Sztojka Attila egyike a három esztergomi diplomás roma értelmiséginek, háromgyerekes apuka. Felesége magyar, úgyhogy, mint mondja, „otthon is gyakorolják a cigány-magyar együttélést”. Sokszor ez nem egyszerű, a kulturális különbségek rendre kijönnek, de alkalmazkodás kérdése az egész – teszi hozzá. A cigány társadalom például sokkal patriarchálisabb, mint más társadalmak. „Én is keményen megkövetelném ezt a fajta női szerepet, de az asszonynál ez már nem annyira természetes” – mosolyog. Először diákéveiről kérdezzük.

Itt járt iskolába Esztergomban?

Igen, oda jártam általános iskolába, ahol most tanítok. Akkoriban a cigány és magyar gyerekek között nagyobb ellentéteket láttam. Megvoltak a határok, amelyeket be kellett tartanunk, és betartottuk. Ma már nincs ilyen a gyerekeknél, most már együtt tanulnak, játszanak, együtt élnek. Régebben megvoltak azok a körök, ahova a roma tartozott és ahova a magyar tartozott. És ezt így elfogadtuk.

"Generálják a feszültséget"

Az új generáció kevésbé lesz rasszista?

Én azt gondolom, hogy igen, legalábbis azok, akiknek van közvetlen roma kapcsolatuk vagy akár roma osztálytársuk. Akik mondjuk olyan lakónegyedben laknak, olyan iskolába járnak, ahol nincs roma, azok a tévéből, sajtóból, közvetett úton hallott információk alapján ítélkeznek. Régebben a munkahelyeken, iskolákban mindenki találkozott romákkal. Nem volt ilyenfajta szabad iskolaválasztás, és kötelező volt a munkahely. Így találkozási pontok alakultak ki a magyarok és a cigányok között. Ezek most sajnos nem igazán vannak meg, vagy ha meg is vannak, akkor csak nagyon felületesen.

Abban az iskolában ahol ön tanít, ez megvan, hiszen ott együtt tanulnak a magyar és a roma gyerekek. A szülőkkel napi kapcsolatban van. Mit tapasztal, elfogadják, hogy együtt tanuljanak a gyerekeik a cigány gyerekekkel?

Igen, nálunk ezzel nincs probléma. A minap az egyik pedagógus kollégámmal beszélgettünk arról, mennyire generált konfliktusokról van szó. Mást se hallunk, csak roma-magyar ellentétekről, és borzasztó nagy feszültségekről. Benn voltunk egy osztályteremben, azt mondja a kollégám, forduljak meg és nézzem meg a gyerekeket. Azt láttam, hogy egy szőke, fehér bőrű gyerek játszott egy kreol bőrűvel, beszélgettek, nevettek együtt. Élvezték az együttlétet. Azt kérdezi a kollégám, hol van itt a feszültség? Sehol. Ezeket generálják. Meggyőződésem, hogy ami most folyik, az nem más, mint a valós problémákról való figyelemelterelés.

Esztergomban van nyolc általános iskola. Mindenütt integrált tanítás folyik?

Igen, a város arra törekszik, hogy ne legyenek szegregált intézményei. Sőt, az esélyegyenlőségi tervében ezt hangsúlyozza is.

Roma dadus az óvodában

Hány roma él Esztergomban?

Becsléseink szerint olyan 2600-3000 fő között lehet. Ez nagyjából az itt élők 10 százaléka.

Nemcsak az iskolákban működik az integráció, hanem egy szélesebb roma integrációs programot is beindított a város. Erről mesélne?

Előzetesen készíttetünk egy felmérést, többek közt a romák iskolázottságáról. Kiderült, hogy rengetegen járnak általános iskolába, el is végzik azt, még a továbbtanulási arányok is nagyon jónak mutatkoznak, viszont a gyerekek nagy része lemorzsolódik a középiskolából. Egyrészt azért, mert olyan hátrányaik és olyan családi hátterük van, amely nem teszi lehetővé, hogy folytathassák a tanulmányaikat. Másrészt a kultúrából és hagyományokból adódóan egyszerűen más irányt vesz az életük. Gyakorlatilag kisfelnőttek helyett felnőttekké válnak. Otthagyják az iskolát és elkezdenek dolgozni. Ennek következtében nagyon kevés az érettségizett roma Esztergomban. Ezen kívánt az önkormányzat és a polgármester is változtatni.

"A romák dolgozni akarnak"

E problémára dolgoztunk ki egy átfogó programot, amely érinti az oktatást, a foglalkoztatást, a lakhatást egyaránt. Az oktatási rész fontos eleme, hogy a középiskolás, hátrányos helyzetű roma fiatalok tanulmányait havi ösztöndíjjal segítjük, hogy a gyerekek bennmaradjanak az oktatási intézményben, és el is végezzék azt. A másik fontos elem, hogy azoknak a hátrányos helyzetű embereknek, akik munkát vállalnak az önkormányzati intézményekben és gazdasági társaságokban, a város szolgálati lakást ad.

Ennek persze vannak feltételei a foglakoztatás és az oktatás területén. Azt mondja a város, hogy minden egyes közintézményében, iskolában, óvodában, gyermekjóléti szolgálatában roma származású embert kíván alkalmazni. Itt nem nézik a végzettséget, de nyilván nyolc általánossal rendelkezniük kell. Ezzel egy olyan életpályát teremt az egyén számára, amellyel megváltozik az élete. Kiszámítható munkát kap. Megbecsült szellemi munkát.

Ugyanakkor az egyénnek vállalnia kell – és ez már az oktatás része –, hogy a munkahelye mellett hetente két alkalommal érettségit adó intézménybe jár. Vagyis négy éven belül le kell érettségiznie. Ha ez nem történik meg, akkor elveszítheti a munkahelyét, és vissza kell fizetnie azt az ösztöndíjat, amiben részesült. Ezek összefüggő dolgok. Van egy kényszerítő része, viszont egy életpályáját kínál.

Mindezt a város finanszírozza?

Igen, 100 százalékban. A program éves szinten 50-55 millió forintból indult. De ha a gazdasági szakemberek elkezdenének számolni, hogyan is áll össze és miképpen is folyik be ez az összeg, akkor csekély mértékű önkormányzati ráfordítást állapíthatnának meg. Hiszen akik eddig segélyen éltek, ezentúl nem segélyt, hanem munkabért kapnak, amit aztán itt költenek el. Abból aztán bevétele származik a helyi cégnek, amely nagyobb adót tud befizetni az önkormányzatba. Összességében alacsony költsége van az önkormányzatnak.

Mióta működik ez a program? Hányan vesznek részt benne?

Február 2-ával indult, 35-en vesznek most részt benne. 32-35 embert számoltunk az első körre. Lesz egy második kör is, terveink szerint szeptembertől, ez persze részben függ az önkormányzat kapacitásától, a gazdasági helyzetünktől. Nagyon remélem, hogy a második kör is ilyen sikeres lesz, mint az első. Rengeteg jelentkező van rá. Nem igaz, hogy a romák nem akarnak dolgozni, tanulni, nekik csak a segély kell, és abból élnek. Akik ezt mondják, nem ismerik a romákat, és nem ismerik a segélyezési rendszert sem. A roma emberek akarnak dolgozni, vágynak a megbecsült munkára, arra, hogy felelősségteljes feladatokat bízzanak rájuk. Erre kaptak a programmal egy lehetőséget. És ne feledjük, mindennek vannak hozadékai. Például, hogy kialakulhat egy roma értelmiségi réteg Esztergomban, amely hosszú távon lesz nagyon pozitív. Hiszen egy értelmiségi réteg sokkal hatékonyabban tud segíteni a saját közösségének.

Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezt a komplex programot értékelni lehessen, és konkrét eredményekről lehessen beszélni?

Már előzetesen is vannak eredmények. Például az, hogy 35 munkavállaló kikerült a segélyezési rendszerből.

Kérdés, tényleg a munkaerőpiacon maradnak-e? Az is fontos, mekkora kisugárzásuk van a környezetükre.

Ez pénzben nem mérhető.

Világos, nem is pénzről beszélek.

Van egy óvoda, ahová nagyon kevés roma gyerek jár. Ott dolgozik most dajkasegédként egy roma származású munkavállaló. Ő ott önmagában óriási társadalmi formálást végez. Bemegy egy magyar szülő, aki gyakorlatilag alig-alig találkozik romákkal – csak a tévén keresztül, ahol elég negatívan állítják be őket –, látja, hogy ott van egy roma hölgy, aki ezt a munkát jól végzi. És rábízza a gyerekét. Ezek komoly társadalomformáló tényezők. Más kérdés, hogy 4 év múlva hányan fognak érettségizni. Nagyon szeretnénk, ha mindnyájan. Van egy mentori programunk, ami pont ebben segíti őket. Ha leérettségiznek, akkor bizonyos szinten már értelmiségivé válnak, megnyílik előttük egy másik kapu is, a felsőoktatás. Jelen pillanatban Esztergomban, tudomásunk szerint, összesen három felsőfokot végzett roma él.

Országosan is nagyjából 1 százalék.

Még annyi se, 0,7 százalékról beszélünk. Ez nagyon kevés.

forrás : fn.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.