Nyugdíjak, devizahitelek: ahogy az új biztosítóvezér látja
2011.06.19. 03:28

Sokak meglepetésére Erdős Mihályt nevezték ki nemrég a Generali-Providencia Biztosító elnök-vezérigazgatójává. Az új pozícióját július 1-jén elfoglaló szakembert tervei mellett arról is megkérdeztük, mit hoz az adó- és nyugdíjrendszer reformja, vagy éppen a devizahitelek árfolyamrögzítése a biztosítási piacon; örök második vagy fekete bárány-e a hazai Generali, és hogy mit kezd megcsonkított nyugdíjpénztárával a biztosító.
Oszsza meg másokkal is
Portfolio.hu: Már jó ideje a magyar biztosítási piac második helyezettje a Generali-Providencia. Az Ön vezetése alatt is megelégszenek ezzel a szereppel?

Erdős Mihály: Számunkra nem az éppen aktuális díjbevétel szerinti helyezés a legfontosabb, hanem az, hogy más mutatók terén is folyamatos fejlődést mutasson a cég. Természetesen nagyon alaposan figyelemmel követjük a MABISZ aktuális negyedéves adatait is, de ezeket mindig egy hosszabb távú trendbe helyezzük bele. Azt gondolom, nagyon jó irányba halad a cég, de számunkra önmagában a piaci részesedés növelése nem kiemelt cél. Az a fontos, hogy az eredményességünket tudjuk erősíteni, és nagyon jó, ha ez együtt jár a piaci részesedés növelésével is.
P.: Csakhogy ehhez bevételek is kellenek, a Generali-Providencia pedig tavaly nem a növekedést mutató biztosítók közé tartozott.
E. M.: Természetesen a profitabilitás egyik természetes útja a bevételek növekedése. Még pontosabban megpróbálunk azokra a termékekre koncentrálni, amelyekben képesek vagyunk jó eredményeket elérni. Ez egyúttal a folyamatok és eljárások költséghatékonyságát jelenti. Piaci részesedésünket tekintve nem egyszeri megugrásokra, hanem a folyamatos és szerves fejlődésre törekszünk.
P.: Fiatal szakemberként érkezett egy tapasztalt vezető helyére. Hogy érzi, fel kell még nőnie a feladathoz, vagy képes friss ötletekkel dinamizmust vinni a szervezetbe?
E. M.: A kettő nem zárja ki egymást. A személyi változások ráadásul nem egy főt érintettek nálunk, hanem olyan jellegű átrendeződés történt, ami a közös vezetést erősíti. Pálvölgyi úr a nemzetközi holding Magyarországért is felelős ügyvezetőjeként továbbra is komoly szereppel bír majd a stratégia kidolgozásában, és emellett olyan többletfeladatai is lesznek, melyek révén a Generali-Providencia működésében és irányításában továbbra is fontos szerepet kap. Személyemben ugyanakkor új ember kerül be egy jól összecsiszolódott csapatba, melyben természetesen magam is megpróbálok új szemlélettel, elképzelésekkel és dinamizmusommal hozzájárulni a közös sikerhez.
P.: Hoz-e a menedzsment átformálása szervezeti és stratégiai változásokat is a biztosítónál?
E. M.: A személyi változások nem jelentenek nagy változást a szervezet napi működésében. Elindult a Generali csoport új stratégiai tervezési folyamata, ebben nagyon számítok meghatározó kollégáink véleményére, hozzáadott értékére, aminek lehet hatása a napi üzletmenetre is. Magyarország eddig is egyfajta kompetenciaközpontként működött a holdingon belül, ahol a legsikeresebbek között számítanak ránk. Végeredményként a minőségi mutatók változása a legfontosabb számunkra, melyek eléréshez a korábbiaknál erőteljesebben kell elmozdulnunk az ügyfélcentrikus gondolkodásmód irányába. Míg a hagyományos üzleti filozófia a termékekre koncentrál, ezt mára túlhaladták a gyorsan változó piaci körülmények. Felnőtt az ún. Y-generáció, amely a korábbiaktól teljesen eltérően kommunikál és vásárol.
P.: Le lehet ezt egyszerűsíteni úgy, hogy mobiltelefonon is lehessen biztosítást kötni?
E. M.: A mobiltelefon mellett az internet adta lehetőségek még szélesebb kihasználása is fontos szempont. A szabályozókkal együtt kell dolgoznunk azon, hogy a technológia által lehetővé tett innovációk beilleszthetők legyenek egy szabályozási környezetbe, jelenleg ugyanis ezek az innovációk jóval gyorsabban haladnak előre, mint a szabályozás. A biztosítók számára az okostelefonokon elérhető internetes megoldások érdekesek, de ez a témakör ennél jóval többet is kell, hogy jelentsen. A szabályozási környezet korlátai azonban nem elhanyagolhatók: milyen feltételekkel lehet kérni az ügyfél hozzájárulását; miként lehet lehetőséget biztosítani számára, hogy egy felhatalmazást visszaadjon vagy meggondolja magát; hogy lehet elérni, hogy az értékesítés során felmerülő információk és jogosultságok figyelemfelhívó módon találkozzanak az ügyfél egyetértésével? Az ördög a részletekben rejlik, s ezekkel a kérdésekkel minden társaság foglalkozik. A piaci gyakorlat mellett az ügyféligények változása is nagyon feszegeti már a meglévő szabályozás kereteit.
P.: Ön épp a szabályozói szférából érkezett a Generalihoz. Képes-e segíteni a szakmának, hogy jobban szót értsen a szabályozókkal? Mintha le lennének maradva ebben a bankoktól: nem hallani például, hogy a kormány egyeztetne bizonyos kérdésekről a biztosítókkal is.
E. M.: Azzal tudom előremozdítani ezt a folyamatot, hogy a szabályozói logika alapjait a szakma kívánalmaiba beleillesztve képviseljük érdekeinket. Próbálok segíteni abban, hogy a szabályozók fejével is gondolkodjon a szakma, és így lehessen mind a két fél számára elfogadható, vagyis jó eséllyel elfogadásra kerülő javaslatokkal előállni. Én személy szerint nem vagyok aktív részese a MABISZ operatív érdekképviseleti tevékenységének, de a Generali-Providencia ugyanakkor magas szinten képviselteti magát itt is, Paál Zoltán vezérigazgató-helyettes úr személyében. Véleményem szerint nem az a lényeg, hogy a MABISZ kétnaponta benne legyen a híradóban és elmondhassa, hol tart bizonyos egyeztetésekben, sokkal fontosabbak ennél a tartalmi kérdések, melyek most is terítéken vannak.
P.: Melyek azok a biztosítói kezdeményezések, melyek már a közeljövőben jogszabályi formát ölthetnek?
E. M.: Nagyon fontos, hogy a hosszú távú megtakarítások területén szülessen valamiféle kormányzati támogatói javaslat és csomag. Erre látok esélyt. Fontos, hogy világosan látszódjék: ez elsődlegesen nem arról szól, hogy bizonyos üzleti körök újabb lehetőségekhez jussanak és a saját üzleti eredményességüket növeljék. Hiszem és vallom, hogy a biztosítóknak van társadalmi küldetésük is. A hosszú távú megtakarításokkal az ügyfelek számára értéket teremtünk, ez az állami célrendszerekben is nagyon fontos szempont lehet. Egy másik fontos kérdés, amely lefoglalja a biztosítókat, az a Szolvencia II. megalkotása. Már az 5. mennyiségi hatástanulmány után van a szektor, a bizonytalanság azonban nem múlt el: nagy a félelem a piaci szereplőkben, hogy amikor eldördül a startpisztoly, pontosan mely szabályok, feltételek, paraméterek, módszerek szerint kell tovább működniük. Nagyon fontos szempont, hogy az indulópont lehetőleg ne nagyon rendezze át piaci viszonyokat, és ne azon múljon a piaci szereplők eredményessége, hogy az új szabályozás eltérő módon érinti őket.
P.: Van olyan biztosítóvezér, aki tart a Szolvencia II-től, és olyan is, aki azt mondja, nem igazán érinti biztosítója működését. Az elhangzottak alapján a Generali új vezetőjeként mintha az előbbiek közé tartozna.
E. M.: Nincs félni valónk, hiszen az összes mennyiségi hatástanulmány alapján tőkemegfelelésünk a legszigorúbb feltételek esetén is magasan a követelményrendszer fölött lenne. Viszont a Szolvencia II. nem csupán új tőkövetelményeket tartalmaz, hanem másfajta szemléletet is kíván. Amelyik vezető azt nyilatkozza, hogy ez nem jelenthet nagy változást számára, az vélhetően arra gondol, hogy a nemzetközi csoportok esetében a kérdést központi szinten kezelik, innen kapják meg a módszertant, a modelleket, nekik ehhez csak adatokat kell szolgáltatni. Mi is kapunk Prágából, illetve Triesztből hasonló segítséget.
P.: Ha már Prágánál és Triesztnél tartunk: hogy látja, a tulajdonosok szemében mennyire lett fekete bárány a magyar leánycég amiatt, hogy nálunk nagyon magas különadót vezettek be, a korábbi nyugdíjpénztári rendszer pedig felszámolták?
E. M.: Eredményességünk megítélése során elsősorban azt veszik figyelembe a tulajdonosok, hogy ezen intézkedés nélkül hogyan teljesít a cég. Szerencsére láthatják, hogy ha például a bankadót kiveszik a számításból, a cégcsoport ugyanazon a fejlődési pályán halad, mint korábban. A többletterhet kész tényként fogadják, nem örülnek neki, és persze ők is bíznak abban, hogy belátható időn belül ez meg fog szűnni.
P.: Tehát a lehetőségek nem korlátozódtak amiatt, mert esetleg kevesebb tőkét allokálnának ide a tulajdonosok?
E. M.: A biztosító kemény munkájának köszönhetően abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mivel a cégcsoport hosszú ideje nyereséges, a fejlesztéshez szükséges forrásokat gyakorlatilag saját erőből teremtjük elő. A bankok esetében a korábbi nagy expanzió legtöbb esetben a hitelek anyabanki refinanszírozásától függött, amelynek változásával nagyon leszűkült sok leánycég mozgástere. Az érett biztosítók azonban más üzleti modellel dolgoznak, itt nem a külső forrásszerzés határozza meg a tevékenységet, míg a kisebbek, a piaci jelenlét elején lévőek esetében kérdés lehet a külső tulajdonosi támogatás. Mi már régóta az érett fázisban vagyunk, és kitermeljük azt a forrást, ami a fejlesztésekhez szükséges.
P.: Úgy hírlik, a lakosság öngondoskodását erősítő javaslatcsomagot tettek a biztosítók a kormány asztalára. Miről szól ez pontosan?
E. M.: Konkrétumokat ezzel kapcsolatban még nem említenék, hisz megvan az a fórum, amelyen keresztül párbeszédet folytatunk a kormányzati képviselőkkel. Ehhez kapcsolódóan jelezném, hogy az életbiztosítások területén egyre hangsúlyosabbak a demográfiai tényezők. Nem véletlenül végez a Generali ezzel kapcsolatosan komoly kutatásokat. Ma már mintegy 3,8 millió a foglalkoztatott, az ő járulékukból kell kitermelni a közel 3 millió ember nyugdíját. Ráadásul a közel 3,8 millió aktív ember mintegy harmada minimálbér alapján adózik. Valójában tehát 2,5 millió elégséges járulékfizetőnek kell "eltartania" 3 millió nyugdíjast, s ebben jelentős az állami alkalmazotti kör, ahol az állam egyik zsebéből a másikba rakja a pénzt. A demográfiaihoz szorosan kapcsolódik e téren a foglalkoztatottsági probléma, a járulékfizetői kör kritikus mérete. Nagyon örülök, hogy a kormányzat mindkettőt világosan látja, és komoly szándékokkal, intézkedési tervekkel igyekszik javulást elérni.
P.: Az adóváltozásoknak és a nyugdíjcélú megtakarítások reálhozamának köszönhetően több százmilliárd forint szabadul fel részben rendszeres, részben egyszeri tételként a magyar adófizetők zsebében, melyet a biztosítók életbiztosítási termékekbe áramoltathatnak. Érzik már a már megtörtént adóváltozások hatásait?
E. M.: Az ügyfelek erre való egyértelmű nyitottsága érzékelhető. Azt is látjuk azonban, hogy azoknál, akiknél a változások többletjövedelmet jelentenek, számottevő a tanácstalanság arra vonatkozóan, mire is költsék ezt a pénzt. Ilyenkor a tanácsadás szerepe nagyon nagy. Az eddig tapasztalt érdeklődés ugyanis még nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra hatalmas új biztosítási szerződés volumen keletkezne ebből.
P.: Versenytársai többségéhez képest a Generali nagy darabszámú, de kis összegű életbiztosításokat értékesít. Azt gondolhatnánk ezért, ügyfeleik inkább az alacsonyabb jövedelműek közül kerülnek ki. Nem jelent-e kockázatot a biztosító számára, hogy az adóváltozások épp az ő megtakarítási szokásaikat érintik a legkevésbé?
E. M.: A Generalinak 1,2 millió ügyfele van, és gyakorlatilag minden ügyfélszegmensben képviselteti magát. Stratégiai munkánk része, hogy folyamatosan végezzük azt a szegmentációt, melynek eredményeként még célzottabban tudunk reagálni az ügyféligényekre. Méretünkből kifolyólag az egész magyar társadalmat leképezzük. Nem célunk, hogy csak a tehetősebb réteg biztosítója legyünk, és társadalmi felelősségünk sem ebben áll.
P.: A devizahitelesek egy része esetében a védőárfolyamos szisztéma is rendszeres megtakarítási lehetőséget teremt, amit akár racionális döntés eredményeként ki is használhatnak. Látnak ebben termékfejlesztési lehetőséget a Generalinál?
E. M.: Nem irreális ez a feltételezés. A védőárfolyam technikai részleteinek ismeretében a biztosítók minden bizonnyal mérlegelni fogják, miként használják ki ennek lehetőségét.
P.: Áttérve a nem-életbiztosításokra: a legutóbbi kgfb-kampányban mintha lemaradt volna a Generali és a Genertel a nagy árversenyben...

E. M.: Elsőre így tűnhet, árazási stratégiánk azonban akkor sem lett volna más, ha előre látjuk, mi lesz a következménye. A rendelkezésünkre álló kárstatisztikák alapján alakítottuk ki árainkat, természetesen elmentünk addig a szintig, ameddig el lehet menni, a szolgáltatási színvonalat veszélyeztető árakat azonban nem vagyunk hajlandóak felvállalni. A Generali-Providencia hagyományosan a személyes értékesítésben, az ügyféllel való kapcsolatban erős. Az egész biztosítási piac számára hozott tanulságokat a kampány: az árak elgondolkodtatók, teljesen világos, hogy a még mindig lefelé mutató irány nem fenntartható. Ez nem csak a piacszerzési céllal belépők miatt van így: az alapprobléma az, hogy a kgfb egy háromszereplős játszma. Ketten szerződünk egy harmadik ember számára, így a szolgáltatás helyett még mindig a díjak mértéke az elsődleges. Ami Magyarországon ma 100 euróba kerül, az Ausztriában kb. 350 euró. A termék értéke, haszna nem a díjoldalon, hanem a károldali szolgáltatásban jelentkezik. Jó lenne, ha ezt egyre többen felismernék, bízunk tehát a piac bölcsességében.
P.: A tavalyi vörösiszap-katasztrófa sajnálatos módon világított rá a vállalati felelősségbiztosítások rendezetlen helyzetére. Tapasztalnak-e e téren élénkülést?
E. M.: Érzékelhető a keresletélénkülés. A verseny ezen a területen is nagy, számos a versenytárs. A vörösiszap-katasztrófa révén sokan szembesültek azzal, mennyi minden megtörténhet. Nem csak itt, a lakásbiztosítások területén is óriási a verseny, mindenki próbál még alacsonyabb díjakkal előjönni, újítani, termékkombinációkban kínálni az ügyfeleknek a lehetőségeket. Az árakra erőteljes nyomás nehezedik, így volumenben is állnunk kell a sarat. Úgy tűnik, ez sikerül is.
P.: A Generali nyugdíjpénztára több mint kétezer fővel fennmaradhat. Gondolkodnak-e mégis azon, hogy más, kisebb nyugdíjpénztárakhoz hasonlóan feladják önállóságukat?
E. M.: Ezzel kapcsolatosan még nem született végleges döntés. Energiánk nagy részét jelenleg arra fordítjuk, hogy a vagyonátadás, a megfelelő értékelés, azt követően pedig a hozamok kifizetése megtörténjen. A nyugdíjpénztár sorsa később kerül terítékre.
forrás és szerző : portfolio.hu / Palkó István
Az eredeti írás itt olvasható
|