Oszsza meg másokkal is

Léghajóhotel a budapesti belvárosban. Az Erzsébetvárost kiárusító Hunvald György ugyan már 2009 februárjában előzetes letartóztatásba került, de úgy néz ki, hogy a hasonló módszerek tovább élnek a fővárosban, történetesen Rogán Antal V. kerületében. A Rogán-féle kerületi vezetés számlájára számos értékes fejlesztés írható, de azt elég nehéz megindokolni, hogy miért támogatnak szemrebbenés nélkül egy olyan gigaberuházást, amelyik védett házak elbontásával egy túlméretezett, ahhoz képest viszont silány épületet akart felhúzni a belváros közepébe, fittyet hányva mindenféle örökségvédelmi és egyéb problémákra. Csipak Péter vállalkozó pedig kitart a terve mellett, hiába ellenezte azt szinte mindenki, akinek szava van a szakmában. Az önkormányzat szerint mindez rendben van.

A Jobbik botránysorozata. Ahogy az lenni szokott, a leghabzószájúbb erkölcscsőszökről szoktak kiderülni az igazán kellemetlen dolgok, vagy legalábbis az, hogy semmiben sem különbek másnál. Ez történt a Jobbikkal is. Miközben a tavaszi választási kampányban egyre harsányabban játszották a fertőben rendet tevő megváltó szerepét, sorozatban derültek ki róluk mindenféle kellemetlen botrányok. Az egyik gárdistalány pornófilmekben szerepelt, a szóvivő füvet szívott és melegekkel parádézott, egy másik politikusuk péniszpumpával fotóztatta magát, a gárdakapitány pedig megcsalta a feleségét. A Jobbik a parlamentet is új színfolttal gazdagította: míg Zagyva György Gyula a telepi skinhead-tempót vitte be a Ház falai közé fenyegetőzésével, addig Vona Gábor az általános iskola rossztanulójának szerepébe bújt az alakuló ülésen bemutatott gyerekes gárdamellény-performanszával.

Botrányok a budapesti Városházán és a BKV-nál. Hagyó Miklós személyéről külön is megemlékeztünk, de a nevével is fémjelzett botránysorozat több szempontból is példátlan a legújabb kori magyar történelemben. Maga a tény is szokatlan, hogy egy minden irányba kiterjedt és beágyazódott korrupciós hálózatot sikerült többé-kevésbé felgöngyölíteni. A másik példátlan dolog maga a hálózat volt: kihasználva, hogy Demszky Gábor főpolgármester egyre kevésbé van képben az önkormányzat ügyeiben, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és Mesterházy Ernő főtanácsadó olyan korrupciós rendszert építettek ki a fővárosi infrastruktúrán belül, a fővárosi cégekben, főképp a BKV-ban, melyen keresztül rengeteg pénz távozott magán-, rosszabb esetben pártzsebekbe.

Vörösiszap-katasztrófa. Az októberi kolontári gátszakadás nem csak Magyarország eddigi legnagyobb, világszerte megdöbbenést keltő ipari katasztrófája volt, de a vörösiszapból fröccsent a politikai szereplőkre is. Amint az kiderült, a MAL Zrt. magánkézbe adása is tipikus példája volt az állami vagyon fillérekért és felügyelet nélküli elkótyavetyélésének. Az azóta eltelt időben pedig szinte senki nem tette rendesen a dolgát, akinek köze lett volna ahhoz, hogy a gát ne szakadjon át. Miután pedig megtörtént a katasztrófa, az Orbán-kormány tovább borzolta a kedélyeket a cég vitatott „visszaállamosításával”, Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár nyilatkozataival, a MAL-vezető Bakonyi Zoltán parlamentben bejelentett letartóztatásával. Mindezt természetesen körülvette az ilyenkor szokásos gyurcsányozás-bűnbakkeresés.

Román nemzeti ünnep a Nemzeti Színházban. Alföldi Róbert Nemzeti Színház-beli ténykedése régóta szúrta a szemét sokaknak, akik nem értenek egyet kétségtelenül merész művészeti elképzeléseivel, vagy csak szimplán tahók. Az a döntése, hogy a december 1-i, román nemzeti ünnep megünnepléséhez bérbeadja a színházat, valóbsan vitatható, még ha a Závada Pál ünnepen bemutatni kívánt, Erdély visszacsatolásáról szóló darabja némiképp más fénybe is helyezte volna a rendezvényt. Az Alföldi-elleneseknek azonban remekül jött az alkalom, ismét össztüzet zúdítottak a direktorra, azonban ez megintcsak kevéssé szólt magáról a témáról, hanem átcsapott a szokásos alacsony színvonalú buzizásba, illetve a "nemzeti érzelmű emberek" állítólagos megsértése miatti siránkozásba, amiben nyilván azok voltak a leghangosabbak, akik valószínűleg egyetlen Alföldi-darabot sem láttak. A fő tiltakozó a Jobbik lett, akik demonstrációt rendeztek, parlamenti vizsgálóbizottságot hívtak össze és folyamatosan azzal ostromolták a kormányt, hogy mikor váltják le Alföldit, aki ennek ellenére a egyelőre helyén maradt.

Az emberek akarata. Abban önmagában kevés botrány van, ha egy kormányzat hoz egy vitatható döntést, vagy kommunikációs trükköket alkalmaz. A Fidesz-kormány ugyanakkor úgy látszik ugyanazzal a forradalmár recepttel fut neki a saját elképzelései keresztülvitelének, ami idén már többször is kiverte a biztosítékot, még a saját házuk táján is. Végy egy alapból vitatható elképzelést, nyomd keresztül a parlamenten. Aztán utólag köríts köré abszurd, sőt arcpirító magyarázatot. A drasztikusságát indokold Gyurcsánnyal, a legitimitását pedig azzal, hogy az emberek a választáson ezt akarták. Végül minősíthetetlen hangon sértegesd azokat, akinek ellenvéleménye van, és nevezd őket gyurcsányistának vagy liberálisnak, akik jobb ha befogják. Úgy tűnik, ezzel minden eladható, a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosítása, az alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálása, vagy a médiatörvény, ahol a kormány és a Fidesz-frakció képviselői egyenesen azt próbálták elhitetni, hogy a törvény elleni nemzetközi sajtó- és politikai tiltakozás is az MSZP/TGM/Konrád György műve.

Az Alstom-ügy. A metrókocsik ügye 2010 folyamán a 4-es metró teleregény szomorú spin-offjává vált. A francia Alstom cég a 2-es és 4-es metróvonalra készülő kocsijainak tesztüzeme már régóta zajlott sikertelenül, és a cégnek a legeslegvégsőnek kiszabott határidőre sem sikerült megszereznie a típusengedélyt. Így egyelőre hiába gyártották le a kocsikat a 2-es metró vonalára, ott mégis a lepukkant orosz metrókocsik járnak tovább, a 4-es metró vonala meg hiába lesz kész talán jövőre, ha újabb évekig nem lesz, ami járjon benne. Időközben az is kiderült, hogy a egyelőre a Főváros sem tudja visszaszerezni a már félig kifizetett kocsik el nem készültéért járó bankgaranciákat. Így aztán, a hivatalos bukás ellenére az Alstom és az idő közben vezetőt váltott főváros tovább tárgyalnak egymással. Laikusként mi is csak azt tudjuk kérdezni, hogy ha tényleg csak a fékrendszer nem volt megfelelő, akkor miért nem csinálják meg azt?
 

2010 legnagyobb botrányhőse minden bizonnyal a volt főpolgármester-helyettes, Hagyó Miklós
 

Grupo Milton. A Kovács Bence János szélhámos-üzletember által vezetett spanyol/magyar cég, ahol megjelent beruházási terveivel, ott egészen furcsa dolgok történtek. Pátyon golffalut akartak építeni, Sávolyon a motorverseny-pálya épült volna meg, Pécsen a Magasházból akartak felhőkarcolót, most pedig itt a legújabb ügy, a székesfehérvári alsóvárosi rét megszerzése. A beruházások körül azonban valami rendre nem stimmelt, megváltoztak a tervek, vagy épp maga a befektető tűnt el. Ráadásul az is kiderült, hogy a szocialisták és a Fidesz is alájátszottak a Grupo Milton ügyeskedéseinek. Legutóbb a Navracsics Tibor kényszerült magyarázkodásra a fehérvári telek ügyében , pedig neki aztán tényleg semmi köze hozzá.

Sukorói telekcsere. A velencei tó északi partjára tervezett kaszinóváros ügye nem mai történet, és a botrányok se idén kezdődtek, azonban idén is folyamatosan napirenden volt, sőt. Az időközben megbukott beruházással kapcsolatban több gyanús kérdés is felmerült, de ami igazán politikai botránnyá formálta az ügyet, az a Joáv Blum-féle befektetői csoport Gyurcsány-kormánnyal kötött üzlete, melyben a gyanú szerint áron alul cserélték el a sukorói telket több másik ingatlanra. A botrányfaktort erősíti az ügyben Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos Keller László-szagú szereplése is.

Forintbedöntés. A mindig remekül teljesítő Fidesz-kommunikáció többször is megörvendeztette az erre fogékonyakat. A csúcspont minden bizonnyal Kósa Lajos és Szijjártó Péter két egymást követő nyilatkozata volt június elején. A feltehetően kommunikációs húzásnak szánt kijelentéseikben mindketten arról beszéltek, hogy Magyarországon „lényegében” államcsőd van. Csak abba felejtettek belegondolni, hogy a 21. század elején a sajtó mindent azonnal tálal, a New York-i pillangó szárnyának rezgése pedig pánikot tud előidézni a tokiói tőzsdén. A pánik ki is tört, az euró-forint árfolyam mélypontra zuhant, a kormánynak pedig újabb nyilatkozattal kellett helyretenni saját baklövését. Meglepő módon a belengetett államcsőd is elmaradt.

forrás és szerző : hirszerzo.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.