Oszsza meg másokkal is

– Történelmi változásokból a jelek szerint keveset értõ (pillanatnyilag még a Magyar Nemzet polgári napilapnál dolgozó) kollega, az „Ellenforradalom” címmel 2010. július 1-én közzétett írása után az alábbi levelet kapta Gyurácztól: „Kedves Csermely Péter! – Tudni kellene (és máskor, úgy látszik, tudja is), hogy nem ott húzódik a fõ választóvonal, hogy valaki mi volt az elmúlt rendszerben, és mi nem. Hanem a nemzeti és a nemzetellenes között. Gubcsi kiváló tehetségû ember, és a családi háttere, meg a tenni akarása bevitte annak idején az MSZMP-be. De nem arra használta ezt, hogy ártson, hanem arra, hogy használjon nemzetének. Jól emlékszem a 80-as évekbeli Magyar Ifjúságra: Gubcsi maga mellé vette Pálffy G. Istvánt, s a lap hazafias szellemûvé vált, a kisebbségi magyar irodalmak fórumává, a magyar történelem fórumává, és a rendszer reformja is napirenden volt a lapban. Nagy hiba, ha nem Csermely Péterrõl lenne szó, aki máskülönben okos embernek látszik, azt mondanám: korlátoltság ezért cseszegetni Gubcsi Lajost. Pláne Hende Csabát! Érdemes lenne tanulmányozni (az egykor szintén MSZMP-tag) Bogár László munkáit, de legalább a „Magyarország és globalizáció”-t: ott nagyon jól le van írva, hogy hol húzódik a frontvonal. Itt most már nem szabad tévedni, lét és nemlét kérdése ez már hazánk számára”.

Gyurácz Ferenc megbízott-felkért szerkesztõ a Magyar Mûvészetért Alapítvány honlapján közzétett levelében, sajnálatos módon, figyelmen kívül hagyta azt, hogy Gubcsi Lajos, az MSZMP KB volt alosztályvezetõje, a KISZ KB egykori tagja Orbán Viktornak írott leveleivel, Hende Csaba honvédelmi minisztertõl elfogadott igazgatói állásával – nincs rá jobb kifejezés! – elárulta azt a szocialista-kommunista eszmét, melynek egzisztenciáját, az életében elért társadalmi sikereit köszönheti…

Bogár László példája nem igazolja, inkább súlyosbítja egyrészt a rendszerváltónak-nemzetinek nevezett Fidesz MPSZ helyzetét, másrészt még inkább hitelteleníti azokat a politikusokat, akik az állampártból, az MSZMP-bõl átigazoltak valamelyik új pártba – esetleg sorban, mindegyikbe.

Bogár László – Gubcsihoz hasonlóan –, szintén a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, 1978-tól 1989-ig (az utolsó óráig) tagja volt az MSZMP-nek. 1990 tavaszától már – az MDF soraiban – a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában politikai államtitkárként folytatta karrierjét. Az MDF, a Boross-kormány bukását követõen a Magyar Demokrata Néppártban politizált tovább, 1998-2002 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára és az Orbán-kormány Stratégiai Elemzõ Központjának vezetõje…

Mit akart bizonyítani Gyurácz szerkesztõ Bogár László életútjának emlegetésével? – Esetleg azt, hogy nem egyedül Gubcsi Lajos árulta el a szocialista-kommunista pártot? Ha ez volt a szándéka, akkor e jegyzetemben is emlékeztetem: társadalmunk túlnyomó többsége az elmúlt két évtized folyamán mindvégig tudatában volt annak, hogy rendszerváltás, a kifejezés klasszikus értelmében, nem történt 1990 után, napjainkig sem.

A megbízott-felkért Gyurácz szerkesztõ – a kommunistának hazudott karrierista védelmezõje – mintegy igazolásul említette Pálfy G. István nevét, mondván, hogy a nyolcvanas években mikor Gubcsi dr. maga mellé vette helyettesnekmi> „a hetilap hazafias szellemûvé vált… a magyar irodalmak fórumává, a magyar történelem fórumává… sõt, a reform szükségessége is napirenden volt a lapban…”

Nos, a nyilatkozó, bármennyire is jól-értesültnek akar látszani három évtized távlatából – egyszerûen nem mond igazat, és lényeges dolgokat hallgat el.

Pálfy G. István a Magyar Televízió MSZMP alapszervezete párttitkára volt 1976-ban. A pártból késõbb sem lépett ki, a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapjánál nemcsak fõszerkesztõ-helyettesként tevékenykedett, hanem pártcsoportbizalmiként is. A hazafias szellemiséget úgy nyilván nem valósíthatta meg, hogy szemben álljon az MSZMP szellemiségével. De azok a kollegái, akik irányítása alatt dolgoztak, többnyire – mint párttagok – nem is igényelték a mai értelemben vett „hazafias szellemiséget”. Ha valaki olvasott a Magyar Ifjúság hasábjain „hazafias szellemiségû” írást, az a cikk bizonyára még megtalálható a Nemzeti Könyvtár archívumában, rajta hát, ismertessék a nyilvánossággal!
 

A reformok szükségességét hirdetõ MSZMP-tagokat kizárták a pártból… négy ilyen nevet milliók ismernek Magyarországon. A Magyar Ifjúság címû hetilapnál ilyen kollegák nem dolgoztak. Meg kellene kérdezni Kovács Zoltánt, az Élet és Irodalom jelenlegi fõszerkesztõjét, Nagy N. Pétert, a Népszabadság munkatársát vagy Seszták Ágnes, D. Magyari Imre, Kõ András, Danó Anna újságírókat…

Gubcsi helyettese 1990 után, kijelentve, hogy „nem sírom vissza a pártállami elgondolásokat”, immár tisztességes konzervatív újságíróként, a Magyar Televízió híradójának fõszerkesztõje lett. Ahogy azt az egyik vele készített beszélgetésben elmondta: három hónap alatt teremtette meg a szabad magyar televiziót… harcot hirdetett az „üvöltõ ellenzék”, a Magyar Szocialista Párt, az SZDSZ és a Fidesz ellen.

A Klubháló weboldalán napjainkban is olvasható nyilatkozata a mai magyar médiáról: „Pálfy G. István, aki egyértelmûen a saját erkölcsi normái felöl közelített a magyar sajtó helyzetéhez, lesújtóan vélekedett a jobboldali sajtóról és szereplõirõl, mondván, hogy az nem újságírás, amit mûvelnek. Ráadásul olyan történelemfilozófiai alapon állnak, mely szerint a világ kezdete 1989-1990-re datálható. Ám – véleménye szerint – nem történt más, mint hatalomváltás. E vélemények alapja a tagadás, sõt erkölcsük is eredetüktõl való, vagyis mélységesen erkölcstelen… Elmondta még, hogy napjaink jobboldali sajtójának viselkedésében benne van, hogy része a hatalomnak. Azt meg szinte önmagától kérdezte, némi iszonyodással, hogy hol tart ez az ország?… Végül úgy összegezte véleményét napjaink jobboldali sajtójáról, hogy az se nem jobboldali, se nem konzervatív, se nem sajtó…”

Pedig nem történt más, mindössze annyi, hogy az emlegetett politikai jobboldal megelégelte az ex-MSZMP-tag politikacsináló tevékenységét és négy éven át munkanélküli volt. Idézhetném még azokat a kijelentéseit, mikor Antall és Boross országlása idején – az új hatalom kiszolgálása éveiben – „borotvás gyilkosoknak” nevezte az MDF ellenfeleit, de talán az eddig leírtak is elegendõk jellemzésére.

Gubcsi Lajost valóban családi háttere és az elkötelezettsége vitte volna az MSZMP-be? Voltak becsületes, tisztességes kommunisták is – de azokból nem lettek 1990 után MDF-, KDNP-, MDNP-, FKGP- vagy Fidesz-tagok. A tisztességes kommunisták ma sem vallják magukat másnak, mint 1956-ban vagy 1967-ben.

Minden magyarországi polgárnak volt „családi háttere” és „tenni akarása” 1990 elõtt… Csupán csak ezek okán senki sem lett az MSZMP tagja az elmúlt évtizedekben. Több ezer embert bebörtönöztek, néhány százezer honfitársunk elhagyta Magyarországot, sokan meghaltak – de a korszak egyik tanújaként vallom: 1945 és 1989 között senkit sem kényszerítettek arra, hogy tagja legyen a kommunista pártnak. Az MDP-be vagy az MSZMP-be csak meggyõzõdésbõl vagy – jóval kisebb számban – önös érdekbõl léptek be hazánkban.

A nyugdíjas korára igaz nemzetivé, sõt, ifjú-demokratává lett egykori szerkesztõségvezetõ önéletrajzi regényét és az Orbán Viktorhoz írott leveleit ajánlom olvasásra azoknak, akik majd megírják ezeknek az évtizedeknek a történetét.

Nem írom javára, hogy a pártállami elit soraiból nem dr. Gubcsi volt az egyetlen, akibõl napjainkra templomba járó, konzervatív gondolkodású, nemzet-centrikus és antikommunista polgár lett – hiszen csak a Fidesz MPSZ felsõ vezetésében található belõlük legalább egy tucat – viszont készséggel osztom azok véleményét, akik az egykori KISZ KB-tag politikus történetéhez hozzátették, hogy ehhez a tánchoz is kettõ kellett: egy aki ajánlkozott és egy tömegpárt, amelyik befogadta.

forrás : PR Herald / Szemenyei-Kiss Tamás (1945, Budapest – Szeghalom – Düsseldorf – Budapest

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.