Zuglói utcanevek nyomában
2011.02.24. 05:49

Semsey Andor utca
(Istvánmező, Törökőr, 1923 óta)
Az utcát halálának évében nevezték el Semsey Andorról (Kassa, 1833. dec. 22.–Bp., 1923. aug. 14.). A névadó természettudós, mineralógus, mecénás, az MTA, a Magyar Földtani Társulat, a Magyar Természettudományi Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság tagja, tiszteletbeli doktora a kolozsvári és a budapesti egyetemnek, örökös tagja a fõrendiháznak meteoritokkal és harmadidõszaki õsmaradványokkal foglalkozott.
A középiskola elvégzése után jogot tanult szülõvárosában, majd a magyaróvári felsõbb gazdasági tanintézetben és a hohenheimi gazdasági akadémián folytatta tanulmányait. Ezt követõen Európa fejlettebb mezõgazdasági országaiban fordult meg (Hollandia, Németország). Az 1860-as évek végén érdeklõdése a földtan és az ásványtan felé fordult.

Semsey Andor
Kassa, 1833. december 22. - Budapest, 1923. augusztus 14.
Balmazújvárosban gazdálkodott, majd nagy kiterjedésû birtokait 1866-ban bérbe adta, és Pestre költözött. Ettõl kezdve tudományos kutatással, elsõsorban ásványtannal foglalkozott. Bõkezûen támogatott több természettudományi intézetet. Jövedelmét a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és õslénytárának, valamint a Földtani Intézet felvirágoztatására fordította.
Az elõbbi a világ legjelentõsebb gyûjteményei közé került: számtalan országból vásárolt ritkaságokat a múzeum részére. Támogatta Entz G., Inkey B., Herman O. kutatásait, hárommillió aranykoronát áldozott alapvetõ tudományos munkák megírására, a Földtani Intézet székházának felépítésére. Lehetõvé tette az Eötvös Kollégium fölállítását, rengeteg pénzt adományozott gyûjtemények beszerzésére, pályadíjakra, fiatal tudósok támogatására, tudományos intézeti mûszerekre, külföldi tanulmányutakra, kutatók támogatására, így többek között Eötvös Loránd ingakísérleteire.
Krenner József Sándor róla nevezte el az általa fölfedezett Semseytet (1881) és Andoritot (1889). Ez utóbbi a Felsõbányán megtalált ólom-ezüst-antimon kénvegyület. A Magyar Nemzeti Múzeum Meteoritgyûjteményérõl jelent meg publikációja (1866), de Szilágysomlyó harmadkori kövületeirõl (1877) is adott közre munkát. A róla szóló szakirodalom roppant terjedelmes.
|