A téma az utcán hever
2010.08.23. 05:51

Pintér Sándor berágott: szabadulna az ország hangulatát rontó személyektől
Néhány hete Debrecen kitiltotta belvárosából a koldusokat, a belügyminiszter pedig országszerte hadat üzenne a jelenségnek. A jogszabályok ugyanakkor most is büntetik a gyermekkel történő és zaklató kéregetést - mindhiába. Közben a román koldusmaffia rontja a hazai nincstelenek "üzletét".
Oszsza meg másokkal is
Tiltsuk ki legalább a belvárosból a koldusokat! - fogalmazódik meg rendre az igény hol a társadalom, hol a politika részéről. Nincs olyan nagyobb település, ahol ne lehetne lépten-nyomon a kéregetés olyan agresszív, illetve visszataszító példáiba botlani, amelyek indokolttá tehetik a fellépést a jelenség ellen.
Csakhogy eddig sem a jogszabályokon múlott a dolog, hiszen 2000 óta az egész országban tilos a gyermekkel, valamint zaklatással (leszólítással, otthonokba bekopogtatással) történő kéregetés. A rendelet megszegői százezer forintos bírságot is kaphatnak, ha kiskorúval koldulnak, és 30 ezret is kivethetnek rájuk, ha zaklatják a járókelőket vagy házalnak.
Adománygyűjtő automata
A büntetés mértékének abszurd voltát talán nem kell hosszan magyarázni. Nem véletlen, hogy eddig - bár a magyar nagyvárosokban a rendőrség minden évben több száz esetben indít szabálysértési eljárást - nemigen sikerült behajtani az összeget, így a tiltás jobbára írott malaszt marad.
Ezért is ad okot kétségekre a debreceni önkormányzat júliusi döntése, mellyel a helyi nagykörúton belül betiltottak mindenféle kéregetést, illetve Pintér Sándor minapi Magyar Hírlap-interjúja, melyben a belügyminiszter kijelentette: "A közterületeket megtisztítjuk a koldusoktól és az ország hangulatát rontó személyektől, de úgy, hogy ők is munkát, lehetőséget kapjanak az élettől."
És hogy miként is fog kinézni e nagyszabású intézkedéssorozat? "Erről ősszel fog kommunikálni a kormány" - kaptuk a szűkszavú választ érdeklődésünkre a Belügyminisztériumtól. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ha az akció kimerül a jogszabályalkotásban, akkor a - talán nem véletlenül az önkormányzati választások elé időzített - terv könnyen a már létező paragrafusok sorsára juthat. Intő példa lehet Szeged, ahol 2005-ben a belvárosból 25 ezer forint büntetés terhe mellett kitiltották a koldusokat, ám a helyi beszámolók szerint a rendelkezésnek alig lehet érvényt szerezni, sőt lakcím híján gyakran már a büntetésről szóló csekk postázása is gondot okoz.
Miközben a világ több országában régebb óta korlátozzák a koldulást, nálunk elsőként Kaposvár belvárosa zárult be a kéregetők előtt 2005-ben, majd Szegeden kívül Mórahalmon, Egerben, Nyíregyházán és Budapest XIII. kerületében hoztak hasonló intézkedést - utóbbi helyen nem térben, hanem reggel 6 és este 10 óra között korlátozva a koldulást. Idén az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat miatt Pécs csatlakozott a sorhoz: itt a turisták által kedvelt területeken javult a helyzet, ám a koldusok cserébe áttették székhelyüket a kertvárosba.
Lebukott álszerzetesek
A baranyai megyeszékhelyen korábban Tasnádi Péter azóta elhunyt polgármester adománygyűjtő automaták kihelyezésével tervezte elejét venni a koldulásnak, ám kiderült: az emberek nem dobálnak be pénzt egy masinába; hagyományos módszereikkel a kéregetők sokkal eredményesebbek. Legutóbb idén tavasszal Szombathelyen vált kiélezetté a helyzet, ugyanis a helyi lakosok arról panaszkodtak, hogy a város egyes pontjain már közlekedni is alig tudnak a kéregetőktől; a rendőrség ekkor látványos razziát szervezett, melynek alkalmával szórólapon hívták fel az érintettek figyelmét a jogszerű koldulás szabályaira.

A kéregetés Európa más országaiban is feszültségeket okoz, főként miután Románia uniós csatlakozása után keleti szomszédunkból kolduscsapatok árasztották el a földrészt. Bécstől Párizsig, Rómától Madridig jelent napi kihívást a hatóságoknak, hogy valahogy kezeljék a helyzetet. Mivel a dél-európai államok már jószerivel megteltek az importkéregetőkkel, az egyes országok egyre-másra hoznak intézkedéseket velük szemben.
Ebben a román koldusinváziónak leginkább kitett Olaszország jár élen: itt számos városban, például Velencében, Firenzében, Veronában és Ravennában általános tiltást vezettek be. És hogy a helyzet pikánsabb legyen, Assisiben - ahol a legismertebb koldulórendet megalapító Szent Ferenc tevékenykedett - a középületek és templomok 500 méteres körzetét kéregetésmentes övezetté nyilvánították.
Ez azonban nem találkozott a katolikus egyház álláspontjával: a Vatikán bevándorlási ügyekkel foglalkozó bíborosa, Renato Martino 2008-ban elfogadhatatlannak nevezte a koldulás betiltását. (A jóhiszeműség mellett azonban sosem árt az óvatosság: Bukarest utcáin a rendőrök 2002-ben két tucat kolduló álszerzetest füleltek le.)
A déli államok szigorításai miatt sok román kéregető az utóbbi időben északabbra próbál szerencsét. A finn hatóságok ingerküszöbét idén tavaszra érte el a jelenség, olyannyira, hogy a belügyminiszter ott is általános tiltást tervezett bevezetni; ezzel viszont kiváltotta az Európai Unió szociális és munkaügyi biztosának, Andor Lászlónak a rosszallását. Kérdés, hogy honfitársunk hasonlóan fog-e fellépni a kilátásba helyezett magyarországi intézkedés ellen - mert ha igen, akkor az érdekes helyzetet fog eredményezni.
Szándékos nyomorítás
A bérkéregetés, illetve a koldusmaffia működésének kérdése hazánkban is akkora problémává dagadt, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa tavasszal vizsgálatot indított az ügyben. Jelentésében Szabó Máté megállapította: bár a koldusmaffia létezését a rendelkezésére álló adatok alapján sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja, volna teendő a témában. Szerinte be kellene emelni a jogszabályokba a bérkoldultatás, illetve koldulásra kényszerítés tényállását, pontosabb meghatározást kellene fogalmazni a zaklatásról, és zöld telefonszámot kellene bevezetni, amelyen mindenki bejelentheti a koldulással kapcsolatos kifogásait.
Az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője, Iványi Gábor azok közé tartozik, akik nem hisznek a koldusmaffia létezésében. Szerinte inkább arról van szó, hogy egyes családok alkalmanként csoportba verődnek, és elosztják egymás között, melyikük gyűjt üveget, papírt, ki koldul, majd az így szerzett javakat közösen élik fel. Kétségtelen: eddig Magyarországon még senkit nem sikerült bérkoldultatáson érni. Nem úgy külföldön - jellemzően Ukrajnában és Romániában.
Néhány éve Salamon András Jonuc és a koldusmaffia címmel megrázó dokumentumfilmet forgatott arról a román fogyatékos kisfiúról, akitől "futtatói" elvették a műlábát, és azzal zsarolták, hogy akkor kapja vissza, ha kéregetéssel megszolgál érte. Az utóbbi öt évben pedig csak Ausztriában ötven romániai embercsempész bandát lepleztek le, és olyan esetek is előfordultak, hogy ha a "kolduskirályok" nem akadtak megfelelően szánalmat keltő nyomorék gyerekekre, akkor eltörték egy-egy kisfiú vagy kislány kezét vagy lábát, majd hagyták, hogy a csont rosszul forrjon össze.
Érthető hát, hogy a politikusok egyre több országban üzennek hadat az ilyen praktikáknak; nemhiába helyezte kilátásba választási programjában Tarlós István is a bérkoldulás és mindenfajta kéregetés felszámolását, illetve korlátozását. A Fidesz főpolgármester-jelöltje a New York-i mintát követné: a koldusoknak közmunkát szervezne, aki pedig ezt nem vállalja, azt - a megerősített közterület-felügyelet segítségével - eltávolíttatná a város kiemelt pontjairól. Szabó Máté vizsgálatának megállapításai viszont azt sejtetik, hogy a szociális és rendészeti szempontok együttes érvényesítése nem lesz egyszerű.
A tapasztalatok szerint ugyanis sok koldus az egészségi állapota miatt alkalmatlan a fizikai munkára, aki pedig hadra fogható lenne, azt gyakran az alkoholizmusa miatt senki nem hajlandó foglalkoztatni.
________________________________________ 10 MÓDSZER KÉREGETÉSRE
1 - Amikor a közlekedési lámpa pirosra vált, zsonglőrök kunsztokat mutatnak be a zebrán, majd tartják a markukat az autósoknak.
2 - Az utcán egy nincstelen férfi összeesik, és látszólag meghal. Társa jajveszékelni kezd, hogy még a temetésre sincs pénze. A járókelők adakoznak, majd mi után elég pénz gyűlik össze, a pár együtt hagyja el a helyszínt.
3 - A pályaudvaron a pénztár előtt várakozókat fiatal lány/fiú szólítja meg: Erdélybe menne haza a szüleihez, de néhány száz forint hiányzik a vonatjegyhez. Így akár naponta több tucatszor is összekalapozza az "útiköltséget".
4 - "Figyelj, megmondom őszintén, két deci borra kérek, érted, már porzik a vesém!"
5 - A Tesco parkolójában egy előzékeny férfi felajánlja: bevásárlókocsinkat a benne lévő százas fejében visszaviszi a helyére.
6 - A zsúfolt parkolóban egy fiatalember már messziről integetve mutatja, hol van még szabad férőhely. Aztán tartja a markát.
7 - Az aluljáróban szívszaggatóan aranyos kölyökkutyák várnak gazdira. De azért tulajdonosuk adományt is hajlandó elfogadni.
8 - A vonatkocsin siket lány/fiú vonul végig, mindenkinek kis figurát ad, mellé egy cédulát, melyen közli: ellentételezésként adjunk annyit, amennyit gondolunk.
9 - Egy jól öltözött férfi lép oda hozzánk, és közli: "Nézzen rám, nem vagyok koldus, de ellopták mindenem, ki tudna segíteni néhány száz forinttal?" Pedig koldus.
10 - "A kislányom két hete kórházban van, életmentő gyógyszerre gyűjtök adományt" - olvasható a kéregető kezében lévő táblán. Három hónapja.
forrás : hetivalasz.hu
|