Oszsza meg másokkal is

Fogalmam sincs, mikor voltam először a Népstadionban. Csak arra emlékszem, hogy kettős rangadó volt, és arra hogy apukám ült mellettem. Ja, meg arra, hogy másik szomszédjával (a sógorával) arról beszélgettek, hogy milyen baromi ügyes az a fiatal szőke srác. Hogy is hívják, Gyula - kérdezte a sógorától, mire ő: - Azt hiszem Détári, vagy valami ilyesmi.

Sok év telt el azóta, és sok meccset láttam a helyszínen. A legemlékezetesebb egy 2-2 az olaszok ellen. Emlékszem, a lelátó legfelső pontjára, a létező legrosszabb helyre kaptunk jegyet, ráadásul mire odaértünk már ültek ott valakik. Szerencsémre három nagydarab hokissal voltam, akik hamar meggyőzték az illegális székfoglalókat távozásuk szükségszerűségéről.

Csak most, hogy véglegessé vált: eltűnik a szeretett aréna, kezdtem el belemélyedni a múltjába. Fura, de már az 1800-as évek végén terveztek valami hasonlót a fővárosba. Úgy volt ugyanis, hogy Athén nem tudja megrendezni az 1896-os olimpiát, és Budapest lesz a "beugró". A görög főváros végül nem mondta le a játékokat, így a stadionépítés is tolódott.

1911-ben Magyarországnak ítélték az 1920-as olimpia megrendezésének jogát, úgyhogy megint nekikezdtek eleink a stadiontervezésnek. Csakhogy közbejött a világháború... (Végül 1920-ban Amszterdamban rendezték meg az ötkarikás játékokat. A magyar sportolók nélkül, hiszen vesztes országokat nem engedtek indulni.)
 

Tömött lelátók a Puskás Ferenc Stadionban - ilyen is volt

A Stadiont végül a második világháború után kezdték el építeni. Vitray Tamás mesélte egyszer, hogy diákként maga is részt vett a betonozásban. S persze nemcsak ő. A korabeli híradások szerint a magyar nép tömegesen jelentkezett ingyenmunkára... Akár így is lehetett.

Az arénát 1953-ban adták át, a megnyitó ünnepségen ott volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, Avery Brundage is. A díszvendéget egyébként a sajtóteraszon ültették le, mivel a díszpáholyba Rákosi Mátyás nem engedett imperialista országból érkező vendéget.

Az azóta eltelt csaknem hat évtizedben fantasztikus focimeccseket játszottak itt (magyar-angol 7-1, magyar-brazil 3-1, kettő a sok közül), parádés sztárok zenéltek itt (The Rolling Stones, Queen, kettő a sok közül).

A stadionok tragédiája az, hogy csak stadionként hasznosíthatók. Ha meg már annak sem jók (mint ahogy a Puskás Stadion is csak toldozva-foldozva félig-meddig), akkor hiába szeretjük nagyon őket, el kell tűnniük. Így veszett el mindörökre a labdarúgás első számú szentélye, a "régi" Wembley, és így fog eltűnni magyar testvére, a Népstadion. Pedig ha lenne fiam, csak kivinném: hátha együtt fedeznénk fel "Détári utódját".

forrás és szerző : stop / jaszkari


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.