Oszsza meg másokkal is

– Április 17-én, a virágvasárnapi liturgia után ismeretlenek egy tojásgránátot helyeztek az Ön által vezetett herminamezői plébániatemplom szentélyajtaja elé. Másnap Ön azt nyilatkozta a sajtónak, feltehetőleg hajléktalanok állhatnak a merénylet mögött. Mire alapozza ezt?

– A reggel kilenc órai, virágvasárnapi liturgiát a templom előtt kezdtük, már akkor csapatostul megjelentek koldusok, akiket kénytelen voltam elküldeni, mert rászálltak a kifelé haladó hívekre, és a közlekedést is gátolták. Később egyikük kollégámnak odavetette: “szégyelljétek magatokat, filléreket sajnáltok tőlünk, fel fogtok robbanni”.

– Mégis, mi a baj a koldusokkal? Miért ne állhatnának a templom előtt és kérhetnének alamizsnát keresztény emberektől?

– Először is, akikről beszélek, azok bérkoldusok. Nem a saját zsebükre dolgoznak, hanem másokat gazdagítanak a hívek szeretetéből érkező forintokkal. A merénylet napján egyébként többen látták is a koldusok egyik “futtatóját”. Másodsorban ugyanezt a kérdést feltette nekem aznap egy óvodás hittanosom is, és neki is azt tudtam válaszolni, amit most Önnek. Nem szeretem, hogy valaki idejön és Isten háza előtt aratja le azt a szeretet, amivel a hívek bent feltöltődtek. Nem szeretném, ha meghonosodna a szeretetzsaroló mentalitás, hogy olyanok hivatkoznak a keresztény szeretetre, akik nem gyakorolják azt, mert alkoholra és cigarettára költik el azt a pénzt, amit más sok esetben a gyermekeitől elvonva ad.

– Még mindig nehezen értem, miért ne koldulhatna valaki a szeretet háza előtt..

– Azért, mert nem magának koldul, de ha magának is tenné: az egyház csak közvetíti az alamizsnát, így például itt a kerületben is a Hermina úti nővérek rendszeresen foglalkoznak szegények étkeztetésével. Éppígy ez a plébánia adományokból támogatja a közösségen belüli rászorulókat. A szintén hozzánk tartozó Regina Pacis közösség is a hívek adományaiból működik, és ezzel betegek gondozásával, illetve rászoruló családok erősítésével segít.
 

Értse meg, nem azzal van bajom, ha valaki kér, hanem azzal, ha nem tudom leinformálni, mire kéri valójában. Nagyon oda kell figyelnünk annak nyomon követésére, hogy az adományaink megfelelő helyre kerülnek, nehogy a szerényebb lehetőségű ember adakozzon a gazdagabbnak, aki kéregetésből tud pazarolni. Bizonyos értelemben hűtlen kezelés, ha leinformálatlan embereknek adjuk azt az alamizsnát, amit híveink meghatározott céllal bíznak ránk. Itt nem csak a koldusmaffiára gondolok, hasonló jelenség, amikor megkeresnek minket alapítványok, amelyek nemes célra gyűjtenek, és aztán kiderül, hogy az alapítványt működtetők szép nagy fekete Mercedessel járnak abból a pénzből, amit összekalapolnak, és közben ki tudja, milyen mértékben részesülnek belőle azok a beteg gyerekek, akiknek az elesettségével kereskednek. Egyre inkább kidolgozódik az egyházon belül egy olyan szeretetszolgálati szemlélet, amely információk alapján, a valós rászorultságot ismerve segít, kikerülve ezzel az alamizsna-iparágat, amelynek egyébként a bérkoldusok is áldozatai, hiszen a futtatóikat gazdagítják.

– Ebből azonban még nem következik egyértelműen, hogy a koldusmaffia állna a virágvasárnapi robbantási kísérlet mögött.

– Nézze, tudom, hogy rengeteg ellenérzést keltünk a környékbeli, nem keresztény lakók körében a külső szertartásainkkal, részükről előfordulnak olykor kisebb atrocitások, az ünnepi körmenetnél például felhangosítják a rádiót, ha elhaladunk az ablak alatt, vagy kihívják ránk a rendőrséget nagyszombaton, de ennyiben ki is merül a tiltakozásuk. Kulturáltabbnak gondolom az itt lakókat annál, mint hogy fegyverrel adjanak hangot nemtetszésüknek, ráadásul azt sem hiszem, hogy a saját környezetüket veszélyeztetnék. Szóba jöhetnének korábbi „bűneim”, ha az indítékokat firtatjuk, a Pannon rádiós, Vasárnapi újságos közreműködésem, vagy valamelyik

Nemzetőrben megjelent jegyzetem, de akkor már korábban is lett volna ehhez fogható merénylet, ha máskor nem, akkor például a választásokat követő napokban, hiszen elég határozottan foglaltam állást. Aztán volt itt egy sajátos, még a kommunizmusból megörökölt ingatlanügy is, de nem gondolok arra sem, hogy ennek következménye lenne, hiszen a végére sikerült kulturáltan pontot tenni. Annak ellenére, hogy a liberális sajtó igyekezett engem valamiféle rossz háziúrnak beállítani, aki hajléktalanná tenné azokat, akik jogcím és részben bérleti díj nélkül használták a plébánia lakásait. Nem, a Virágvasárnap történtek minden bizonnyal a közvetlen előzménnyel hozhatók összefüggésbe, és azzal a kijelentéssel, amit az egyik bérkoldus tett. Azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyire brutális és barbár akcióra képesek.

– Mégis, mintha lett volna bármi szimbolikus abban, hogy épp Virágvasárnap történt a merénylet, amikor Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, és arra, hogy kiűzte a kufárokat a templomból. Nem lehet, hogy az elkövetők célzásnak szánták, hogy az Egyháznak meg kellene tisztulnia?

– Érdekes felvetés, de nem hiszem, hogy egy kibiztosított kézigránát a megtisztulás eszköze lehet. Másrészt nem tudom, hogy ki, milyen erkölcsi alapon és milyen megtisztulást kérhet számon kívülről az Egyházon. Jól mondta, merénylet volt, amely sok emberéletet követelt volna. A tojásgránáton ugyanis a biztosítócsapot eltávolították, körülfogták egy műanyag pánttal, amely a robbanást indító csappantyút még rögzítette, az alá volt beszorítva egy kanóc, amely végigégett ugyan, de nem olvasztotta meg annyira a műanyagot, hogy eleresszen.

Ha bekövetkezik a robbanás, akkor az oltárig kihat, de ez nem csak engem és a ministránsaimat érte volna el, hanem a tűzszerészek szerint is a légnyomás olyan erővel zúzta volna szét a környékbeli házak ablakait, hogy a közelben tartózkodók rendkívül súlyos sérüléseket szenvednek. Azt pedig megjósolni sem lehet, hogy statikailag mit eredményez, esetleg a mennyezeti vakolat a rázkódástól magasból nagy darabokban rázuhan a hívekre. Ez nem célzás, vagy provokáció volt, hanem brutális és barbár merénylet. Lehet, hogy a személyem megosztó tényező egyeseknek, de mi köze ennek az idejáró hívekhez?

Aki ezt tette, az egy vakon romboló ember volt. Megfordítom a kérdést: számos templomrongálásról tudunk, mindnek más, egyéni indítéka van, de az biztos, hogy az efféle cselekményeknek megágyaz az az általános egyházellenesség, amely Európa-szerte, meg a jellemzően más vallású régiókban jellemző, és rendkívül indulatos formában jelenik meg a sajtóban. A rongálók, merénylők ebből merítik az erejüket és elszántságukat, ebből ered az az indulat, amely képessé teszi őket a rombolásra. Az igazi gránát: maga az egyházellenesség.

Azt is fontos mindeközben megjegyezni, hogy vannak belső problémák. Amikor bárki a közösségen belül megosztást támaszt, önérzeteskedik, vallási önösségében azt képzeli, hogy okosabb és tisztább a másiknál, hogy ő tudja az igazat, nem a pap, nem a többiek, hanem elsősorban ő, akkor ugyanazt teszi, mint azok, akik tojásgránátot helyeznek a templom lépcsőjére. Igen, van valami szimbolikus a virágvasárnapi eseményekben. Itt a szemléltető példa, majdnem ránk omlott a templom. Vajon felfogják-e azok, akik kívülről, a tömegemben tudatán keresztül támadnak, vagy belülről bomlasztanak, hogy merényletet követnek el a Lélek temploma ellen?!

Egyelőre nincs gyanúsított

A Budapesti Rendőr-főkapitányság nagypénteki tájékoztatása szerint robbanóanyaggal való visszaélés bűntettének alapos gyanúja miatt indult eljárás ismeretlen tettes ellen. Az ügy jelen állása szerint még nincs gyanúsítottja a bűncselekménynek. Az eljárás során a rendőrség ezidáig több személy hallgatott ki a templom és az egyház részéről is. A nyomozók több verziót is vizsgálnak arra vonatkozóan, hogy a bűncselekmény elkövetésében ki, vagy kik vettek részt, valamint mi volt annak indító oka.

forrás és szerző : mindennapi.hu / –sch–


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.