Oszsza meg másokkal is

"Változtatni kell a közigazgatás elavult rendszerén, s nem csupán azért, mert a mai hatalmas apparátusok túl sok pénzébe kerülnek az adófizetőknek, hanem mert nem serkentői, inkább akadályozói az ország gyorsabb fejlődésének" - az idézet nem a mostani, hanem a 2006-os kormány programjából való.

E szöveg nemcsak a közigazgatás megváltoztatásának ciklusokon átívelő kormányzati akaratát szemlélteti, hanem óvatosságra int a mindenkori ellenzék közszféravédő szólamaival kapcsolatban is. Merthogy a nyár egyik slágertémája a közigazgatásban a július 6-án hatályba lépett kormánytisztviselői törvénnyel elindult "tisztogatás" - ellenzéki vélemények szerint erre szolgál a jogszabály indoklás nélküli felmondást lehetővé tevő passzusa.

Az MSZP jogsegélyszolgálat felállítását jelentette be, sőt a törvény vitájában a Jobbik is a status quót védte - ami az elmúlt húsz évvel való leszámolást hirdető képviselők szájából igen furcsán hangzott.

Radikálisék a kormány-tisztviselői törvény és a 15 százalékos bértömegcsökkentés miatt rögvest százezer állás nélküli közszolgát vizionáltak, jóllehet a vitatott jogszabály nagyjából hetvenezer emberre vonatkozik.

Azokra, akik a végrehajtó hatalom alá rendelten: minisztériumokban, háttérintézményekben vagy kormányhivatalokban dolgoznak, esetleg a rendvédelmi szervek civil köztisztviselői. De postásokra, vasutasokra, tanárokra, ápolókra, vagy az önkormányzatoknál, az Állami Számvevőszéknél és Alkotmánybíróságnál dolgozó köztisztviselőkre nem.

Jönnek a komisszárok?

A közhiedelemmel ellentétben a minisztériumokban nem vágható könnyen a felesleg. Többszöri létszámleépítés után egy 2008-as kormányrendelet körülbelül 5700 emberben rögzítette a 13 tárca létszámát.

Ekkor az ötszáz fős központi állományt sorakoztató Honvédelmi Minisztérium már a nagyobbak közé tartozott, s nem is mindenki volt köztisztviselő. (Hat évvel korábban még majdnem kétszer ennyien dolgoztak az államigazgatás csúcsain.)

A hatezer alatti számhoz az általunk megkérdezett személyzeti felelősök szerint a nyolc tárcára karcsúsított második Orbán-kormány is tartani fogja magát. A kormánytisztviselőkről szóló törvény elfogadására, az indoklás nélküli felmondás lehetőségének törvénybe iktatására tehát nem azért volt szükség, hogy az adminisztráció küszöbén toporgó több ezer pártkomisszárnak helyet csináljanak.

Nem várható olyan elbocsátási hullám sem, mint amilyennel Romániában kénytelenek szembesülni a közszolgák. Ott Emil Boc miniszterelnök megszorítási csomagja miatt idén több mint ötvenezer állami alkalmazottnak mondanak fel.

A hivatalos magyarázat szerint a kormány-tisztviselői törvényre a "dinamizálás" miatt volt szükség. Ahogy pontosítást kérő kérdésünkre a kormányzati személyzeti politika egyik alapembere fogalmaz, a magyar államigazgatás jelentős része elfogadta a "kis pénz, kis foci" szemléletet.

Azaz felhatalmazva érezte magát, hogy a valóban nem kiemelkedő kereseti viszonyok miatt csak a minimumot teljesítse. Igaz - teszi hozzá -, a hozzáállás eluralkodásában komoly szerepe volt az állandósult politikai káosznak. A 2006 óta több hullámban érkező leépítések miatti bizonytalanságot az egy évvel ezelőtti kormányfőváltás okozta dermedtség koronázta meg.

A köztisztviselők a túlélésre rendezkedtek be, ennek állandósulása azonban működésképtelenné teszi az államot. Nem véletlen, hogy az új Országgyűlés május 14-i megalakulása óta elfogadott nyolc új törvény és 31 törvénymódosítás - egy jogszabály-előkészítésben jeleskedő kormányzati szereplő számítása szerint - mindössze 20-25 százalékban a szakapparátusok munkája; a többi a Fidesz különféle műhelyeiben készült.

Egy másik gyakori érv a kormánytisztviselői törvény mellett, hogy a magyar államigazgatásból nem megfelelő munkavégzés miatt eddig gyakorlatilag senkit nem lehetett elküldeni. Négy-öt évig húzódó perek során az alkalmatlanságot a legtöbb bíró szinte csak a cselekvésképtelen állapotban lévők esetében fogadta el.

Arra hivatkoznak még a törvény támogatói, hogy a korábbinál rövidebb felmondási idő esetében is megmarad a munka törvénykönyvének az a szabálya, mely szerint felmentési védelem illeti meg a betegség miatt keresőképtelen, a közeli hozzátartozót otthon ápoló vagy gyesen lévő munkavállalót. A szakszervezetek viszont hangsúlyozzák, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint a tagállamok munkavállalóinak joguk van az indokolatlan elbocsátások elleni fellépéshez, ezért az Alkotmánybíróságtól az egész jogszabály megsemmisítését kérik. (Sztrájkról, illetve a nyomásgyakorlás egyéb módszereiről ugyanakkor eddig nem volt szó.)
 

Rendkívüli állapot

A kormány álláspontja szerint az uniós kitétel nem vonatkozik a köztisztviselőkre. Ráadásul - magyarázza első hallásra meghökkentő hasonlattal egyik kormányzati forrásunk - a köztisztviselők helyzete jogi szempontból közelebb áll a katonákéhoz, mint a mezei munkavállalókéhoz.

A köztisztviselőt ugyanis az állam kinevezi, tehát munkavállaló és munkaadó nem alkufolyamatban alakítja ki az alkalmazás feltételeit. Nagy kérdés, hogy az alkotmányossági kifogások megalapozottak-e, Sólyom László ugyanis csak politikai vétóval élt, amikor a törvénytervezetet a felmondási passzus miatt visszaküldte az Országgyűlésnek. Az alkotmányos vétó elmaradása azt jelzi, a jogszabály alighanem megáll a taláros testület előtt.

A közigazgatásban, az állami világban a gyors ütemben zajló leváltások miatt is kialakulhatott a "rendkívüli állapot" érzése. Igaz, a személycserék részben a 2006-os "államreform" miatt lehetnek ilyen széles körűek. Akkor ugyanis törvényben rögzítették: nemcsak a miniszterek és az államtitkárok, hanem a szakállamtitkárok megbízatása is megszűnik a kormányéval együtt. Így főosztályvezetői szint fölött mindenki automatikusan nekiláthatott a csomagolásnak.

Arra viszont eddig még az ellenzék sem tudott példát hozni, hogy az új kormány-tisztviselői törvény alapján valakit azért rúgtak volna ki, mert mondjuk ferde szemmel nézett a tárcáknál kifüggesztett Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatára - igaz, a törvény még csak a múlt kedden lépett hatályba. A magukat politikailag exponálók ugyanis az idők szavát meghallva már korábban elkezdték az elszivárgást a szem előtt lévő minisztériumi pozíciókból.

Csáky Bernadett, Szilvásy György korábbi titkosszolgálati miniszter felesége például tavaly köszönt le a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságot irányító szakállamtitkári pozícióról. Majd az év elején ismét köztisztviselői kinevezést kapott, főosztályvezető-helyettes lett a kancellária jogi és közigazgatási államtitkárságán. Innen mentette fel az előző kormány, de már a választások után.

Szakállamtitkári lemondása után Csáky végkielégítésként másfél havi illetményre volt jogosult. Emellett majd' 900 ezer forint szabadságmegváltást kapott - jóllehet a Bajnai-kormány elvben megtiltotta, hogy az állami szférán belül mozgók külön juttatásban részesüljenek a ki nem vett szabadságokért.

Csáky Bernadett tehát - mivel a szakállamtitkárságról már tavaly lemondott s- nem esik az állami szféra végkielégítéseit megadóztató törvényjavaslat hatálya alá, amely kétmillió forint felett 98 százalékos adót vetne ki. Mivel a szakszervezetek szerint ez a tervezet nemcsak a busás összegekkel lelépő politikai kinevezettekre és állami vállalatok vezetőire, hanem a több évtizedes munka után távozó iskolaigazgatókra is vonatkozhatna, felmerült, hogy hárommillió forint fölé emelik az összeghatárt.

Az adót azonban visszamenőleg is beszednék, ami komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. A nehézséget a kormánytöbbség az alaptörvény módosításával hidalná át ("a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében a törvény az adott adóévtől kezdődően külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg" - szól az előterjesztés).

Jóllehet, ez a megoldás még fideszes forrásaink szerint sem elegáns, a magyarázat szerint a lépésre anyagi okok miatt is szükség van. A törvény hatálybalépésétől egymilliárd körüli megtakarítást várnak a kormánypártban: számítások szerint több száz vezetőre vonatkozik majd. Ellenzéki oldalról az eljárás könnyebben, az elvonás mértéke már nehezebben támadható: éppen a szocialisták szavazták meg, hogy 2010 elejétől 98 százalékkal adóztassák meg a hidegétel-utalványokat.
 

Leoltották. Falus Ferenc tiszti főorvost már az új törvény alapján menesztették
 

Lenyesett végkielégítések A végkielégítések esetében személyekre vetítve sem csekély összegekről van szó. A kulturális tárca egyik háttérintézményének 2005-ben kinevezett vezetője például még csak nem is kiemelkedően magas, hétmilliós összeggel távozik hivatalából (aminek nagyobb részét az új törvény értelmében nem tarthatja meg). Bár a tervezett adóval az államkassza jól jár, a háttérintézmény új vezetőjének fájhat a feje. Neki ugyanis ki kell fizetnie az összeget, amit aztán az állam a másik kezével visszavesz.

Még nagyobb végkielégítéssel távozhatott (volna) Falus Ferenc országos tiszti főorvos, akit a kormánytisztviselői törvény alapján alighanem elsőként mentettek fel július 7-én. Az új jogszabály szerint Falusnak kéthavi felmentési idő járt, egy nappal korábban viszont még nyolchavi juttatás illette volna meg. Így rögtön hatmillióval - bruttó 16 millióról kicsit kevesebb mint 10 millióra - csökkent az összeg. Ha a parlament elfogadja a rendkívüli adóról szóló törvénytervezetet is, Falus végkielégítése gyakorlatilag elolvad.

________________________________________

A kormánytisztviselőkről szóló törvény körülbelül hetvenezer közszolgára vonatkozik
A kormánytisztviselőknek csak egy része dolgozik a minisztériumoknál
A jövőben sem nő a tárcák hatezres állománya
Az új törvény hatálybalépése másnapján menesztett tiszti főorvos végkielégítése tízmillióval csökkent
A Fidesz és a KDNP Alkotmányt módosítana, hogy visszamenőleg is megadóztathassák az állami végkielégítéseket

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.