Oszsza meg másokkal is


A Nemzeti Jogvédő Szolgálat az 2006-ban a Magyar Televízió székházát megostromló radikálisokat és a nemzetiszocialista eszmeiséget nyíltan felvállaló Lelkiismeret88 Csoportot is támogatta, ugyanakkor a néhai csendőrnyomozó Kristóf Lászlónak, Budaházy Györgynek, a rendzavarásért eljárás alá vont Németh Csabának, az 1994-ben működését bejelentett Hungarista Mozgalom társelnökének Ekrem Kemál Györgynek, a budapesti randalírozások „hősének” Gőbl Györgynek és a Kuruc.info egyik szerkesztőjének – Novák Elődnek –, nyújtott jogsegélyt „hazafias küzdelmük” elősegítésére. „Ön egy összeesküvés-elmélet fanatikus híve…” – írja cikksorozatunk szerzőjének Kádár Éva, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány aktivistája 2009. február 9-én, tiltakozva az egykori csendőrtiszt múltjával foglalkozó sorozat állításai ellen. A történelmi visszatekintést személyes sérelemként értékelő NJA-munkatárs ugyan egyetlen „állítást” sem cáfol érdemben meg, sőt, a Képíró által közreadott emlékiratai, az önéletrajza ellentmondásait sem kommentálja. Megelégszik azzal, hogy leírhatja: egy összeesküvés-elmélet fanatikus hívétől bizonyára nem várható el az objektivitás.

Kádár Éva sorainál is nyíltabban védelmezi dr. Képíró Sándort a Magyarországon zavartalanul működő egyik náci alakulat: a HunHír „vitairata”, melyben az alábbiak olvashatók: „A zsidó hóhér Magyarország belügyeibe piszkított, és áhítozik a vérszagra. Bírálta Magyarországot a Simon Wiesenthalról elnevezett embervadász terrorközpont jeruzsálemi irodájának vezetője… A gyűlölettől fröcsögő, véres hóhér, Efraim Zuroff a politikai akarat hiányával magyarázza azt, hogy az általuk háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándort nem állítják bíróság elé Magyarországon, és ki sem adják azoknak, akik készek lennének őt felelősségre vonni.” Az embervadász Zuroff beszédében emlékeztetett: „Képíró Sándor bevallotta a 69 évvel ezelőtt Újvidéken elkövetett tömeggyilkosságot. Beismerte, hogy 1942 januárjának szörnyű napjaiban, a városban tartózkodott, mint a megszálló magyar erők tisztje. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy ők hajtották végre az Újvidéken élő ártatlan zsidók, szerbek és cigányok elleni tömeggyilkosságot” – fogalmazott Efraim Zuroff.

A HunHír kommentátora ehhez azt is hozzáteszi: „Ez a cionista embergyűlölő állat tehát azt mondja: ott voltál, ezért bűnös vagy. A magyarok elleni rémtetteket, a zsidó partizánok brutális tömeggyilkosságait persze figyelmen kívül hagyja ez a felsőbbrendű. Országában olyanok élvezik a szabadságot, akik emberek tízezreit gyilkolták meg rendkívül aljas, kegyetlen és brutális módon. Ha Képíró Sándor a kezükbe kerülne, koholt vádak alapján halálra kínoznák éppúgy, ahogy egykoron a magyarországi zsidó ávósok tették az ártatlan emberekkel.”

Dr. Zétényi Zsolt (az 1992-ben kormányzó MDF országgyűlési képviselője, a NJA Kuratóriumának elnöke és dr. Képíró Sándor ügyvédje) ezekhez a sorokhoz fűzte hozzá 2009. január 10-én a Magyar Nemzetben, a Fidesz pártújságjában: „Szellemileg, erkölcsileg és testileg egészséges magyar társadalomra van szükség.”

Dr. Morvai Krisztina, szélsőjobboldali politikus, egyetemi docens pedig megnyugtatta híveit, mondván: „Visszavesszük Magyarországot, mert nekünk, magunkfajtáknak csak ez az egy hazánk van.”

Dr. Zsigmond Anna kutató (Gavriel Bar-Shaked ismertetett levelére utalva) hiányolja az ún. Jaross-listát a Kenedi Jánoshoz írott levelében – mint egyikét azoknak a dokumentumoknak, melyek véleménye szerint igazolhatják az egykori csendőrtiszt bűnösségét. Bár e cikksorozatnak elsősorban nem az a célja, hogy a témával kapcsolatban minden olvasónak választ adjak a felvetéseikre és a különböző hipotéziseikre, rá kell mutatni arra, hogy nem egy publicista bemegy abba az utcába, ahová az NJA jogászai, politikusai terelgetik őket: vagyis az egyértelmű újvidéki háborús bűntettek helyett a csendőrség, ezen belül dr. Képíró kevésbé ismert szerepéről nyitnak vitát…

Mivel a hivatásos, jól megfizetett, magukat demokratáknak tekintő „tényfeltáró” újságírók viszonylag kevés konkrét bizonyítékot, tényanyagot tárnak az olvasók elé, érdemes alaposabban megismerni azt a történelmi kort, mikor az 1990 után rehabilitált, nem egy esetben magas állami kitüntetésben részesített háborús bűnösök tevékenykedtek.

JAROSS ANDOR, MENGELE ÉS A KIRÁLYI CSENDŐRSÉG

Kollár Erzsébet és Szemenyei-Kiss Tamás már 2007-2008 során a nyilvánosság elé tárták annak a Magyar Királyi Csendőrségnek a tevékenységét, melynek tagjai, parancsnokai között ott volt dr. Képíró Sándor is.

Jaross Andor belügyminiszter a német megszállást követő második napon utasította a Csendőrparancsnokságokat, és a községi elöljáróságokat, hogy állítsák össze a területükön élő zsidó személyek „egybeállított kimutatását” – majd azt küldjék meg az időközben országosan felállított hat műveleti (deportálási) zóna parancsnokságának.

Ha elfogadjuk a Nemzeti Jogvédő Szolgálat segítségével védekező csendőr-százados állítását, mely szerint őt csak 1944. június 1-től alkalmazták ismételten a Magyar Királyi Csendőrség kötelékében (bár ez az állítása is vitatható!), akkor sem mentesült a Jaross által kiadott 9615/1944 illetve 6136/1944 számú titkos utasítások alól, melyeket minden csendőrparancsnok megkapott.

Az 1944. június 29-én felvett auschwitzi jegyzőkönyvekben az alábbiak olvashatók: „Die Nummern A-8270 bis A-8273 erhalten vier Zwillinge, die der SS-Lagerarzt Mengele unter den ungarischen Judinnen ausgesucht hat…” – igazolva azt az eddig is ismert tényt, hogy dr. Képíró Sándor csendőrszázados szolgálati ideje alatt is folytak a deportálások, úgy a műveleti-deportálási zónák parancsnoksága, mint az egyes csendőrparancsnokságok közreműködésével. A deportáltak, a transzportok, a Magyarországról Auschwitzba szállított zsidó és cigány honfitársaink sorsával a területileg illetékes csendőrparancsnokok nagyon is tisztában voltak. A jelenlegi szélsőjobboldali propagandával ellentétben nem a koncentrációs táborokban betegedtek meg az ott elpusztított magyarországi százezrek, hanem J. Mengele és segítői nyilvánították őket annak: vagyis a fiatalokat és a fizikai munkára kiválóan alkalmas személyeket a terv szerint fogolyként kezelték, az egyebekkel („die übrigen Menschen”) a gázkamrák végeztek.

Magyar Királyi Csendőrség különleges helyet foglalt el a Horthy-rendszer erőszakszervezeteinek sorában. A revíziós, irredenta és nacionalista eszmék feltétlen elkötelezettjeként – lásd a napjaink jobboldali és szélsőjobboldali kurzusát! – odaadással hajtotta végre a társadalmi rend belbiztonsága védelmében a rá háruló feladatokat. A nem nagy létszámú, de országosan jól kiépített testület fenntartás nélkül verte szét a munkások, bányászok és a szegényparasztok tüntetéseit is, sortűzzel oszlatta sztrájkjaikat…

A Jaross-lista (esetlegesen így, dr. Képíró Sándor csendőrtiszttel összefüggésben) talán nem létezik. Mivel hat operatív-deportálási zóna volt, úgy vélem, hogy csaklistákról lehetszó. Ha a „VI. sz. műveleti zóna” anyagait vizsgáljuk – ide Balmazújváros, Egyek, Földes, Józsa, Kaba, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúnánás, Nádudvar, stb. tartozott – deportálásra szánt zsidó polgárait Debrecenben ideiglenesen felállított gettóba gyűjtötték össze. Ugyanez volt a helyzet a másik öt „műveleti zónában”, Kolozsváron és Brassóban is.

Arról nincs ismeretünk, hogy dr. Képíró Sándor százados csendőrparancsnokként bárhol, bármikor is megtagadta volna a népellenes parancsokat.

Az egykori csendőrtisztet védő NJA, de maga a vizsgálat alá vont személy sem tér ki arra, hogy mit csinált a német megszállást követő hónapokban, miután állítása szerint „1944. március 22-én szabadlábra helyezték” – 1944. június 1-ig, amikor is újra szolgálatba lépett.

Ez ugyanolyan rejtély, mint az 1944. december és az 1948. augusztus 1. közötti időszak, amelyről Képíró (és a védelmében felsorakozott politikai szervezetek) szintén nem adnak számot.

AZ ARGENTIN KATOLIKUS EGYHÁZ VAGY A NEMZETKÖZI VÖRÖSKERESZT?

Amint azt a NJA közleményében olvashattuk 2009. február 1. napján, Képíró Sándor úgy nyilatkozott, hogy „átmentem Tirolba és feliratkoztam az Argentin Katolikus Egyház listájára 1948-ban, majd augusztus 1-én Buenos Aires-be érkeztem…”

Más emlékirataiban a Nemzetközi Vöröskeresztet útján jutott el ugyanoda s bár az ellentmondás nem lényegtelen, mégis fontosabb lenne ismerni a nyilvánosságnak, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozott 1944. december 2. és 1948. augusztus 1. között?

A történészek, és a nemzetiszocialista mozgalmak kutatóinak egy része ismeri a két titkos szervezet működését. A német ODESSA, valamint a hungarista HMH a náci és nyilas politikusok, illetve a fegyveres testületek tagjainak Európából történő kimentésével foglalkoztak. Jóval kevesebb azonban azoknak a száma, akik behatóbban tanulmányozhatták a szövetségesek által megszállt birodalmi területen tevékenykedett Werwolf, és a magyar királyság szovjetek által elfoglalt részein partizánharcot vívott Hungarista Légió (más néven a Kopjások) történetét.

Az Unternehmen Werwolf vagy Werwolf Organisation elnevezésű félkatonai szervezet felállítását még Heinrich Himmler az SS legfőbb parancsnoka határozta el 1944 novemberében, miután a szövetségesek elfoglalták a Rajna-vidék nyugati részén lévő Aachen városát. A brit és az amerikai hadsereg katonáira vadászó szervezetbe főleg fanatikus fiatalokat toboroztak, akik még hittek a végső győzelemben – első parancsnokuk a lengyel-német származású Hans Adolf Prützmann SS-Obergruppenführer lett, aki miután elfogták, Lüneburgban a 2. Brit Hadsereg főhadiszállásán ciánkapszulával végzett magával.

A német partizánszervezettől eltérően a hungarista állam Ausztriába, majd a Harmadik Birodalom területére menekült vezetői és katonai parancsnokai Korponay Miklós vk. századost bízták meg a Hungarista Légió (más néven: a Kopjások) létrehozásával – ez a titkos szervezet 1948-ig hajtott végre akciókat a Szovjet Hadsereg által megszállt magyar területeken, de központjaikban, Bécsben és a németországi Bréma városában is tevékenykedtek. A HMH Irattárában Bosnyák Imre illetve Marányi Ede alezredes neveit említik meg, mint a titkos szervezet kiemelkedő jelentőségű tagjait – az előbbit elfogták a szovjetek, és Baden bei Wien-ben 25 esztendei kényszermunkára ítélték, Marányi alezredest az ODESSA Argentínába szöktette.

Mivel dr. Képíró Sándor 1944. december 2. és 1948. augusztus 1. közötti működéséről csak minimális ismereteink vannak – ugyanakkor a csendőrtiszt említést tett arról, hogy vasútépítéseknél dolgozott (melyek fő célpontjai voltak a Werwolfnak, valamint a Hungarista Légiónak) – az eddigieknél is fontosabb elszámoltatni a jelzett időszakban végzett valóságos tevékenységéről.

A SZERB ARCHÍVUM DOSSZIÉJA

Elsősorban a magyarországi jogászok vitatják azt, hogy az újvidéki „razzia” – ténylegesen az 1942. január 21-23. napjaiban lezajlott tömeggyilkosság – ügyében a második világháborút követően bármilyen büntetőeljárást kezdeményeztek volna dr. Képíró Sándor ellen. A magyarázat, ha furcsa is, igen egyszerű: a nyomozó hatóságok nem találják azokat a periratokat, azt a népbírósági ítéletet, amely bizonyítaná, hogy a csendőrtisztet 1945-ben vagy 1946-ban a zsidók deportálásával összefüggésben, esetleg az újvidéki vérengzés kapcsán elítélték volna.

1946 őszére, a legismertebb hungarista vezetők kivégzését követően jogerős ítélet született Szombathelyi, Feketehalmy-Czeydner, Grassy és Zöldy ellen indított büntetőeljárásokban – majd a magyarországi hatóságok a délvidéki katonai, csendőri akció legfőbb irányítóit kiadta Jugoszláviának. A nevezett háborús bűnösöket az UDB (az akkori jugoszláv Államvédelmi Igazgatóság) hallgatta ki, ezt követően gyorsított eljárás keretében mind a négy katonát kötél általi halálra ítélték – a velük együtt kiszolgáltatott másik három polgári személy – a bácskai Nemzetgyűlés elnöke, az újvidéki polgármester és egy kereskedő – esetében golyó általi halált mondott ki Tito bírósága. Az ítéleteket nyilvánosan hajtották végre.

A Jugoszláviának kiadott háborús bűnösök aktáit a budapesti népbíróság 1947. február 25-én zárta le, és ekkor adták ki a belgrádi illetve az újvidéki hatóságoknak a dr. Képíró Sándor csendőr-századosra vonatkozó nyomozati anyagokat – azokban részletesen felsorolva az újvidéki tisztogatások során a közreműködésével statáriális úton kivégzett személyek neveit és egyéb adatait.

A „Novosadskaja Racija” és a „Rejon pod komandom doktora Sandora Kepira” címekkel ellátott dossziékat 1947. június 19-i dátummal helyezték el a belgrádi Szerb Archívumban (ahol jelenleg is „Arhivu Srbije u fondu broj 11, fascikla broj 121. J. o 595-597” jegyzet alatt hozzáférhető.)

A dokumentum tanúsága szerint 1942. január 21-22. és 23. napjaiban a dr. Képíró Sándor csendőr főhadnagy körzetéhez tartozó újvidéki utcákból (Futoskoj ulica – Jevreskoj ulica) és házakból az alábbi személyeket állították elő, majd adták át a kivégzéseket végző Dunai Folyamőrség egységeinek:

Bauman Elza (?) – Grin Aronova (?) – Grin Aronov (?) – Dac Eugenova (?) – Dac Eugen
Bek Eugen (41 éves) – Bek Erika Klara Jelena (34) – Bek Mira (13) – Bek Andrija (8)
Fiker Edvard (?) – Fiker Edvardova (?)
Hadzija Kosta (?)
Hajos Edita (22) – Hajos Julije-Dula (59) – Hajos Ruza (55) – Hajos Nandor (38) – Hajos Ernest (37)
Handler Rozika (40) – Handler Josif (16) – Handler Teodor (15) – Handler Valter (13 éves, tanuló) – Dr. Handler Sigismund (?)
Hirt Jakob (47) – Hirt Blanka (39) – Hirt Hermina (18) – Hirt (utóneve ismeretlen, 16 éves) – Hirt Alisa (15)
Ljudevit Dénes (57)
Mendelson Ernest (43) – Mendelson Vilhelmina (41) – Mendelson Marijana (14)
Pintar Anton (38) – Pintar Aranka (31) – Pintar Dorotea (13)
Sors Hugo (36) – Sors Sarolta (34)
Stojanovic Zlata (30) – Stojanovic Arankina (12)
Vermes Edem/b> (51) – Vermes Janka (40) – Dr. Vermes Mirko Imre (58) – Vermes Ervin (55)
Vermes Janka nővére (adatai ismeretlenek)
Zemanek Dezider Dr. (39) – Zemanek Margita (31) – Zemanek Bela Baruh (36) – Zemanek Piroska (26) – Zemanek Aranka (41) – Zemanek Jelena (71)

forrás és szerző : prherald / Szemenyei – Kiss Tamás


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.