Oszsza meg másokkal is

A kiállítás két kellemes csehszlovák mozival nyit, az egyik a Fiatalok az államellenes tevékenység elleni harcban, a másik a Személyi követés szabályai és módszertana címet viseli, utóbbiban talán nem is árt jobban elmélyedni, sose lehessen tudni. Ezután Prágában megfigyelt államellenes személyek, de minimum nagyon gyanús firmák történetei elevenednek meg, elsőként a Brit II. fedőnevű Timothy Garton Ash-é, a ¬notórius ¬antiszocialistáé, akit a testvéri Lengyelországból 1981-ben ugyan nagyon helyesen ¬kiakolbólítottak, utóbb mégsem átallott beszivárogni a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, nyilván, hogy ¬miért. Az egyik képen egy igen piszkos Trabant, a másodikon egy hasonló Dacia, a harmadikon meg egy retkes Wartburg társaságában sunnyog hiába.
 

Megfigyelési dokumentum
Forrás: OSA
 

A következő delikvens Ali, azaz Alena Hromádkova, aki a 80-as évekbeli képek tanúsága szerint időnként félhomályos aluljárókban szőtte a cselt, egy másik asszonyfélével. A róla ¬szóló összeállításban egy szakállas ember is szerepel, megrakott gurulós cekkerrel igyekszik valahonnan valahová, róla nem tudunk semmit, de a szeme se áll jól, az fix.

A tablók egyikén nem más bukkan fel, mint Milos ¬Forman, a kétségkívül nem teljesen ügyetlen, ám ¬szülőhazáját rútul elhagyó imperialista csehszlovák filmrendező. Mint kiderül, 1982-ben hazamerész¬kedett, és a prágai Három struccmadárhoz címzett (U tri pstrosu) szállodában húzta meg magát, de a népi demokratikus titkos¬szolgálat rajta volt: hiába vigyorgott, az egyik felvételen jól látszik, hogy egy kucsmás férfi észrevétlenül követi minden lépését. Zdenek Cervenka (f. n.: Afrikán) a Svédországból visszasompolygott szabotőr is feleslegesen igyekezett: az egyik fotón kalapot hord, a másikon meg direkt nem, de az állambiztonságiakat ilyen gyenge trükkel persze nem lehetett megvezetni.
 

Gyanús angolok a Vörösmarty téren
 

Ahogy nem tudta az ellenséges előadásokat tartó filozófus, Zdenek Neubauer sem, hiába hordott magánál álcázásképpen még az adott közegben is különösen ronda műbőr szatyrot, csakúgy, mint más, rendes, dolgozó embertípus. Kiemelnénk még Frantisek Tomasek érsek tabelláját, ez azért érdekes, mert a fotósok nem is a dekadens érseket figyelték annyira, hanem azokat az eltévelyedetteket, akik az Szt. Vitus-székesegyházból az érseki palotába vezető útján esetleg bekiabálnak, tapsolnak vagy ne adj’ isten, skandálni kezdenek.

Útközben módom nyílt belenézni egy másik, de immár magyar gyártású filmbe, ennek az a címe, hogy Beépítési akció. Hallatlanul érdekes volt, ült három belbiztonsági alkalmazott egy szobában, éppen lehallgattak valakit, kényes, bonyolult művelet az ilyen – derült ki –, az egyik szolgálattevő aludt, a másik Pepsi-Colát ivott vizespohárból, a harmadik meg tokaszalonnát evett kenyérrel, de hagyma nélkül.

A magyar fotókollekció is hallatlanul érdekes. A ¬látogató először Emerich Treitel erdélyi származású angol kémgyanús üzletemberrel (hahh!) találkozik, aki mezőgazdaságigép-¬forgalmazás örve alatt tartózkodott hazánkban, majd Kadarkay Árpád kanadai filozófusprofesszorral, akinek meg az volt a trükkje, hogy élénken érdeklődött a szovjet és a kelet-közép-európai marxista filozófia története iránt. Addig-addig kerülgette Heller Ágnest (l. az egyik képet), amíg ’73-ban ki nem tiltották a Magyar Népköztársaságból, úgy is kellett neki; az egyik leleplező fotó a Berlin étteremnél készült róla, éppen a Kalap és Sapka KTSZ csinos boltja előtt. Ugyancsak izgalmas a „Kizártak”, azaz a papi szemináriumból kicsapott összeesküvőkről szóló blokk.

Ezek az emberek egyebek mellett egy olyan gangos folyosón szoktak volt találkozni, amely telis-tele volt virággal, így azt sugallhatták, hogy rossz emberek ők márpedig nem lehetnek. A Petőfi-körös Hegedűs B. András (Társalgó) viszont egyáltalán nem konspirált a jelek szerint, egyenesen belenéz az operatív kandikamerába, ide lőjetek. Kellett ez neki? Olyan két évet kapott a Mérei-perben, hogy arról koldult. Hozzá képest a Moszkva téri Kalef galeri nevű zendülő hajlamú formáció ifjú vezetője, Réthelyi Géza (Réti) szinte érthetetlenül ¬olcsón megúszta: mindössze egy év javító-nevelő munkát kapott, noha a gyanú szerint 1966 táján különféle világháborús jelvényeket és emléktárgyakat ásott el a többi galeristával a budai erdőkben. Hálát adhat a munkás-paraszt állam ¬független bíróságának.

Roppant figyelemreméltó a kiállításnak az a része is, ahol a hóhért akasztják, tudniillik, ahol olyan képeket tettek közzé, amelyeket a megfigyeltek készítettek a megfigyelőkről. Láthatjuk a kitartóan követett, délceg Demszky Gábort, egészen szűk, fehér pólóban, tanúi lehetünk a Rajk László-féle szamizdat butik bevétele előtti pillanatoknak, és megidézik nekünk, hogyan tört ki az államrendőrség pribékjeinek gyűrűjéből halált megvető bátorsággal ¬Kőszeg Ferenc 1982-ben a Liliom és a Tűzoltó utca sarkán: aktatáskával és szakáll nélkül (fotó: Demszky Gábor, Rajk László).

Babakocsi kémeknek

Némely sarkosodásokban és tablókon remek, korabeli kémfelszereléseket is bemutatnak nekünk a rendezők. Többek között megismerkedhetünk egy tetszetős, kárómintás szkáj-felépítményű babakocsival, amelybe tévékamerát rejtettek, egy Tatranska Strba mintájú gerendaházat formázó, rézveretű, szovjet kakukkos órával, amelyben kakukk helyett egy finom optika rejtőzik, az ugyancsak szovjet Protoma fémhúros hangrögzítővel, valamint a talányos Kampó 1 és Tégla 1 nevű lehallgató egységekkel.

forrás és szerző : nol.hu / Bárkay Tamás


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.