Oszsza meg másokkal is

Rövid bevezetőjében Garas Klára akadémikus, a Szépművészeti egykori főigazgatója felidézte, hogy 1945-ben, a romos állapotú múzeumban - „tető beomolva, lépcső leszakadva, a termekben derékig állt a hó" - mindent elölről kellet kezdeni, de az épületet ért háborús pusztításnál jóval nagyobb gondot okozott, hogy az intézmény üres volt, ugyanis állományát Németországba hurcolták, ahonnan csak két év múlva tért vissza a gyűjtemény.

Garas Klára elmondta: ma más feladatokkal és nehézségekkel kell szembenéznie a múzeumnak, mint a második világháború után, ám ezek ugyanolyan fontosak most, mint 65 éve az újrakezdés volt. A bővítés kapcsán kiemelte: soha nem szabad elfelejteni, hogy a Szépművészetiben tárolt anyag mellett maga az épület teszi fontossá ezt a múzeumot.

 

Ennek szellemében tartott bemutatót Karácsony Tamás Ybl-díjas építész, aki csapatával együtt elnyerte a jogot, hogy megtervezze az épület bővítményét. Mivel a múzeum mai formájában is erős és meghatározó eleme a Hősök terének, az építész egyik fő alapelve az volt, hogy kellő alázattal viseltessen a több mint százéves épülettel szemben. Ennek értelmében fontos, hogy a majdani földalatti részekbe érkező látogatók mindvégig kapcsolatban maradjanak a főépülettel, amit a tág közösségi terek kialakítása mellett több helyen üvegbetétekkel oldanak majd meg - ezek azonban nemcsak abban segítenek, hogy a látogatók a térszint alatti terekben se „szakadjanak el" a főépülettől, hanem abban is, hogy a természetes fény szabadon áramolhasson az újonnan kialakított szinteken.

A megszokások iránti tisztelettel indokolta Karácsony Tamás, hogy az eredeti bejárathoz csak annyiban nyúl hozzá, hogy egy ponton megbontja a főlépcsőt, így a látogatók egyszerűen az előcsarnok alatti lépcsőtérbe juthatnak, ahol a portikusz felszíni, jellegzetes oszlopos struktúrája megismétlődik a föld alatt. A Hősök tere és a Dózsa György út sarkára tervezett üvegtorony pedig az alternatív bejárati funkció mellett szintén a természetes fény áramlását biztosítja.

Glatz Ferenc történész, az MTA egykori elnöke hozzászólásában többek között arra figyelmeztetett, hogy az épület bővítésének lépéseit folyamatosan a nyilvánosság elé kell tárni. A sürgősen megoldandó ügyek közé sorolta annak a szakmai vitának a létrejöttét is, amely a múzeumok feladata kapcsán bontakozott ki. Véleménye szerint a gyűjtés-feldolgozás-bemutatás hármas egységét minden intézménynek meg kell őriznie, de hogy ezek közül hol, melyik kap hangsúlyosabb szerepet, azt az adott múzeum jellegének kell meghatároznia. „Szembeállítani ezeket egymással szamárság" - tette hozzá Glatz.

 

Jórészt a párizsi Louvre és a Szépművészeti bővítését vetette össze előadásában Szabó Miklós akadémikus, a múzeum volt főigazgató-helyettese, és más példákkal is rámutatott, hogy a legnagyobb francia kulturális fejlesztések a legmagasabb politikai akaratot tükrözték: miniszterek, államfők tekintették személyes ügyüknek azokat. Ezzel szemben ironikusan idézte fel az 1983-as betöréses rablás éjszakáját, aminek köszönhetően a Szépművészeti az érdeklődés középpontjába került. „Korábban a politika nem fordított figyelmet a múzeumra, aztán 1985-ben megkezdődött az épület rekonstrukciója" - mondta Szabó Miklós.

A konferencia külföldi előadói közül Gabriele Finaldi, a madridi Prado főigazgató-helyettese szemléletes és lendületes előadásában múzeumának nemrég befejeződött bővítését mutatta be. Elmondta, hogy a Prado történetében az 1990-es év jelentette a fordulópontot, amikor Velázquez-tárlatukra két hónap alatt több mint ötszázezren voltak kíváncsiak. Ez a hatalmas tömeg arra késztette a múzeum vezetőit, hogy átgondolják, vajon az épület alkalmas-e ekkora számú látogató fogadására. A megoldás egyszerűnek tűnt: ha több ember jön, több térre van szükség, ami még több kép kiállítását is lehetővé teszi.

Ugyanakkor egyáltalán nem volt mindegy, hogy hogyan, milyen módon kezdenek hozzá a bővítéshez, tekintve, hogy a Juan de Villaneuva XVIII. századi tervei alapján épült Pradóhoz nem nyúlhattak hozzá. Egyetlen megoldás kínálkozott: a múzeum háta mögé terjeszkednek, ahol azonban egy egyházi tulajdonba tartozó Jeromos-rendi kolostor léte jelentett nehézséget. Vagyis jelentetett volna, ha a spanyol állam és a spanyol egyház nem egyezett volna meg, s ezzel nem hárult volna el az akadály a bővítés elől.

Finaldi úgy véli, ez volt az egyik legjelentősebb lépés a Prado bővítésének történetében, a másik pedig, hogy a pártok már az elején leszögezték: a projektet nem lehet pártpolitikai csatározásoknak kitenni. Az első nemzetközi építészeti pályázatot 1996-ban írták ki, erre több mint ezren jelentkeztek. „Haragos és heves vita robbant ki a bővítés kapcsán, néhányan úgy értették, hogy elpusztítják a kolostort, sőt, be is perelték a minisztériumot, amiért tönkre akarja tenni a nemzeti örökség részét" - idézte fel Gabriele Finaldi. Az első pályázat érvénytelenítése után a másodikat 1998-ban írták ki, ahová az előző tíz döntősét hívták meg. Közülük a zsűri egyhangúan Rafael Maneót javasolta a feladatra.

A kolostort szétszedték, a három és fél millió kődarabot megtisztították, restaurálták, majd a régi épülettel a föld alatt összekötött új szárnyban építették újjá. A 140 millió eurós, 2002-től 2007-ig tartó beruházás - amelyet teljes egészében a spanyol kulturális tárca finanszírozott - másfélszeresére növelte a Prado alapterületét, és számos új funkció befogadását tette lehetővé. Az évi 2,7 millió látogatót fogadó, 42 millió eurós költségvetéssel gazdálkodó múzeum a következő tíz évben további terjeszkedésre készül: a közeli Hadtörténeti Múzeum épületében helyezi majd el Velázquez-gyűjteményét.

„Hozzányúlni a meglévő múzeumhoz problémásabb lehet, mint újat építeni" - figyelmeztetett György Péter, az ELTE Médiatanszékének vezetője, majd hozzátette: a múzeumok ma igenis alkalmasak rá, hogy újradefiniálják az adott várost. Véleménye szerint a Szépművészeti bővítése az egész magyar múzeumi rendszerre hatással lehet, persze ehhez elengedhetetlen az is, hogy a következő húsz év ne olyan „urbanisztikai vakságban" teljen el, mint az előző. „Ha a Szépművészeti bővítése jól sikerül, fényes történet lehet" - zárta előadását az esztéta.

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.