Oszsza meg másokkal is

Hazánk olyan zenepedagógiai rendszert tudhat magáénak, amelyet a világ számos pontján próbáltak átvenni, megtanulni – mondta lapunknak Záborszky Kálmán, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója és a Zuglói Filharmónia zenekar művészeti vezetője. Az együttes néhány hete megkapta a kitüntető Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet, az igazgatóval egyebek mellett a zenei oktatás helyzetéről és a jövő útjairól beszélgettünk.

– Jelenleg hogyan működik a Zuglói Filharmónia?

– A zenekar tagsága megszilárdult, zömében diplomás, fiatal tanárok és zeneakadémisták alkotják az együttes magját. Ezenkívül a legtehetségesebb, magasabb osztályba járó szakközépiskolás növendékeink is lehetőséget kapnak arra, hogy szakmai gyakorlatukat a hivatásos együttesben végezzék. Az 1954-ben alapított egykori diákzenekar a mai magyar szimfonikus zenekarok között előkelő helyet foglal el, a legnevesebb hazai és külföldi vendégművészekkel, karmesterekkel működik együtt.
 

– A zenei oktatás milyen gondokkal küszködik?

– A szakközépiskolák, érthető módon, a Nemzetgazdasági Miniszté¬riumhoz tartoznak. A zeneművészeti szakközépiskolák azonban nehezen illeszthetők ebbe a munkaerőpiac által meghatározott rendszerbe. Növendékeink az iskola befejeztével általában továbbtanulnak, és a zenei képzés struktúrája sem hasonlítható az általános szakképzéshez. Sok gondunk akad abból, hogy a magyar oktatási rendszer sajátos, teljesen egyedi vonásokkal rendelkező szegmensét alkotjuk, amely nem illeszkedik a munkaerőpiac elvárásainak megfelelő szakképzéshez. Ugyanakkor értéke a világhírű magyar zeneoktatásból következően ma is óriási. Tapasztalatunk szerint a Hoffmann Rózsa által vezetett oktatási államtitkárság érti és támogatja törekvéseinket: jó lenne, ha a művészeti szakképzés a jövőben a közoktatáshoz tartozhatna.

– Csak ennyi lenne a gond?

– Az utóbbi évtizedek oktatáspolitikája és a társadalmi közgondolkodás egyértelműen hanyatlást mutat. Az iskolai óraszámok csökkenése a média által generált közízlésromlással párhuzamosan hatalmas pusztítást végzett az utóbbi évtizedekben felnőtt generációkban. Véleményem szerint színvonalas, hatékony művészetoktatás csak a közoktatáson belül, intézményesített formában működhet. Rendkívül fontos lenne a heti két ének-zene óra visszaállítása a közoktatásban, a tanintézmények zenei együtteseinek finanszírozása, a zeneiskola-hálózat és a zeneművészeti szakközépiskolák fenntartásának biztosítása. Megoldatlan kérdés a zenetanárképzés, amely a bolognai rendszer bevezetésével súlyos károkat szenvedett. Fontos lenne az is, hogy a nagy nemzeti intézmények, például a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Zeneakadémia és a Magyar Állami Operaház a legmagasabb színvonalon működjenek, példát mutatva minden zenetanulónak.

– Milyen nehézségeket jelent a tehetséges diákok fejlesztése?

– A tehetséggondozás zenei területen nagyon átgondolt, hosszú távon működő, sok fáradságot és áldozatot vállaló pedagógiai munkát kíván. Lehet, hogy hosszú évekig nem mutat fel látványos sikereket, hiszen csak a technika alapozását és a zenei ismeretekben való elmélyedést jelenti. Egy hegedűművész produkciója mögött ugyanis minimum tíz-tizenöt év megfeszített munka áll.

– Miért ennyire híres a magyar zeneművészet?

– A magyar zenei kultúra és ezzel összefüggésben a magyar zeneoktatás méltán tett szert világhírre. Hazánk olyan zenepedagógiai rendszert tudhat magáénak, amelyet a világ számos pontján próbálnak átvenni, megtanulni. A zene katartikus élményéből senki nincs kizárva: egy amatőr kórusban vagy zenekarban való részvétel, egy lélekemelő hangverseny meghallgatása mindenki előtt nyitva álló lehetőség.

forrásés szerző : magyarhirlap.hu / Zsiray-Rummer Zoltán


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.