Oszsza meg másokkal is

A Babes-Bolyai Tudományegyetem professzor asszonya, 2010. évi nyugdíjazásáig a Bölcsészettudományi Tanszék egykori vezetője, Pulitzer-emlékdíjas újságíró, a kisebbségben élő magyarok lelkiismereteként figyelmeztette, emlékeztette írásaiban, előadásain a két állam vezetőit, kollegáit és tanítványait a hitleri harmadik birodalom szövetségeseiként politizáló Romániában illetve Magyarországon történtekre, az Alfred Rosenberg által kidolgozott ideológia második világháborús áldozataira.

A közelmúltban, mikor a szélsőjobboldali magyarországi parlamenti párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom irodát nyitott Marosvásárhelyen és több más radikális nacionalista szervezet is megkérdőjelezte az európai határokat – ezen belül nyíltan Románia és Magyarország jelenlegi határait – a parlamentáris demokrácia védelmezőjeként utasította el azt a kétségbevonhatatlanul neonáci propagandát, amely a románok és magyarok közötti demokratikus együttélés folyamatát mérgezi… Cs. Gyimesi Éva és társai a legutóbbi hónapokban is kihangsúlyozták: állásfoglalásuk civil, polgári kezdeményezés, nem támogat semmiféle hatósági eljárást – pusztán annak kifejezése, hogy a tiltakozók károsnak tartják a magyarországi radikális nacionalisták erdélyi jelenlétét, a Jobbik Magyarországért Mozgalom által vallott eszmék, illetve kezdeményezések terjesztését.

Miközben Magyarországon és Romániában széles tömegek olvashatták „Szem a láncban” című önéletrajzi ihletésű könyvét, amely – szinte teljes egészében a Securitate (a román titkosszolgálat) rá vonatkozó megfigyelési anyagait ismerteti az olvasókkal – ádáz támadások érték hazánkból, és abból az erdélyi közösségből is, amelyért annyi harcot vívott élete folyamán. Szegedi Csanád alelnök, a Jobbik EP-képviselője 2010. június 11-én írta alá azt a körlevelet, amely cselekvésre és tiltakozásra hivta fel a nemzettestvéreket… „A romániai Transindex, magyar nyelvű kirekesztő zsidók tulajdonában lévő orgánum munkatársai, név szerint említve Selyem Zsuzsa irodalomtörténész, Cs. Gyimesi Éva és Béres András egyetemi tanárok, zömében magyar nyelvű zsidók álltak élére annak a kezdeményezésnek, amely tiltakozik pártunk, a Jobbik Magyarországért Mozgalom irodanyitása ellen… Felhívjuk kedves olvasóink, szimpatizánsaink és tagságunk figyelmét arra, hogy van lehetőség a kirekesztő zsidók elleni tiltakozásra. Árasszák el leveleikkel a zsidó tulajdonban lévő portált, és tiltakozzanak az erdélyi zsidók és kollaboránsok magyarellenes, kirekesztő megnyilvánulásai miatt.” (SIC!)

Legközelebbi barátainak – Ilia Mihálynak, Kenedi Jánosnak, Kőszeg Ferencnek, Tibori Szabó Zoltánnak, vagy Szemenyei-Kiss Tamásnak – gyakran panaszkodott arról, hogy az egyetemi körökből, a „nemzeti ifjak” (a szélsőjobboldali magyar egyesületek) honlapjairól egyre durvább támadások érik… pedig nyilvános előadásokat már alig vállal, a doktoranduszaival is csak otthon, lakásán foglalkozik, szabadidejében pedig a következő könyve, a „Szem a láncban” második részét írja…

Román nyelvben a célszemélyt (nőnemben) az „obiectiva lucrata” kifejezés jelöli, ami a magyar kifejezésnél nyomatékosabban jelzi, hogy itt tárggyá tett individuumról van szó, akin a titkosrendőrség testületének bizonyos tagjai „dolgoznak”. Ami a tárggyá tevés kíméletlenségét illeti, e terminus magyar megfelelője önmagában nem annyira expresszív: a dosszié anyagának ismeretében azonban az olvasó meggyőződhetett arról, hogy a titkosrendőrségi – a Securitate által végzett – technikák számára a „célszemély” életének legszemélyesebb vetületei is mennyire hozzáférhetők lehettek.

Mindennapjainak magánvonatkozásait különösképpen fontosnak tartó megfigyelések még azt is fontos momentumként rögzítették, hogy Cs. Gyimesi Éva gyanús eredetű – esetleg magyarországi – vajat küldött Doina Cornea barátnőjének, a román demokratának és ezért fontos lenne, ha a kolozsvári gazdasági rendőrség az „illegális valuta” (ti. néhány forint) tartása mellett az „élelemmel történő spekuláció” miatt is büntetőeljárást kezdeményezne ellene.

A kolozsvári „Magyartanár” halott. Halálával eggyel kevesebb azon demokraták száma, akik amíg éltek – nem féltek.

„Mert… (ahogy írta az egyik legutóbbi levelében) … egyetlen Hatalom van csupán, akitől félnem kell, aki iránt kicsi, esendő mivoltomban felismerhetem az alázat szükségszerűségét, de akit, és csakis Őt szolgálnom nem megalázó, hanem éppenséggel felszabadító feladat.”

forrás és szerző : prherald.hu / Szemenyei-Kiss Tamás


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.