Oszsza meg másokkal is

Harminc százalékkal nőtt az iskolai szegregáció Magyarországon az utóbbi hat évben. Több száz iskola működését figyelték meg szakemberek a 2004-es roma integrációs vizsgálat utókövetéseként. A Zolnay János és szociológus-csoportja által végzett kutatás eredménye katasztrofális; háromszáz olyan iskoláról tudni, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek többségben vannak, az elvándorlások, átíratások eredményeként pedig további tíz százalékkal emelkedett a cigány tanulók létszáma ott, ahol már 2004-ben is a romák arány volt nagyobb.

A kutatók összesen 350 iskolát vizsgáltak; azt tapasztalták, hogy a megyeszékhelyek kivételével valamennyi településtípuson belül növekedett a roma, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek elkülönítése. Az összes roma diák nagyjából 30-40 százaléka cigány többségű csoportban tanul, főként "elkülönült" intézményekben. Az iskolán belüli elkülönítések mértéke - tehát az a gyakorlat, amikor egy adott iskolán belül A és B osztályokat hoznak létre - ugyanakkor csökkenőben van.

Ma, Magyarországon a becslések szerint mintegy 200 ezer roma gyerek van, akiket vagy szegregált oktatási intézményekben, vagy az iskolákon belül elkülönítve tanítanak. Mintegy 170 faluban és városban működik homogén cigány iskola, további 700 intézményben pedig párhuzamos cigány osztály. Kutatások ráadásul már több esetben kimutatták a szegregált iskolák és osztályok alacsonyabb oktatási színvonalát is, ez a közvetlen összefüggés pedig hatással van a továbbtanulási és munkaerőpiaci lehetőségeikre is. Az esélyegyenlőségi, valamint a közoktatási törvény integrációra vonatkozó passzusainak be nem tartása, be nem tartatása tehát teljességgel ellehetetleníti a hátrányos helyzetű gyermekek kitörési esélyeit.

Pedig a Roma Integráció Évtizede Program (2005-2015) résztvevő országai, köztük Magyarország öt éve azt a célt tűzte ki, hogy az időszak végére a cigány lakosság társadalmi integrációját több területen előmozdítja. Az akkori kormány 2005-ben emiatt közoktatási rendszer-korrekcióra is elszánta magát. Az erre vonatkozó, módosított jogszabály előírásait először a 2007-2008-as tanévben során kellett alkalmazniuk a fenntartó önkormányzatoknak, pontosabban azoknak, amelyek egynél több iskolát működtetnek. A jogszabály-módosítás azonban nem hozta meg a kívánt eredményt; szakértők szerint ugyanis 2005 és 2010 között fokozottan növekedett az oktatási-etnikai szegregáció a közoktatásban. Sok önkormányzat inkább törvényt sért, mert nem meri vállalni a roma és a nem roma gyerekek együttneveléséből származó konfliktusokat, a szülők többsége ugyanis károsnak tartja az integrált oktatást.

A tanulmányok szerint ugyanis nem az önkormányzatok hozzák létre az iskolai esélyegyenlőtlenségeket - így a szegregációt sem -, viszont ronthatnak a helyzeten, ezért mindenképpen szükség volna kormányzati beavatkozásra. A folyamatos ellenőrzés, és törvény-betartatás mellett viszont a szülőket is érdekeltté kell tenni a tarthatatlan helyzet felszámolásában, az előítéletek leküzdésében. A valódi problémát ugyanis mutatja, hogy egy 2002-es Tárki-felmérés szerint a szülők 94 százaléka ellenezné, ha gyermekét cigány diák mellé ültetnék az osztályban. A legtöbb szülő gyereke tanulmányi eredményének romlásától, az iskola "gettósodásától" fél, illetve attól tart, hogy gyermekét bántalmazni fogják. Ilyen előítéletek mellett nem meglepő, hogy ha egy iskolában megnő a romák száma, a szülők jelentős része gyermekét másik intézménybe viszi, akár másik településre is. Az önkormányzatok védekezése pedig ilyenformán jogos is: patthelyzetbe kerülnek, hiszen a szabad iskolaválasztás joga miatt nem akadályozhatják meg a szülőket az átíratásban.

A többségében roma diákokat nevelő intézmények felszereltsége azonban rendszerint hiányosabb, a pedagógusok felkészültsége gyengébb, a tanulókkal szemben támasztott követelmények alacsonyabbak. A cigánygyerekek külön osztályba rendelését pedig jól elfedik a felzárkóztatási magyarázatok. Ezek talán még elfogadhatók is volnának, ha a tanulók a speciális osztályokból idővel visszakerülhetnének a normál tantervű osztályokba, de ilyen a gyakorlatban szinte példa nélküli.

A problémát fokozza az a jelenség, amelyet Mohácsi Erzsébet lapunknak említett: a szegregálás sok esetben már az óvodában elkezdődik. A szülők a roma közösségen belül sok esetben egyáltalán nincsenek tisztában a szabad óvoda- és iskolaválasztás, illetve egyéb jogaikkal, ezért az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány például arra is törekszik, hogy - az iskolarendszerrel általában már amúgy is rossz tapasztalatokkal bíró - szülőket tájékoztassa. Mohácsi Erzsébet szerint fel kell készíteni a pedagógusokat, hiszen az ő hozzáállásuk is befolyásolja diákjaik életét. Úgy vélte, az iskolaigazgató a tanáraiért felel, a fenntartó pedig az iskoláiért. A jogvédő szerint - bár nem a pereskedés a céljuk - megnyert ügyeik mégis jól mutatják, hogy a helyi, közösségi intézkedések kiemelkedő fontossággal bírnak a szegregáció ügyében.

A településvezetőknek, önkormányzatoknak be kellene tartatniuk a törvényeket, mert az hosszútávon társadalmi hatással is bírna - fogalmazott. Példaként említette, hogy bár a tiszavasvári iskola pere egy évtizede történt, a roma diákok azóta is külön ballagnak nem cigány társaiktól, a polgármester szerint miniszteri jóváhagyással. De a kaposvári városvezető is úgy nyilatkozott, ha betartaná a törvényt, egészen máshogy festene az oktatási rendszer a városban. Mohácsi Erzsébet szerint a cigányiskolákat lényegében csak ott zárták be a törvény hatására, ahol alapítványuk perelt. Pozitív településként említette ugyanakkor Hódmezővásárhelyt, Kiskunmajsát és Mohácsot, bár mint mondta: példájuk sajnos nem ragadós. A két kiskunmajsai iskolát például az integráció érdekében egy alsó és egy felső tagozattá szervezték át, ez ellen pedig senkinek sem volt kifogása. Lehet tehát egyenlő esélyt biztosítani roma és nem roma diákoknak - mondta -, de ehhez az is kell, hogy fenntartó és az állam se tegyen különbséget iskola és iskola között.

Harmadukat veszik emberszámba

Az utókövetés eredménye egyértelmű vészcsengő - mondta lapunknak Mohácsi Erzsébet. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány vezetője szerint hat éve hatályos az egyenlő bánásmódról szóló törvény, a tanulmány és az alapítvány eredményeit összevetve azonban egyszerűen nonszensz a mai helyzet. Május végén, június elején jogerős ítéletek születtek, amelyek elmarasztalták a miskolci, a nyíregyházi és a kaposvári önkormányzatokat. Utóbbi esetében az ítélet kötelezte a fenntartót a jogsértő helyzet felszámolására. A perek bebizonyították: polgári jogi eszközökkel ennyit lehet elérni - fogalmazott Mohácsi. Szerinte a szegregáció társadalmi, pedagógiai és közigazgatási kérdés is, de szükség volna a kormányzati szintű ellenőrzésre.

A hatfős alapítvány mindent megtesz a jogérvényesítésért, de ez láthatóan kevés - fogalmazott. Kormányzati intézkedés kell, tartassák be a törvényt, felügyeljék az önkormányzatok iskolafenntartói tevékenységét. Becslése szerint ma Magyarországon 200 ezer gyerek indíthatna kártérítési pert, mert tanulmányai során elkülönítik társaitól. A roma gyermekek egyharmada szegregáció áldozata, tehát cigány osztályban vagy iskolában tanul, a másik harmadukat pedig indokolatlanul nyilvánítják fogyatékosnak, így szintén szegregálják. Eszerint a roma diákok mindössze egyharmadát veszik egyáltalán emberszámba - összegezte.

A konkrét esetekből az is egyértelmű, hogy amíg nincs kormányzati szándék és cselekvés, addig nem javul a helyzet. Természetesen ez társadalmi hozzáállás kérdése is, mert az ellenérzések eluralkodtak, éppen ezért nagyon fontos volna a helyi, kisközösségi ügykezelés, tájékoztatás. Úgy kell tálalni az integráció kérdését, hogy elfogadják az emberek. Ha betartanák a törvény által szabott arányokat, tehát hogy minden osztályban legfeljebb 15 százalék legyen a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek (a szakzsargonban: 3H-s), az harmincfős osztályonként három-négy roma tanulót eredményezne, amivel mindenki meg tudna birkózni.

Milyen hatással van a szegregált fiatalokra az elkülönítés? Mohácsi szerint teljesen vakvágányra kerül az életük. Példaként hozta azokat a miskolci gyerekeket, akiknek júniusban ítélt meg a bíróság kártérítést. Ők már felnőttek, most vehetik át azt a kamatokkal együtt 120 ezer forintot, ami egészen biztosan nem hozza helyre a kirekesztve töltött éveket. Közmunkásként dolgoznak, az önkormányzatnak gereblyéznek. Amint meghallották hova jártak iskolába, sehova nem vették fel őket.

forrás : Biró Marianna / Népszava

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.