Elhiszik nekem, hogy ezért az "ártatlan" találkozóért heteken keresztül kellett könyörögnöm Győzikének? Annak a Győzikének , akinek köztudottan a szereplés az élete, és aki korábban önmaga jelentkezett, ha történt vele valami.

Miért kéretted magad?

- Tényleg érdekel?

Tényleg.

- És ha őszintén elmondom, le is fogod írni?

Le én!

- Azért, mert szerintem az internet a legalattomosabb emberek gyűjtőhelye a világon. A világhálón bárki arc és név nélkül fikázhat bárkit. Én pedig védtelen vagyok az ilyen támadások ellen. Tudod hány álmatlan éjszakát szereztek nekem azok a rosszindulatú emberek, akik az internetes fórumokba írogatnak rólam? Volt időszak, amikor bele akartam betegedni. Hát mi jogon ítélkezik felettem egy olyan ember, akivel lehet, hogy soha életemben nem is találkoztam? Ezért húztam a szám, amikor interjút kértél.

Most már azt is értem, miért szabtad feltételként az ehhez a cikkhez tartozó komment-tiltásokat is. Hiszen a te kérésed volt, hogy a beszélgetésünk után az olvasók kivételesen ne tudjanak véleményt írni.

- Igen, mert nem akarom, hogy újból tönkretegyék az életemet. Kaptam én már elég támadást az utóbbi időkben. Elég volt!

Bevallom, engem már zavar, hogy az utóbbi esztendőkben akárhol nyilatkozol, folyton ezeket a bizonyos támadásokat emlegeted. Hiszen te akartál "sztár" lenni!

- Persze, hogy én! De az irigyeim kikészítettek idegileg! És már nagyon unom, hogy kétszer is meg kell gondoljam, mit nyilatkozzak ahhoz, hogy ne tudjanak belekötni.

Talán egyszerűen csak nem kellene vele foglalkozni.

- Lehet, hogy igazad van. De kíváncsi lennék, fordított esetben te mit szólnál ahhoz, ha valaki azt írná rólad egy újságban, hogy buta vagy? Mert a múlt héten én konkrétan ezt olvastam magamról. És nagyon szíven ütött. Még szerencse, hogy tegnap felhívott Kepes András, és lelkileg kicsit helyre tett. Azt mondta, nem a Gáspár Győzike hülye. Győzike ugyanis az ország legokosabb embere. Azok a hülyék, akik mindazt elhiszik, amit látnak.

- Kepes képes volt ezért felhívni?

- Nem csak azért hívott. Ugyanis, ha minden jól megy, készül majd egy mozifilm, amelyben én leszek a főszereplő, és neki is köze lesz hozzá. De ez még a jövő zenéje. Mindenesetre sokat segített azzal, amit mondott.

Hogy értsem, amit mondott? Minden kamu volt, amit eddig láttunk?

- Dehogy volt kamu! Viszont legyünk őszinték: Győzike valahol egy szerep, ami az évek során kialakult, fejlődött. Az emberek azért nézték a show-t, mert szórakozni akartak. Olyan volt nekik ez a családi reality, mint egy komédia. Két énem van: az egyik a komolyabb Gáspár Győző, a másik pedig Győzike, akinek az a feladata, hogy örömet csaljon az emberek arcára ebben a szomorú világban.

"Soha nem hitt bennem senki"

14 éve ismerjük egymást. Máig nem felejtem el, amikor bejöttél hozzám az akkori rádióba, ahol dolgoztam, hogy játszam a dalodat, amit Kozso írt. Még Romantic sem volt akkor. Pontosan tudom, hogy te 14 évvel ezelőtt is ugyanilyen voltál, mint ma. Számomra a világon semmit nem változtál.

- Lehet, hogy te nem veszed észre, pedig igenis sokat változtam. Például nem voltam ennyire talpraesett, mint most. Nem tudtam normálisan beszélni. Nem mondtam szép, kerek mondatokat. Ha akkor nyilatkoznom kellett, össze-vissza makogtam. Az a Győzi még nagyon szeleburdi volt. A mostani pedig már okos, mert mindig tudja, mikor mit kell csinálni. És kétszer is átgondolja, hogy mit fog mondani, mielőtt megszólal. Győzike 2009-re vérprofi üzletember, és zseniális marketingmenedzser lett, mert remekül eladja magát. Hogyan lehetnék én buta, ha nem tudtam volna a saját stílusomat kialakítva, szinte önmagamat adva ennyi pénzt keresni? Mondjanak bármit, igenis okos ember vagyok. Szép autókkal járok, gyönyörű házam van, szerető családom, mi kell még?

Említetted az imént a két énedet, Győzőt és Győzikét. Melyiket kedveled a leginkább?

- Győzikét, mert neki mindent szabad. Neki több minden megengedett. Győző a komoly családapa, és üzletember.

... aki ugyanúgy ordibál otthon, ha kedve tartja, akárcsak Győzike.

- Igen. Gyakorlatilag egyik percről a másikra változom át Győzőből Győzikévé. És sokszor nem is érzem az átmenetet. Csak egy-egy üzleti tárgyalás kellős közepén veszem észre például, hogy hoppá, már átmentem Győzikébe.

Jó ma Győzikének lenni Magyarországon?

- A legjobb! Ha újra kezdhetném, mindent ugyanígy csinálnék. Egy ember, akiben soha nem hitt senki, és már kamaszként is folyton eltaposták a rokonok, ráadásul a szülei is állandóan akadályokat állítottak az érvényesülése elé, országos sztár lett. A világot bejárta, és boldog lett.

Nem először említetted a pénzt. Ennyire fontos?

- Hogyne lenne fontos a pénz és a jómód! Ilyen helyzetben, ebben a válságban? Naná! Tegnap pont Hajdúszoboszlón beszélgettük egy társasággal, hogy ebben az évben éhen fognak halni az emberek, olyan csóróság van. Persze, hogy fontos a pénz! Van két gyerekem, mindkettőt iskolázni fogom, az egyik szeptemberben megy iskolába, a másik pedig tovább tanul. Imádom, hogy nincsenek filléres gondjaim, és csillogó ruhába járathatom a szeretteimet.

Mennyire gazdag Győzike?

- Lelkileg nagyon.

Tudod, hogy nem lelkileg értettem!

- Nem fogok összeget mondani. Legyen annyi elég, hogy egy ideig eléldegélnék ezen a színvonalon akkor is, ha nem csinálnék mellette semmit. Ám, amíg egyben vagyok, nem féltem magam, mert úgy érzem, már a jég hátán is megélnék. Szerencsére senkitől sem kell kölcsön kérnem.

"Ciánozással kezdtem ezt az évet. Minden ál-barátot elzavartam"

Tőled sem szoktak?

- Dehogynem! Állandóan. És soha nem kapom vissza, amit adok.

Miért adsz?

- Mert naiv vagyok, és megsajnálom az embereket. Nagyon érzékeny pontra tapintottál ezzel a kérdéssel. Tudod, ezt az évet ciánozással kezdtem.

Vagyis?

- Vagyis minden eddigi "barátomat" száműztem az életemből. Elegem volt belőlük. Úgy indultam neki a 2009-es esztendőnek, hogy mindenkivel szakítottam. Nekem olyan ál-barátok nem kellenek, akik kölcsönkéregetik a ruháimat, a pénzemet, aztán soha nem adják vissza. És ha én kerülök bajba, akkor természetesen nem számíthatok rájuk. Még csak lelki szinten sem. Ráadásul a "kölcsönért cserébe" az egyik tönkre akarta tenni a házasságomat, a másik pedig megfenyegetett, hogy kitálal rólam a sajtóban. Persze azóta sem tette, mert nem tud mit mondani. Az életem a nyilvánosság előtt zajlik, mindenki tud mindent. De ez semmi. A naivságommal kapcsolatban a napokban ismét volt egy rossz élményünk. Beával megsajnáltuk az egyik rokonunkat, és munkát adtunk neki a házunknál. Na ezt úgy hálálta meg, hogy már az első napon ellopta az aranyainkat. Szegény Evelynnek a kedvenc fülbevalója is oda lett. Tegnap egész nap ki voltunk készülve emiatt. És ezeknek az embereknek karácsonykor bevásároltunk, meg egy kis pénzt is adtunk. Hogy miért? Mert sajnáltam a gyerekeit... Esküszöm, Evelyn a legokosabb a családban. Mindig kérdezi, miért adunk, amikor úgyis hülyének néznek bennünket?

Mennyi pénz van most a zsebedben?

- Húszezer forint. De nemsokára elköltöm, mert tele kell tankolnom az autót, és autópálya matricát is vennem kell.
íbr> Mentek valahová?

- Igen. Beámmal elugrunk romantikázni Hajdúszoboszlóra. Kell egy kis kikapcsolódás a gyerekek nélkül is. Esküszöm, ő és a gyerekek az egyetlen biztos pontjai az életemnek. Már a szüleimre sem számíthatok annyira, mint rájuk. Nagyon szeretem őket!
íbr> "Egész éjszaka öleljük egymást Beával"
Szereted Beát, vagy szerelmes is vagy belé?

- Tudod mi a furcsa? Úgy érzem, azóta vagyok belé igazán szerelmes, amióta kiesett a Szombat esti lázból. Ott történt valami. Amikor a műsorvezető bejelentette, hogy kiesett, egymásra néztünk, és rováztunk.
íbr> A rovázás sírást jelent roma nyelven, ugye?

- Igen. Azóta százszor jobban szerelmes vagyok belé, mint az előtte lévő 15 évben! Nem vicc, azóta el sem engedjük egymást, úgy alszunk, hogy egész éjszaka ölelkezünk. Korábban pedig hol ő, hol én aludtunk a gyerekekkel. Most már csak egymással foglalkozunk.

Mikor mondtad neki utoljára, hogy szereted?

- Egy órával ezelőtt. Nagyon csinosan felöltözött, el voltam ájulva tőle.

És ő mikor mondta neked ugyanezt?

- Ma reggel, amikor felébredt. De tegnap is mondta. Az nagyon jól esett. Mennem kellett valahova, esett a hó, és felhívott, hogy nagyon vigyázzak magamra. Mert nagyon szeret.

(itt könnybe lábad a szeme)

Látom, tényleg szereted.

- Mi az, hogy szeretem? Imádom! Ő az életem! Barátok, vagy annak hitt emberek jönnek-mennek az életemben, de Bea állandó. A szerelmem is iránta. Nem véletlenül vettem el ötször feleségül. Látod, én nem az a sztár vagyok, akit megszédít a siker, és azonnal elhagyja a családját. És most nem szeretnék neveket említeni. De nagyon elítélem az ilyen embereket. Én Beával szeretnék meghalni.

Csak néha akartok elválni...

- És? Tegnapelőtt is hazazavart anyámhoz, aztán reggelre megenyhült, és kibékültünk. És akkor mi van? Ez simán belefér a házasságunkba.

Mit történt már megint?

- Ezen a nyomorult rokonon vesztünk össze. Bea védte, hogy biztos nem ő lopta el az aranyakat. Engem hibáztatott! Képzeld, Pesten voltam, egy nagyon fontos üzleti találkozóra készültem. Fél éve vártam egy időpontra ettől az embertől. Aztán Bea hívott, hogy beteg a gyerek, azonnal menjek haza. Mivel fontosabbak a gyerekeim, ezért fájó szívvel, de lemondtam a találkozót. Aztán otthon a nagy patália fogadott. Kiderült, hogy eltűntek az aranyak. Bea szerint kiraboltak, szerintem pedig megloptak. Tudom is, ki volt az.

Az állítólagos rokon?

- Pontosan. Csak ő lehetett. Mindegy már, ne is beszéljünk róla, ezt majd megoldom. Többé nem jöhet hozzánk, ennyi. A családunk is megér egy misét. Ezek már mindent elkövettek ellenünk az elmúlt 15 évben, mégsem tudtak minket szétválasztani. Szerintük például Beának annyi szeretője volt már, hogy lehetetlen lenne felsorolni. Mindenkivel összehozták már. Persze mind kamu.

Bea volt az egyetlen nő az életedben?

- Soha, senki mással nem feküdtem le, ha erre gondolsz. Flörtök voltak, de az semmi. Beszélgetni, nézni szabad, mást nem.

Ő sem csalt meg?

- Nem. Mi tényleg egymással fogjuk leélni az életünket. Voltak botrányaink, de kinek nincsenek? Túléltünk mindent. Nem is kell más. Egyikünknek sem.

"Mindent bevonzottam az életembe"

Egyet árulj el a beszélgetés végén. Annak idején, amikor csak tervezted, hogy híres leszel Magyarországon, ilyennek képzelted az ismertséget? Amikor apád koporsókészítő műhelyében a koporsók tetején táncoltál, mire gondoltál?

- Pontosan erre, amit manapság megélek. Mindig tudtam, hogy a nevemet egyszer mindenki tudni fogja, és országos sztár leszek. 1995-ben leültettem a feleségemet, és szinte pontosan, évről-évre felsoroltam neki, hogy mi minden fog történni. Nézett rám nagy kerek szemekkel, és nem értette, miről beszélek. Elmondtam neki, hogy a férje szupersztár lesz, sokan fogják utálni és szeretni, szép autóink lesznek, gyönyörű házunk. Olyannyira hittem benne, hogy Beának akkor még jogosítványa sem volt, de elküldtem KRESZ-tanfolyamra. Tudtam, hogy egy-két éven belül be kell indulnia a karrieremnek, és már vehetek neki autót. Mindent láttam előre.

Ismered a vonzás törvényét? Hallottál már róla?

- Nem.

Pedig ez az, amiről az előbb beszéltél.

- Tényleg, bevonzottam mindent. Eddig ez eszembe se jutott. Bele sem gondoltam ebbe...

Hogy éltek most?

- Hétköznapi módon. Sokat pihenünk. Reggelente viszem iskolába, illetve óvodába a lányokat, délután megyek értük. Bea közben mos, főz, takarít otthon. Sokat dolgoztunk az elmúlt években, most ránk fér a pihenés. Vannak persze terveim is, de most a legfontosabb, hogy Evelynt felvegyék Pásztóra, a két tannyelvű gimnáziumba. Az első felvételin már túl vagyunk, az jól sikerült. Hét végén lesz a második. Szoríts nekünk!

forrás : storyonline.hu / Szöveg: Sándor András

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.