Most egyszerűen kellő alázattal és tisztes helytállás szándékával kell a választók elé állni.
Reális célokat kell magunk elé tűzni.

Jelenleg hatszázezer szavazónk van. Rájuk bizton számíthatunk, hiszen az elmúlt hónapok, de inkább évek botrányai ellenére velünk vannak, azaz támogatói hitük sziklaszilárd. Rajtuk kívül vannak azon támogatóink, akik pedagógia céllal büntettek minket az elmúlt évek súlytalannak minősülő választásain, de többségük felelősen gondolkodik. Ők tudják, hogy a valódi hatalom birtoklásáról szóló voksoláson a szocialisták mellé be kell húzni az X-et. Ők azok a folyamatoson megbúvó támogatóink, akikről sem mi, sem ellenfeleink nem tudnak, mégis velünk vannak a kritikus helyzetekben.

Rajtuk kívül akikre bizton számíthatunk, azok a jobboldalt elutasító voksolók egy nagyobb hányada. A liberálisok, a pluralizmust, a demokratikus elkötelezettség minumát az MSZP-ben megtaláló szavazókról van szó. Számuk akkor lehet magasabb, ha nincs reálisan vállalható alternatíva a politikai centrumban vagy attól balra. Ha az MDF körül körvonalazódó neoliberális alapú konzervatív alternatíva erősödni tud, akkor szükségszerűen mennek a kényszerből baloldaliak ebbe az irányba. Ezt a szavazatvesztést azonban a baloldal megengedheti magának, hiszen a győzelemnek realitása nincs, viszont a politikai paletta sokszínűségének megszűnése rendkívül ártalmas lehet demokratikus jövőnk szempontjából.

Meglévő, megbújó és protest szocialista szavazók száma tehát összesen nyolcszázezer és egymillió közé tehető. Egy millió felett minden voks ajándékszámba megy jelen körülmények között. A figyelmünknek tehát arra kell irányulnia, hogy az egymillió alatti részt bizton magunk mellett tudhassuk. Egyrészt ennek lélektanilag van rendkívüli jelentősége, másrészt jelentősen ezen szám alatt teljesíteni egy rendkívüli hitelvesztést jelent és elindíthatja a baloldali szavazók maradványainak is felszívódását, mivel félmillió voks legyünk őszinték kispárti létet jelent országgyűlési képviselők választásakor.

Természetesen ezen gondolatsor után fel lehet hördülni, hogy mindez kishitűség. Meg azt is fel lehet hozni, hogy a FIDESZ kétharmadot csak az MSZP akadályozhatja meg. A kishitűség igaz, de az elmúlt évek teljesítménye alapján tartok tőle, hogy pár fizetett optimistáin kívül nincs más az országban, aki komolyan gondolná, hogy az MSZP többet tud kihozni 2010-ből. Felírhatjuk a pólónkra, hogy mi vagyunk a politikai paletta csődörei, de ez legfeljebb elnéző mosolyt vált ki mindenkiből.

A FIDESZ kétharmadának megakadályozása valóban az MSZP feladata. De nem úgy tudjuk ezt megakadályozni, hogy lépten-nyomon FIDESZ kétharmaddal riogatjuk a társadalmat. Sőt! Annyit kiáltottuk már a farkast az elmúlt években (a legtöbb esetben joggal), hogy immunissá váltak a választók a szocialista propagandával szemben. Legyen intő példa számunkra az SZDSZ legutóbbi kampánya, amely rendkívüli mértékben járult hozzá a JOBBIK megerősödéséhez.

A FIDESZ kétharmaddal való riogatás nem az MSZP feladata. Egyrészt bízni kell abban, hogy választókban van annyi politikai kultúra, hogy maguk is ráéreznek ezen probléma nagyságrendjére és reméljük, hogy lesznek közéleti véleményformáló személyiségek és civil hangok, amelyek ezt a problémát határozottabban megfogalmazzák az MSZP helyett. Leírom mégegyszer, hogy az MSZP kétharmados riogatása, sőt mondhatni minden negatív kampányeleme visszafelé fog elsülni, azaz alkalmazásukat mellőzni kell.

Merre van akkor előre? Balra. Ha lényegében saját törzsszavazóinkat és elbizonytalanodott, de azért még velünk lévő támogatóinkat akarjuk megcélozni, akkor hozzájuk kell szólni. Nem nézhetjük őket többé természetes támogatói közegnek, amely akkor is ránk szavaz, ha naponta mutatjuk meg, hogy mennyire nem őket képviseljük. Ők többségükben ma sértett és elbizonytalanodott emberek. Nem baloldali populizmusra várnak. Egyszerűen egy érzékenyebb és hozzájuk is szóló politikára.

Arra, hogy a gyökerektől eltávoldott szocialista politikusok végre kiszálljanak a luxusautókból és kezet rázzanak azokkal, akiket az elmúlt években megismerni is elfelejtettek. Talán már azzal is nagy sikert érnénk el, ha tömegközlekedési eszközökre ültetnénk politikusainkat, mindegyiküknek vennénk egy kutyát, amit reggel-este sétáltatniuk kellene, a politikusnőink csak piacon vásárolhatnának almánként elbeszélgetve a kofákkal, a férfiaknak pedig hetente kétszer három kisfröccs erejéig be kellene ülniük egyesével egy kiskocsmába.

Mindez dedós módon hangzik, de a kisember, akiket mi képviselünk, ezen helyeken található. Ők busszal, metróval és villamossal járnak. Piacon, kisboltban vásárolnak és időnként beülnek a kocsmába egy fröccsre. Őket irritálja a politikus, aki nagy autóval, jó öltönyben, távol az ő világától éli az életét. Lassan eljutottunk odáig, hogy egy szocialista politikusnak idegenvezetőt kell adni egy lakótelepen való kampányeseményhez, a falusi közeget pedig többségük kalandos szafarinak érzi, ahol egzotikus emberek különös dolgokról beszélnek délután négy és hat között.

Saját szavazóink tehát figyelmet és emberi arcot igényelnek. Szerethető szocialista politikusokat és nem űrlényeket, akik egy másik bolygóról szállnak le hozzájuk négyévente.

Az egymillión belüli potencionális támogatók következő csoportja már finnyásabb. A liberális, a demokratikus értékrendet féltő választói közösség tart az SZDSZ kontroll nélkül maradt szocialista alternatívától. Ők úgy érzik, hogy a baloldali fordulat visszatérés a kádári múlthoz. Ahhoz a társadalmi és politikai rendhez, amelynek lényegében egyetlen ellenzéki alternatívája a liberális volt. Számukra egy elfogadhatatlan trauma lenne, ha a baloldal demonstratíve visszatérne a gulyáskommunizmus valamely felhígitott fajtájához. Ők ezt nem fogadhatják el, inkább elvonulnak a közéletből, az elefántcsonttornyot választva. Sokan még azt is megfogalmazzák, hogy az orbáni neohorthysta modell közelebb áll hozzájuk, mint egy kádári nosztalgiát pedzegető szocialista alternatíva.

A baloldalnak tehát nyilvánvalóvá kell tennie, hogy nem tér vissza a túlhaladott államszocialista modell propagálásához. Miként azt is mutatni kell, hogy nem tér rá egy Ficó-féle nacionálszocialista útra sem. Úgy kell markánsabb baloldali alternatívát felmutatni, hogy közben meg kell felelni a liberális minimum elvárásainak. Kisebbségbarát politikára, a demokratikus elkötelezettség prezentálására van szükség.

Ezen két támogatói csoport megnyeréséhez olyan politikai irányra és azt személyével hitelesítő miniszterelnök-jelöltre van szükség, akiben van lelkierő egy nyomasztó kampányhoz és ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt politikával össze tudja fogni a több baloldaliságot, az emberi arcot és modern humanista demokratikus politikát támogatni kívánó választói tömegeket.

Egy nyugodt és a tényekkel bátran szembenéző politika akár még meglepetéseket is hozhat, de azon lepődjünk meg mi a legjobban, a cél egészen más és ezt kell tisztán látni. Egymillió voks fölött minden X ajándék!

forrás : nolblog.hu / KalmarSzilard

érdekes hozzászólások

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.