Azért bátorkodtam leírni gondolataim, mert a vezető kormánypártnak (MSZP) az a szologene hangzott el még 2004. ben, hogy gondolkodjunk együtt. Úgy érzem az együtt gondolkodás talán feljogosít arra, hogy kritikámat, tapasztalatomat elmondjam. Sok ismerősöm van a kerületben, akikkel beszélgetünk ezekről a dolgokról, de véleményük, bátran mondhatom, hogy megegyezik az enyémmel.

Kedves Országgyűlési képviselőnk Dr. Csiha Juditt  nyilatkozta, 2004. áprilisában a Zuglói Lapoknak, hogy " nem torpant meg a jóléti program", de kik számára? A jóléti kifejezésen én azt értem, hogy az emberek, valóban jól tudnak élni! Tudják fizetni havi rezsijüket, megtudják venni maguknak mindennapi szükségleteiket és kitudják váltani szükséges gyógyszereiket. Úgy vélem e tendencia ma nem érvényesül, mivel az emberek többsége, a minimál bér alatt él. Úgy gondolom,  a jó lét ott kezdődik, hogy minden ember számára megteremtjük a lét biztonságot azaz, a mindennapi munkához a lehetőséget!

Sajnos a rendszerváltozás (tudatosan használom e kifejezést) óta, teljesen mindegy ki volt hatalmon, mint kormányzó párt, a lehetőséget az embereknek nem teremtették meg, a mindennapi munkához való jogra. Ma sajnos az emberi érték egyenlő a nullával! Ez csak az én véleményem, bár ismerek embereket, akiknek szintén ez a véleményük. Ma mindenki egyetemre szeretne járni, ez nem  baj, de egyet nem szabadna elfelejteni, ki fog a közeljövőben dolgozni, mármint az ipar területén?! Gondoljunk bele a 90-es években szinte teljesen megszüntették szakmunkás képzést! Mostanában kezdem hallani, hogy egy-egy vidéki városban ilyen vagy olyan szakmunkás képzés indul.

Én úgy tapasztalom, hogy mi átlag emberek messze vagyunk még a jóléttől, de a jóléti programtól is. Igaz vannak emberek, akik jólétben tengetik életüket. Az emberek zömét felháborítja az a tudat, hogy vannak olyanok, akik  havonta tízmilliókat keresnek, a jutalmukat, prémiumukat legalizált részvényben kapják, aminek eladási értéke bizony nem kis pénz. Holott az átlag ember, ha van munkája nem sokkal keres többet a minimál bérnél, és ha száját netán kinyitja, fenn áll a veszélye, hogy kirúgják. Azonban nem beszéltem a 45. évüket betöltött emberekről, akiket manapság egyáltalán nem, vagy csak feketén alkalmaznak. Kérdezem miért van ez így? Ezek az emberek rendelkeznek már olyan szakmai, valamint élettapasztalattal, amit a fiataloknak át tudnának adni, és azt hiszem erre szükség lenne.

Megemlíthetem még a nyugdíjasok helyzetét, bár évente úgy-ahogy kapják azt a minimális emelést, ami igazából nem sok. Igaz talán megtudnak élni belőle, ha nem kell több tízezer forintért gyógyszert venniük havonta. Sajnos azonban a magyar társadalom egészségügyi helyzete elszomorító. Persze lehet mondani, hogy az egészségügy helyzete az egész világon rossz, de mindenkit az, az egészségügyi helyzet érdekel, ahol  és amelyik országban él. Csodálkozunk azon, hogy nálunk nem születnek gyerekek megfelelő számban és népességünk egyre inkább fogyóban van. Azt gondolom ezen csodálkozni nem lehet, hisz a körülmények olyanok, hogy a fiatalság nem vállal, egy , esetleg két gyereknél többet.. A bevállalt szülések is eltolódnak a nők 30-35. éves korára.

Egyszóval ne csodálkozzunk azon a helyzeten, amely az elmúlt 15 évben előállt. Véleményem szerint nem, hogy jólét, de a megélhetési lehetőség is korlátozott az egyszerű ember számára országunkban. Már Jókai is megírta az 1800-as évek második felében, ha egy nemzet gazdagjai nem fordítanak országukra vagyonukból, akkor az a nemzet a hanyatlás útjára lépett, persze azt el kell ismerni, hogy vannak, akik saját vagyonukból, tesznek az Ország jövőjéért, csak ez kevés. E kivételektől eltekintve ,véleményem szerint, halódik a kultúra, az oktatás és had ne soroljam a többit. Úgy gondolom az együtt gondolkodásnak el kellene jutni odáig, hogy megvalósuljon és mit tud tenni az emberekért, hisz ennek az országnak egyetlen felbecsülhetetlen kincse van, az pedig az ember.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.