Oszsza meg másokkal is

"Anyu, ez már Magyarország? Az kislányom. Akkor miért nem adnak finom húslevest? Magyarországon olyan jó húslevesek szoktak lenni... Mert faszok, kicsim." (Ardamica Zorán, parameter.sk)

Pedig mi mindent megpróbáltunk. Amikor pedig sehogy nem haladtunk a tárgyalásokkal, direkt lenyilatkoztuk a népnek, hogy nem, nem akadoznak a tárgyalások, csak hogy nyugodtan folytathassuk. De nem, a tárgyalások nem hogy akadoztak, de kifejezetten abbamaradtak , mintha ők legalábbis kivonhatnák magukat a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, csak azért, mert devizakülföldiek. Nem, Rosenbergék sajnos nem értékelték a forradalmi kormány gazdasági szabadságharcát, úgyhogy pár hétig nem kapunk… ööö... nem kérünk belőlük. Aztán majd nyilván ősszel találkozunk. Titkárnőnk hívja a titkárnőjüket.

Hogy mire lesz jó ez a pár hét? Miért, ez az újabb katasztrófa-hétvége mire volt jó? Hazai időnyerésre és külföldi országimázsra mindenképpen, megint érdekes lettünk a Reuters , a Bloomberg, a Financial Times, a Welt Online számára, és még a CNBC is újra ideküldte az emberét. Matolcsy meg is magyarázta: ha a kérdés úgy vetődik fel, hogy megszorítás vagy bankadó, akkor mi, akik a bankokat értjük, de nem szeretjük, természetesen a bankadót választjuk, még ha ez nálunk tök mást jelent is, mint az EU-ban. Amely EU-t kicsit megint megpróbáltuk átverni, ahhoz képest, hogy ugye januártól mi elnököljük.

Az IMF-EU delegációk idő és hitelrészlet-lehívás előtti hazautazása nemcsak abból a szempontból érdekes, hogy ha nem tetszik Önnek, hol tart a forint most, akkor csak nézze meg újra este. Hanem amiatt is, hogy megint csak kiderült, az Orbán-kormány hetek óta tartó, khm, kreatív produkciójának most már kizárólag külföldi kontrollja lehetséges, éspedig a Bogár László-i értelemben vett globálo-planetáris intézmények és a komprádor nagytőke személyében. Az emberek ugyanis arra adtak kétharmados felhatalmazást az emberek kormányának, hogy iktassák ki a nemzeti együttműködés (korábbi nevén: köztársaság) minden elképzelhető akadályát (korábbi nevén: intézmények), és minden ilyen kiiktatásnál sűrűn hivatkozzanak az emberekre.

A Fidesz a győzelme óta eltelt időszakban úgy viselkedik, mintha nem (legalább) négy évre kapta volna meg az ország irányítását, hanem valami tévés show-műsorban nyerte volna vigaszágon, úgy két hétre. Ráadásul azzal a kikötéssel, hogy a gazdaságban Kirgizisztán, a médiában Irán, a közjogi berendezkedésben pedig Abszurdisztán modelljét kell a lehető legélethűbben megkonstruálniuk.

A projekt ezidáig ígéretesen halad, bizonyítva, hogy a nyolcéves gyurcsányi elkúrás merő időhúzás volt, ugyanaz hetek alatt abszolválható, ráadásul a leendő államfő mint a törvényalkotás "motorja" igazi hungarikum. A spontaneitás ereje, a kormányzásra való totális felkészületlenség örömteli, improvizációkra csábító lendülete mindenesetre azóta is tart.

Az EU és az IMF pedig hadd szokják az új stílust.

* Orbán Viktor már a választások utáni nemzetközi sajtótájékoztatóján hadat üzent az MNB "offshore lovagjának", az EU-ról és az IMF-ről pedig közölte: egyiket sem tekinti "főnökeinek", nem enged majd a "diktátumaiknak". A miniszterelnök azonban legkésőbb ezen a hétvégén megtapasztalhatta, ki melyik végén van a faroknak, hogy tehát aki az emlékezetes Kósa/Szijjártó weekend után még egyszer kísérletet tesz a jövő évi hiány ("a gazdasági mozgástér") mégoly aprócska növelésére, az nem tudja, hol él, mert a görög válság kirobbanása óta egyszer sem nézett híradót.

A számos más okból valóban röhejes EU pedig most kivételesen az egyént és adófizetői pénzét védi a görög típusú nemzetállami népboldogítóktól, az IMF pedig a gazdasági racionalitást, úgyhogy nem teljesen mindegy, mit is mondanak.

Például egyebek mellett ilyeneket: üdvözölik a kormány elkötelezettségét az idei 3,8 százalékos hiánycél mellett, elismerik, hogy "számos intézkedés" történt ennek elérése érdekében. Ugyanakkor – figyeljünk a diplomatikus megfogalmazásra – a kormánynak "számos kérdésben több időre van szüksége, hogy további pontosítással szolgáljon", pl. a szerkezeti átalakításokról, úgyhogy most jól elhalasztják az ötödik hitel-felülvizsgálat lezárását és hazamennek.

A Bizottság küldöttsége szerint "a kiigazító lépések valamivel elmaradnak a szükségestől", a banki különadó "a befektetési kedv és a gazdasági növekedés érdemi visszaesését eredményezheti", más törvénytervezetek "piactorzítónak ítélhetők, és azok az uniós joggal is ellentétesek lehetnek", ezenkívül sürgetik a kormányt, hogy "tartsa tiszteletben a központi bank, illetve annak működésének teljes függetlenségét." Ami már ugye máris kevésbé diplomatikus, másutt ezt ultimátumnak hívják.

Ami pedig Rosenberget (Christoph, IMF) illeti, ő ugyancsak igen diplomatikusan arról számolt be, hogy "többet szeretnének tudni a jövő évi költségvetésre vonatkozó kormányzati tervekről", hiszen még a "gazdaságpolitikai kérdéseket" sem tisztázták a Fidesz-kormánnyal, nem hogy a jövő évi, 3 % alatti hiány előállításának mikéntjét. Jövőre "számos gazdasági kiigazítást kell elvégezni, de ezeket nem rövid távú, piactorzító intézkedésekkel kellene elérni, mint például a bankokra kivetendő különadó" – mondta Rosenberg.

Nézzük akkor, hogyan látja Matolcsy miniszter ugyanezeket a tárgyalásokat: totális sikerként. A kormány, miután "tárgyalásai során őszintén és nyíltan feltárta az első félévi elhibázott költségvetési gazdálkodásból fakadó súlyos problémákat", tovább folytatja a tárgyalásokat a nemzetközi szervezetekkel. Az EU és az IMF "elismeréssel méltatták" a kiigazító lépéseket – ellenben egy árva hang nem sok, annyival sem reagál az írásba is foglalt kritikákra. A, mondjuk így, legbátrabb megállapítás pedig imígyen szól: "a nemzeti ügyek kormánya folytatja a strukturális reformok politikáját."

Folytatja? Hol és mikor kezdte el? Az önkormányzati képviselők számának csökkentése még nem reform, a kapcsolódó választójogi lépésekről még semmit nem tudunk, a 16%-os flat tax-ről mély hallgatás, egészségügy semmi, oktatás dettó. De legalább átgondolt gazdaságpolitikai koncepció? Semmi. Van mit folytatni.

* A sokat idézett londoni elemzők ezúttal politikai konzekvenciákat vontak le az ügyből: szerintük új hitelmegállapodás már csak az őszi önkormányzati választások után várható – de miért is? Mit is ismerünk el ezzel? Hát azt, hogy az emberek együttműködő kormánya a jelek szerint azt hiszi, a helyhatósági választásokig nem kell megszorításokról vagy reformokról dönteniük, a csúnya M- és R-szót eleve ki sem kell ejteniük október 3-ig, akkor gyorsan tarolnak, majd egyáltalán semmiféle megszorítás keretében összeszednek olyan 2-300 milliárdot valahonnan, hogy legyen megállapodás.

A vicc az, hogy ha az Orbán-kormány el akarja kerülni a csúnya M-szó használatát, akkor kénytelen lesz pozitívan használni az R-szót, Matolcsy ugye már el is kezdte, holott a "reform" nem is olyan régen még az emberek liberálkommunista kizsigerelésének volt a pontos szinonimája (az érvelés szintjét úgy állították be, hogy egy átlagos Magyar Hírlap-olvasó is megértse).

Persze ha már az IMF- és EU-delegációk boldog hazautazása is a nemzet gazdasági szabadságharcának egyik jelentős sikere, akkor mi lesz majd, ha ősszel visszakönyörgik magukat Magyarországra, csak hogy megállapodhassanak velünk? Az bizony több lesz, mint szavazófülkés forradalom, de kevesebb, mint mennybemenetel.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.