A tizenharmadik kerületi rendőrkapitányság egyik emeleti termében ülünk. Az akció előtt Druskóczi Krisztina rendőr százados eligazítást tart a rendőröknek és a rendészeti szakközépiskolás diákoknak, majd lemegyünk az intézmény udvarára. Kora délután van, süt a nap. Beülünk a rendőrségi mikrobuszba. Elindulunk, a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat narancssárga gépjárműve szorosan mögöttünk halad.

Első állomás: Lehel tér

Leparkolunk a Lehel téren. A rendőrök gumikesztyűt húznak. Az aluljáróba érve Druskóczi Krisztina elmondja, havonta négyszer szerveznek hasonló akciót, melynek keretében igazoltatják a közterületeken - aluljárókban, parkokban - tábort verő hajléktalanokat; a gyanús elemeket megmotozzák, a körözött személyeket beviszik az őrsre, a rossz egészségi állapotúakhoz pedig mentőt hívnak. A razziára velük tartó közterület-fenntartók pedig elszállítják a gazdátlanul hagyott holmikat és a szemetet, illetve megtisztítják és fertőtlenítik a környéket.

Az egyik telefonfülkéknek helyet adó beugróban kisebb csoportosulásra bukkanunk: két hajléktalan, egy idősebb nő és egy férfi ül a földön, cigarettáznak, beszélgetnek, harmadik társuk mellettük alszik. A rendőrök elkérik igazolványaikat, megkérdezik, hogy a náluk lévő holmi a sajátjuk-e, majd felébresztik az alvó nőt, és tőle is elkérik a személyijét, de mivel ilyesmivel nem tud szolgálni, bekísérik az őrsre. Az idős hölgy ekkor felkel a földről, távolodó társa után néz. Druskóczi Krisztina azt tudakolja, miért nem megy be egy melegedőbe.

- Nem akarok. Voltam már ilyen helyen, egyik reggel fél tízkor felébredtem, és csak egy csizmám volt, pedig két lábam van. A hajléktalanok nem tudják elviselni egymást, kilopják a másik szemét is. A járókelők néha itthagynak nekünk egy-egy pokrócot, de máris átjön valaki a másik oldalról, és kitépi a kezünkből.

Ezalatt az FKF Zrt. alkalmazottja összeszedi a hajléktalantanyán található újságokat és egy kenyérdarabot. Az újságot hagyja! - kéri a beugró lakója. Körbesétálunk az aluljáróban. A százados asszonytól megtudjuk, volt itt még egy ilyen fülkés beugró, ám azt sikerült megszüntetniük. Minden héten végigjárják a terepet, több alkalmi lakhelyet felszámolnak, ám a következő héten minden úgy találnak, mint azelőtt.

Odaérünk egy másik csoporthoz, a közterület-fenntartók kukákba gyűjtik a gazdátlanul hagyott holmikat. Egy hajléktalan nő jelenik meg a színen, visszakéri a takarót, és arrébb vonszolja.

- Segítenek is ezeken a szerencsétleneken, vagy csak elviszik a cuccukat? - kérdezi méltatlankodva egy járókelő.

Druskóczi Krisztina elárulja, a magukra hagyott plédkupacok mellett gyakran áll egy-egy őrző, tőlük kérdezik meg, van-e gazdája a holmiknak, vagy el lehet vinni. Az aluljáró az illegális tevékenységek gócpontja, ezért is van fokozott jelentősége az akciónak: számtalan verekedés, rablás, késelés, illegális cigarettaárusítás történik itt nap mint nap.

Kijövünk a föld alól, és folytatjuk utunkat a park felé. Az állomásépület mellett egy román férfival találkozunk. A rendőrök azt tudakolják tőle, mióta van az országban. Nem érti, nem tudja, mutogatja el. Továbbállva, a parkban az egyik padon ülő három hajléktalan mosolyogva néz felénk, és már készítik is elő papírjaikat. Úgy látszik, ilyen is van.

- Lakcímkártya is kell, ugye? - kérdezi az egyik hontalan.

A százados asszony ezalatt az egyik hölgyet veszi kezelésbe; felszólítja, jobb lenne, ha elhagynák a területet, mert miattuk a családok nem tudnak lejönni a parkba a gyerekkel; majd azt kérdezi tőle, hol szoktak aludni.

- Mikor hol, ahol ránk jön az álom. Ők mondjuk, akik ott szoktak ülni - mutat egy távolabbi pad felé - az aluljáróban alszanak, de mi ott nem. Korábban szállóban voltunk éjszaka, de elvesztettük a munkánkat, és onnan is kiraktak. Szeretnék dolgozni, de kit vennének fel az utcáról? Nincs lakás, nincs munka. Nincs munka, nincs lakás - tárja szét a kezét.

A rendőrök a padon ülő másik hölgyet vizsgálják. A nő bal szeme körül nagy lila folt éktelenkedik. - Néhány huligán megverte, agyrázkódása is volt - tudjuk meg az asszony társától. S hogy miért? Mert olyan kedvük volt. Druskóczi Krisztina azzal búcsúzik a férfitól, kísérje be párját egy menhelyre, és vegyen neki szemcseppet. Jó, jó - feleli az.

- Á, úgysem fogja bevinni - int menet közben a kocsi felé a százados asszony - Kijövünk, beszélünk velük, óriási terveik vannak, aztán mégis győz az alkohol, és amikor újra erre járunk, még mindig itt vannak.

Beszállunk a mikrobuszba, indulunk tovább.

Második állomás: Váci út

A Tahi utca - Madarász Viktor utca sarkán állunk meg, a Rákos-patak mellett. Mint megtudjuk, a hajléktalanok előszeretettel vackolják be magukat a csövek mellé; most is találunk egy kis kartonkuckót az árok tetején. Az FKF-esek máris megkezdik a gazdátlan holmik - takarók, kabátok, sapkák - eltávolítását. Veszélyes itt táborozni. Egyszer riasztást kaptak, hogy valaki részegen beleesett a patakba. Magunk mögött hagyjunk a kitakarított partot, és tovább indulunk.

Harmadik állomás: Nyugati aluljáró

A metróbejárat előtt a rendőrök megállítanak egy gyanúsan viselkedő férfit. Elkérik az igazolványát, szúró-vágó eszközök, injekciós tű iránt érdeklődnek. Nincs nála - mondja. Kipakoltatják a zsebét, a falhoz állítják, megmotozzák. A férfi trágárságokat kiabál, próbál ellenszegülni.

- Ellopjátok a pénzem, b. meg? - kiáltja, miközben zsebe tartalma, többek közt tárcája a földön landol.

Végül útjára engedik. Rohadjatok meg! - veti oda akadozó nyelvvel búcsúzóul a férfi. Körülnézünk: közben kíváncsi járókelők tekintélyes csoportja gyűlt mögénk, s méltatlankodva figyelik a rendőri beavatkozást. Többjük a fejét csóválja.

Haladunk tovább a bevásárlóközpont bejárata felé. Az egyik talponálló előtt megállunk, belépünk. - Hű, mennyien jöttek, egy egész hadsereg! - kiált fel nevetve a kocsmárosnő. A vendégek már készítik is elő igazolványaikat. A rendőrök bediktálják az adatokat a központnak, közben a kocsma előtt népes tömeg gyülekezik. - Biztos úr, azért ugye beengedi a vendégeimet? - kérdi a hölgy, mire a rendőr előzékenyen félreáll. Az igazoltatás után kivonulunk a helyiségből. Lassan magukra hagyjuk a rendőröket, akik folytatják küldetésüket: további aluljárókat, parkokat járnak végig, egészen estig. Segíteni próbálnak, holott tudják; van, akin nem lehet. Mi pedig kisétálunk az aluljáróból, fel az utcára. Itt süt a nap.

[tovább a képgalériába]

forrás : mixonline.hu / Fotó: E. Várkonyi Péter

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.