Oszsza meg másokkal is

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) felelős azért, mert Magyarország az elsők között vált a gazdasági világválság áldozatává. A kormány is hibás, mert a kelleténél nagyobb költségvetési kiigazítást hajtott végre, ezzel túlhűtötte a gazdaságot, a belső kereslet összezuhant, a GDP pedig az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben csökkent – fejtette ki sarkos álláspontját Surányi György volt jegybankelnök a Népszabadságban az elmúlt évek gazdaságpolitikájáról.

A kormányt és a jegybankot ért kemény szakmai kritikák felkeltették a Fidesz elnökének figyelmét. A Surányival egyébként már hosszabb ideje jó kapcsolatot ápoló Orbán Viktor a Facebookon állt ki Surányi dolgozata mellett. "Aki tudni akarja, ki a hunyó a gazdaságpolitikában, olvassa el Surányi György Népszabadságban megjelent cikkét" – buzdította ismerőseit a pártelnök az esszé tanulmányozására, nem kis meglepetést okozva ezzel, majd múlt heti évértékelőjében is kritizálta a jegybankot.

Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy mit és miért kritizál Surányi, hogyan reagálnak erre vezető közgazdászok, és megkíséreljük felvázolni azt is, hogy mit jelent (és miért furcsa) Orbán Viktor állásfoglalása.

Surányi véleménye az elmúlt másfél évről

A hazai és külföldi (IMF, Világbank, EU) közgazdászok, köztük a Pénzügyminisztérium és az MNB vezetőinek az álláspontja ismert: a likviditási és reálgazdasági gondok 2008 őszétől azért érintették érzékenyebben Magyarországot, és azért kellett külső segítséget, mankót igénybe vennie, mert nagyon magas volt az államadósság és a devizahitel állomány. Mindkét tényező óriási hátrányt jelent akkor, amikor a hitelek finanszírozása a világban a befektetők pánikhagnulata miatt befagy. Ilyenkor az eladósodott országokat és társadalmakat a nemzetközi pénzvilág nem hajlandó tovább finanszírozni, fennáll az államcsőd és a tömeges hitelbedőlések veszélye.

Ez a magyarázat tiszta, egyszerű és könnyen érthető. Egy hibája van csupán: legfeljebb féligazságot tartalmaz – véli Surányi, diganózisa pedig a következő.

Szerinte a magyar gazdaság összes gyengesége nem ad teljes magyarázatot a 2008. őszi pánikra. A kormány és a jegybank sürgős külső segítségkérését a régió többi országától eltérően meghatározóan a devizatartalékok kritikusan alacsony szintje váltotta ki – fogalmazza meg legfőbb kritikáját a közgazdász. "Az MNB hosszú ideje abban az illúzióban élt, hogy nincs szükség jelentős devizatartalékokra. Úgy vélte, hogy a tiszta, a "szent" piac a kereslet-kínálat automatizmusán keresztül minden egyensúlytalanságot felold."

Surányi szerint az MNB elégséges nemzetközi tartalékok hiányában "lefegyverezve szemlélte a folyamatokat… A 2008 szeptemberét megelőző években a jegybank nyugodt körülmények között – a forint irreális felértékelődésének elkerülése mellett – feltölthette volna a szükséges mértékig a devizatartalékokat (feltéve hogy nem egydimenziósan az infláció erőltetett elfojtására koncentrál csupán)" – kritizálja az inflációs célkövető jegybanki stratégiát a szakember, aki a piac-fetisiszta magatartásért is lehordja az MNB vezérkart. "Az MNB a válságot megelőző hosszú éveken át vakon hitt a pénzügyi piacok önszabályozó szerepében és azok hatékonyságában. Magára az éjjeliőr szerepét osztotta, és durván elutasított minden ezzel ellentétes megközelítést."

A közgazdász nem csak a jegybankot, a kormány gazdaságpolitikáját is elhibázottnak tartja . A lényeg: Surányi szerint a kormány a kiadáscsökkentésekkel – szociális és ártámogatások visszavétele, bérbefagyasztás, nyugdíjcsökkentés – és adóemelésekkel túlhűtötte a gazdaságot, ami így a tervezettnél nagyobb GDP csökkenést és nagyobb költségvetési hiányt eredményezett.

Surányi a helyzet megoldására a Matolcsy György fideszes gazdaságpolitikustól ismert gazdaságpolitikai koktél bevetését javasolja: a kivételes válságkörülményekre hivatkozva egy–két évig a belső keresletet kellene élénkíteni, a költségvetés egyenlegének "számottevő" rontása nélkül (tehát a hiánycél mérsékelt megemelésével), a jegybank közreműködésével (tehát egy gyengébb forintot és magasabb kamatokat megengedő, az eddiginél lazább monetáris politikával.)

 

Kit választ Orbán? (Fotó: MTI)

 

A piac vitatkozik Surányival

A kivétel nélkül névtelenséget kérő vezető közgazdász forrásaink elutasítóan reagáltak Surányi diagnózisára. Azt mindannyian elismerték, hogy utólag nyilvánvaló: alacsony volt az MNB-ben felhalmozott devizatartalék, azonban nem ez volt a legnagyobb baj, ahogy Surányi állítja, hanem az elrontott gazdaságpolitika - vélik egybehangzóan.

"Az alacsony államadósság és a fegyelmezett gazdaságpolitika fontosabb, mint a devizatartalékok" – mondja az egyik jegybankot ismerő forrásunk. Szerinte ezt bizonyítja az is, hogy hiába töltötte fel az MNB a devizakészleteket az IMF hitelkeretből, az állampapírpiac csak a kiigazítás után állt helyre (tehát ekkor lehetett újból a piacokon keresztül vevőt találni a magyar állam adósságainak a finanszírozására).

> MI AZ A DEVIZATARTALÉK?

Az MNB évente dönt a szükséges tartalékról. Mértéke függ a fizetési mérleg helyzetétől, az adósságtól és a gazdasági kilátásoktól. Ha olyan helyzet áll elő a világban, hogy a pénzcsapok elapadnak és nem ad senki pénzt a lejáró hiteleket megújítására, akkor egy ország csak a saját tartalékaira hagyatkozhat. Ha elegendő a tartalék, akkor a fennálló államadósság lejáró részleteit ki tudja fizetni, tud kamatokat fizetni, esetleg egy ideig az importot is tudja finanszírozni, vagy a forint árfolyamát folyamatos vásárlásokkal védeni.

Egy a Hírszerzőnek nyilatkozó másik elemző úgy fogalmazott: az IMF hitel-megállapodás előtt minket már Izlandhoz hasonlítattak, pánik volt. Lehet, hogy egy nagyobb devizatartalékkal néhány hónappal később kellett volna az IMF-hez fordulni, de előbb-utóbb mindenképpen a karjaikban kötöttünk volna ki.

Ukrajnának is az IMF-hez kellett fordulnia az igen magas devizatartalék-szint ellenére – mondja egyik banki forrásunk. Ukrajnában az államháztartás és a teljes magánszektor (tehát a vállalatok és a háztartások) összes devizaadósságánál több volt a tartalék, de ez sem volt elég. Az elemző szerint az mindig rossz, ha a fiskális politika laza (pl. megalapozatlan béremelések, túlzó állami kiadások, szociális juttatások, nagy hiány stb.) és a monetáris politika szigorú (magas kamatok, erősebb forint, alacsony infláció), "azonban jó fiskális politika nélkül nincs jó monetáris, tehát az MNB-t gyakorlatilag kényszerpályára állítja a felelőtlen gazdaságpolitika, nálunk pedig pontosan ez történik 2002 óta".

Milyen elvi nézeteltérések vannak a vita hátterében?

A vita hátterében egy gazdaságfilozófiai, monetáris-politikai nézetkülönbség húzódik meg, melynek a leglényegesebb vitapontja nem a devizatartalékok nagysága, hanem az infláció kezelésének módja. Azok a közgazdászok, akik szerint az MNB legfontosabb feladata az infláció (pénzromlás) leküzdése, egészen máshogy látják a gazdaságpolitika problémáit, mint akik más célt tűznének ki az MNB-nek - mint például Surányi, aki nem titkoltan más elvek és célok mentén irányítaná az MNB-t, ha erre lenne lehetősége. Miről is van szó tehát valójában?

Az egyik iskola képviselői azt mondják: mindennél nagyobb veszély az infláció, a pénz gyengülése, ezért az MNB legfontosabb feladata a pénz vásárlóerejének megőrzése, az árstabilitás fenntartása. Miért? Mert a pénz gyors – három százalék fölötti gyengülési üteme – tönkreteszi a gazdaságot. A tankönyvek szerint a vállalkozók nem tudják, hogy befektetéseik értéke mikorra térül meg, ezért kevesebbet fognak beruházni, lassul a növekedés üteme és nő a munkanélküliek száma is. Az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegeket is igen érzékenyen érinti a módosabbak által esetleg meg sem érzett gyors pénzromlás, ezért az inflációt a szegények adójának is nevezik, hiszen évről évre többet kell fizetni a kenyérért és a tejért és sok minden másért is. Ha pedig jövedelmük nem tart lépést az inflációval, akkor a reálkeresetük is csökken, azaz, ugyanakkora jövedelem mellett egyre rosszabbul fognak élni. (Az inflációból ráadásul politikai előnyt is lehet kovácsolni, hiszen gyorsabb ütemű drágulás mellett emelkednek a költségvetés bevételei is.)

Mit képviselnek az inflációs célkövető rendszert kevéssé szívlelő közgazdászok, azok, akik szerint nem akkora baj az infláció? Azt mondják, magas kamatokkal fölösleges kierőszakolni a mesterségesen alacsony inflációt, hisz a magas kamatkiadások végső soron nagyobb kárt okoznak a gazdaságnak, mint amekkora baj származna a magasabb inflációból.

Abból indulnak ki, hogy ha már túl erős a forint más valutákhoz viszonyított árfolyama, túl magasak a kamatok – ezekkel az eszközökkel tud a jegybank a pénzromlás ellen küzdeni –, a gazdaság teljesítménye is csökken, tehát a túlzott jegybanki szigor – az infláció elleni egyoldalú küzdelem – káros.

Ezek a közgazdászok azt mondják: az árstabilitásnál fontosabb a forint euróhoz viszonyított gyengébb átváltási árfolyama, hogy segítsük a gazdaságot (több export, több munkahely stb.) és ezzel a gazdaságpolitikát is (több adóbevétel, kevesebb szociális kiadás).

Mit jelentene egy Surányi-Fidesz összefogás?

A két szembenálló monetáris szemlélet tehát különböző módon reagálna a nagyobb hiányt tervező, belső kereslete felpörgető, gazdaságélénkítő jellegű, tehát kevéssé szigorú, nagyobb hiánnyal operáló gazdaságpolitikára. Orbán Viktor pedig a hírek szerint valami ilyesmit tervez - bár elképzelései részleteit egyelőre nem osztotta meg a választókkal -, kiállása Surányi stratégiája mellett ebből a szempontból tehát érthető. Ha Orbán célja a munkahelyteremtés, ehhez pedig szeretné elérni a GDP arányos hiánycél feltornászását is, mindezt a fideszes gazdaságpolitikusoktól sokat hallott alacsonyabb kamatok mellett - ami miatt az infláció is megugrana -, akkor egyértelmű, hogy Orbán politikájának kedvezőbb hátteret biztosítana egy Surányi féle megengedőbb MNB.

Ismert, Fidesz közeli közgazdász forrásunk Orbán Viktor Surányit támogató állásfoglalását úgy értékelte: a pártelnök munkahelyeket akar teremteni, amiben az alacsonyabb irányadó kamatláb és az így kialakuló gyengébb forint és magasabb infláció (ami Surányi szerint versenyképesebbé teszi az exportra termelő cégeket) nagy segítség, Surányi pedig pont ezt ajánlja neki, ennek a (monetáris) politikának ágyaz meg cikkével.

Forrásunk elismeri, hogy Orbán kormányzati ciklusának második felében a Surányi által most kritizált feszes monetáris politika valósult meg Járai Zsigmond vezetésével, azonban "most nem a 2000-es évek elején vagyunk, amikor nem lehetett 10 százalék alá vinni az inflációt. Most egy az akkorinál (és a Simor András vezette mostaninál) megengedőbb MNB-re lenne szükség, gyengébb forinttal és magasabb inflációval" - fejti ki a szakember a piaci forrásainknak kevéssé szimpatikus álláspontot.

A Surányit kritizálók ugyanis ebben a stratégiában egy hiány - és államadósság növelő, költekező, keresletélénkítő, a nagyobb államháztartási hiányt elinfláló gazdaságpolitika körvonalait látják, ami szerintük járhatatlan út, hiszen jelenleg az egyik legnagyobb kihívás a világban a gazdasági mentőcsomagok miatti megugró államadósságok csökkentése, hosszabb távon pedig az infláció féken tartása lesz.

Járai háttérbe szorul?

A Fidesz-Surányi összefogás tehát összességében jelentős változás lenne a Fidesz kormányzása idején követett gazdaságpolitikai egyveleghez képest. "Figyelmemet nemzeti bankos munkaviszonyom első napjától az infláció visszaszorítására összpontosítottam" – vall A pénz beszél című 2007-ben megjelent könyvében Járai Zsigmond volt jegybankelnök – az inflációs célkövető rendszer magyarországi meghonosítója.

Járai könyvében így minősíti Surányi nézeteit: "A hetvenes és nyolcvanas évek szocializmusában, de az akkori egészségtelen gazdaságfilozófiát részben később is valló balliberális kormányban és támogatóiban – beleértve elődömet, Surányi Györgyöt – ezt nem így látták. Ők nemhogy nem tartottak az inflációtól, de esetenként a gazdaság egyéb természetű feszültségeinek, például a költségvetés hiányának orvoslására előszeretettel nyúlnak ehhez a kétélű fegyverhez. Ez a szemlélet valahol a hetvenes évek marxista iskolájában gyökerezhet, s bár azóta csaknem mindenhol túlhaladta az idő, nálunk még mindig tovább él."

(Az írás teljes terjedelmében az Élet és Irodalom pénteki számában jelenik meg.)
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.