervátumokat.

A legelkeseredettebbek azok a szülők lesznek, akik látják, hogy egyébként tehetséges és szorgalmas gyermekeik olyan hátrányok közé kerülnek, amelyeket nem lehet legyőzni. A közbiztonság hiánya miatt félni kell az utcára lépni, ezek a szegénynegyedek a romló épületek nem megfelelő javítgatásai révén hamarosan a bádogvárosokra kezdenek hasonlítani. Az Orbán-gettók olyan társadalmi problémák és feszültségek magvait ültetik el, amelyek később kezelhetetlenné válnak. A Fidesz azt ígérte, hogy segít a bajba jutott családoknak, csak azt nem mondta, hogy ez a segítség bádogvárosok, szegénynegyedek építése lesz a legrosszabb minőségű szántóföldeken, ahol állandóan feljön a talajvíz. A segítség az lenne, ha a bajba jutottak megvédhetnék otthonaikat a bankokkal szemben (Amerikában a bankok az elvett házakat ledózerolják, mert nem tudnak mit kezdeni velük), vagy a kilakoltattak emberséges elhelyezéséről gondoskodnának. Esetleg az élet emberi módon való újrakezdéséhez nyújtanának segítséget.

A házak várható minőségét sejteni lehet egy olyan országban, ahol mindenből mindent kilopnak, megspórolnak, ahol a lakónak nem lehetnek minőségi követelményei. Az állami bürokrácia révén az építkezések a korrupció melegágyai lesznek. A beköltözők pedig a társadalom aljára taszítottak.

Mi bűnt követtek el ezek a szerencsétlen, nyomorra ítéltek?

Annyit, hogy felvettek olyan hitelt, amelynek fizetésére rendelkeztek megfelelő keresettel, fedezettel, de rajtuk kívülálló okok miatt e hitelek törlesztőrészleteit olyan magara emelték, amit ők már nem tudnak fizetni. Ha nekik ezt bárki megmondja, akkor a hitelt soha nem veszik fel. Ha a banki termék magában hordozta annak lehetőségét, hogy a törlesztőrészlet meghaladja az adós fizetőképességét, akkor ezt a hitelt nem lett volna szabad ekkora fedezetre és ekkora fizetőképességre nyújtani. A kockázat egyedül az ügyfélé, nincs senki, aki megvédje. A “magyar emberek kormánya” pedig úgy gondoskodik róla, hogy kilakoltatja a szántóföldre egy slumosodó szegénynegyedbe és ott magára hagyja. A következmények hosszútávon többe kerülnek majd az államnak (bűnüldözés, egészségügy, oktatás, gazdasági visszaesés), mint amennyibe ezeknek az embereknek az igazi megmentése kerülne.

De a nemlétező magyar focira van pénz. Csányi 200 milliárdos állami támogatást jelentett be. Hány emberen lehetne abból segíteni? A futballozni nem tudó csapatoknak százmilliárdokért tudnak stadionokat építeni, de az önhibájukon bajba került magyar embereknek nem tudnak segíteni. A Vezért hóbortjai fontosabbak, mint a jövő nemzedéke, mint azoknak a gyerekeknek a jövője, akiket kitaszítanak a nyomorba Ócsára. A MOL megszerzése, majd 128 milliárd eltőzsdézése, nem számít. Őket ezért senki nem telepíti ki a tanyára, pedig a devizahitelesek ekkora kárt nem okoztak, ekkorát nem tévedtek.

Most pedig lehet mondani, hogy ez demagógia.

forrás és szerző : nepszava.com / Bartus László


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.