közérdekű ! ? : Műkorona, multifunkcionális Árpád-sáv és a Győzelemre készülő Jobbik |
Műkorona, multifunkcionális Árpád-sáv és a Győzelemre készülő Jobbik
2010.01.21. 05:57

A Jobbik megkezdte története legfontosabb választási kampányát. Nem véletlen, hogy a szélsőjobboldali párt minden riválisánál korábban startolt: a jelenleg parlamenten kívüli Jobbik ambíciója nem kisebb, mint hogy a következő Parlament második ereje legyen.
Oszdmeg másokkal is
Az üldözöttség-tudat és "az ország második legerősebb pártja" önmeghatározás sajátos keveréke, a legelképesztőbb arcszőrzet- és frizura-felhozatal, valamint az Árpád-sáv mint motívum fantasztikusan sokoldalú használata - ezzel találkozott az érdeklődő a Jobbik Újbudán tartott kampánynyitóján szombat délután. Árpád-sávos kendő, sál, sapka, nyakkendő, táska, matrica, szatyor - egy fellendülőben lévő sajátos etnobiznisz megannyi remeke, méltó egy, tudósításunk kereteit meghaladó megemlékezésre is.
Ennél is érdekesebb kísérlet a nemzeti avantgárd szimbólumainak újrahasznosítására és rugalmas kezelésére, hogy a Jobbik képviselőjelöltjei a kampánynyitón a Szent Korona másolata előtt tettek esküt arra, hogy nem hagyják magukat megvásárolni és tiszta kezűek maradnak április után, és mindegyikük kijelentette azt is, hogy amennyiben "szent ügyünk képviseletére a jövőben alkalmatlanná válok, képviselői mandátumomat önként és azonnal visszaadom".
Szervezettség: jeles; elképzelések: teljes homály
Amellett, hogy a Jobbik elképzeléseiről az április utáni időkről nem sokat tudunk (amit mégis, attól nem lesz jobb kedvünk), tény, hogy az "új erő" - mozgalomként jó egy évtizedes, pártként alig hat éves - múltja és különösen utolsó három évbeli előretörése méltán tölti el büszkeséggel és öntudattal a párt jelen lévő aktivistáit.

A Jobbik identitásának központi eleme meglepő hasonlóságot mutat a 12 évvel ezelőtt kormányra került Fidesz akkori önképével: s néhány egyetemista által alapított mozgaloméval, amely alig több mint fél évtized alatt vált az úgynevezett nemzeti oldal kollektív messiásává - a Jobbiknak ehhez ráadásul még túl kellett élnie a MIÉP összeomlását, valamint a Fidesz kísérletét a szélsőjobboldali választók elszipkázására.
Vezetői nem győzik hangsúlyozni, hogy a Jobbik ma már nem Nagy-Magyarország-térképek fölött busongó történészhallgatók egylete, hanem az ország egyik (ha nem a) legszervezettebb politikai ereje. A Jobbik (saját vezetőinek állítása szerint) ma 700 szervezettel rendelkezik országszerte, 4000 kampányrendezvényt tart április 11-ig - s a 2009-es év (a ferencvárosi időközi választás sokat sejtető sikerével, de főként a júniusi, európai parlamenti választáson elért áttörésével) igazolta Vona Gábor és vezetőtársai 2007 óta követett politikáját. Maga a kampánynyitó vizualitásával, szervezettségével egyedülálló a magyar szélsőjobboldal történetében.
Ám hogy mi lenne a Jobbik politikájának a tartalma a vicces egyenruhában masírozó henteslegények futtatásán, szalonzsidózáson, meg a "radikális változás" és hasonló szlogenek pufogtatásán kívül - nos, az ügyben most sem lettünk okosabbak.
Variációk egy témára
A MIÉP-ből igazolt Balczó Zoltán Pokorni-imitációja, Lendvai Ildikó "infarktus-közeli állapotáról" viccelődő Szegedi Csanád EP-képviselő tahósága, az Osztrák Szabadságpárt külügyi vezetőjének vicces multikulti köszöntője kiváló illusztrációja volt annak, mi következik a magyar parlamentben április után. Szegedi EP-képviselőtől nem csupán Lendvai Ildikó egészségi állapotáról informálódhattunk, de azt megtudtuk, hogy a Jobbiké a leghitelesebb miniszterelnök-jelölt (Vona Gábor), a legharcosabb államfőjelölt (Morvai Krisztina), így lehetetlen, hogy a Jobbikban bárki is másra gondoljon, mint a győzelemre.
"A győzelem receptje egyszerű: csak a győzelemre koncentrálj" - tudhattuk meg az EP-képviselőtől, aki szerint nincs miért aggódni, "a magyarok istene úgyis velünk van", de "csak a tiszta eszközökkel kivívott győzelem lehet tartós".
A Jobbik nem különösebben szívbajos választási céljait illetően. Vona Gábort egyenesen Magyarország leendő miniszterelnökeként, Morvai Krisztinát pedig Magyarország leendő államfőjeként mutatták be a nagygyűlésen. Morvai ismét 2006 őszére vezette vissza saját nemzeti öntudatra ébredését, Vona pedig - a 2010-es választáson induló pártok elnökei közül elsőként - bemutatta a Jobbik választási programját.
Jaffa a Fidesz-zászlón?
Vona Gábor szerint a Jobbiknak a következő három hónapban a legkisebb hibát is elég lesz elkövetnie, hogy "hiénák és sakálok" hada támadjon rá. A pártelnök nem túlságosan finoman célozgatott a Jobbik által 2009. júniusában megvert SZDSZ "hatalmas, gőgös orrára", és ismét minimális célnak nevezte, hogy 2010 áprilisában pártja legyőzze a szocialistákat.
A Jobbik készen áll a választásra és - legalábbis Vona szerint - a kormányzásra is: kormányfőjelöltje, államfőjelöltje, 176 egyéni képviselőjelöltje, szórólapjai, programja nem csupán áprilisig, de "a következő harcos években is" velünk lesz.
Vona némi kódolt zsidózás kíséretében (a Fidesz-zászló narancsa "nem Jaffa-e véletlenül"), a Fideszt Kádár és Soros kölykeinek bélyegezve osztotta ki Orbán Viktort, majd a "teljes számonkérés, radikális változás, nemzeti önrendelkezés" jelszóban foglalta össze saját pártja programját.
Arról, hogy Vona és pártja pontosan mit ért "radikális változás" alatt, ez alkalommal nem tudhatunk meg semmit. Arról annál többet, hogy a jobbikos jelölteknek, aktivistáknak és szimpatizánsoknak mi lesz a dolguk a következő hónapokban: Orbán Viktor 2002-es receptjével szemben nem még egy, hanem még 10 ember urnákhoz cibálása, ami az április 11-ig hátra lévő időszakban heti egy választó meggyőzését jelenti.
Volt még szó a múltról, jelenről, jövőről, földről, vízről, munkáról, családról és hasonlókról, majd egy, Kertész Imre regényére tett ízléses utalásából azt is megtudhattuk, hogy "nekünk [a "magyaroknak" mármint] legalább van sorsunk".
Bajnai, a Sátán
Morvai Krisztina "megtérése" történetének ismertetése után arról beszélt, hogy 2010 áprilisában "nem egy választásra, hanem a választásra" keróül sor, amikor az ún. magyar emberek kiragadhatják a hazájukat azok kezéből, akik túszul ejtették. Morvai - Orbán retorikáját átvéve - kijelentette, hogy "nincs baloldali Magyarország és jobboldali Magyarország", és "ma az itt élők 99 százaléka áll szemben az egy százalékkal". Morvai a jelenlegi MSZP-szavazók megszólításában látja a Jobbik további növekedésének garanciáját, szerinte a most esküt tett képviselőjelölteknek rájuk kell koncenrtrálniuk.
Morvai gyorsan megvádolta még Bajnai Gordont azzal, hogy "megfosztaná választójoguktól" a Jobbik szavazóit - amiből aztán gyorsan levonta a következtetést, miszerint "az MSZP-nek nincs helye az Országgyűlésben".
Meglepő módon az elmúlt években inkább "nemzeti jogvédőként" és egyfajta nemzeti kabalafiguraként szerepeltetett Morvaitól többet tudtunk meg a Jobbik programjáról, pontosabban elképzeléseiről, mint "Magyarország leendő miniszterelnökétől", Vona Gábortól.
Teljes körű ismeretek birtokába így sem jutottunk: a magyar föld védelme, a multik szívatása, a hazai vállalkozások támogatása önmagában éppoly keveset mond a Jobbik 2010 utáni terveiről, mint a jelenlegi állapotokról az a (kétségkívül igaz) megállapítás, hogy az óvónők és tűzoltók jelentős része méltatlan feltételek között végzi munkáját.
Egy biztos: a Jobbik - elmúlt egy éve alapján egyáltalán nem alaptalan - öntudattal és magabiztossággal készül áprilisra. Más kérdés, hogy a jelek szerint maguk sem tudják, mihez kezdenek a kilátásban lévő sikerrel.
forrás : hirszerzo.hu
|