Oszsza meg másokkal is

67 évvel ezelőtt, 1944. április 16-án Kárpátaljáról indultak el az első, emberekkel telezsúfolt vagonok az akkori Magyarország területéről. Közel 430 ezer magyar állampolgárt szállítottak el a vidéki pályaudvarokról a menetrend szerint induló vonatok, kevesebb, mint két hónap alatt. Minden év április 16-án megemlékezünk azokról, akiket 1944-ben ezen a napon kezdtek el soha nem látott szervezettséggel elszállítani hazájukból, miután előtte már megfosztották őket állampolgári jogaiktól és vagyonuktól. A sorban következett a méltóság, a család, végül az élet.

A magyar zsidóság 70 százaléka lett a történelem legnagyobb ipari módszerekkel végrehajtott etnikai tisztogatásának áldozata. A háborút követő, több hullámban bekövetkezett tömeges emigrációk ellenére azonban még mindig Európa egyik legnépesebb zsidó populációja él Magyarországon. Számukat 80 és 120 ezer közé teszik a szakértők.

Népirtás óramű pontossággal

Idén azonban egy másik, kerek évforduló is kapcsolódik áprilishoz. Az európai zsidóság deportálásának és likvidálásának egyik legprofibb szakembere, Adolf Eichmann pere 50 évvel ezelőtt kezdődött Jeruzsálemben, 1961. április 11-én. Ebből az alkalomból szervezett konferenciát a per utóéletéről a Mensch Alapítvány, melyre Budapestre érkezett a per egykori helyettes főügyésze, Gabriel Bach is.
 

Gabriel Bach Budapesten (Fotó: Bihari Ádám - fn.hu)
 

Eichmann a háború után

Adolf Eichmann, az egykori SS-Obersturmführer a háború után rövid amerikai fogság után (fogvatartói nem voltak tisztában a valódi személyazonosságával) Ausztriában bújkált, majd egy olasz szerzetes segítségével Olaszországból Argentínába menekült hamis papírokkal. 1960-ig élt nyugalomban családjával Buneos Airesben, mikor az izraeli titkosszolgálat fülest kapott hollétéről és egy sikeres akció keretében a Moszad ügynökei Izraelbe szállították az akkor 54 éves Eichmannt. 1960. április 11-én kezdődött meg a per, melyben számtalan vádpont mellett többek között emberiség elleni bűncselekményekkel és bűnszervezetben való részvétellel vádolták. 1961. december 11-én bűnösnek nyilvánította, négy nappal később pedig halálra ítélte Adolf Eichmannt. Eichmann a mai napig az egyetlen ember, akit Izraelben halálbüntetés sújtott. Tetemét elhamvasztották és szétszórták Izrael határvizeinél a Földközi-tengerben.

A most 84 éves főügyész előadásában nem igazán Eichmann személyiségének a leírására törekedett, hiszen az alig egy évig tartó per során a tárgyalásokat leginkább sztoikus nyugalommal figyelő egykori SS-tiszt ritkán mutatott emberi érzelmeket. Bach inkább az ügyészi munka során feltárt több százezer oldalnyi dokumentum, valamint a tárgyalási jelenetek érdekesebb fejezeteit osztotta meg a jelenlevőkkel. Utóbbira példaként említette azt az esetet, amikor a meghallgatott tanúvallomások egyike után a szünetben Eichmann védőügyvédje rohant be zokogva a szobájába és kérte, hogy adjon neki pár percet, amíg összeszedi magát és visszamegy az újságírókkal és kamerákkal teli tárgyalóterembe.

A gyilkosság bürokráciája

Amikor Eichmannak is bemutatták a haláltáborokban készített felvételekből összevágott 45 perces filmet, Bach végig csak a deportálások „karmesterének” arcát nézte. Eichmann rezzenéstelen arccal ülte végig a filmet, az utolsó pár percben azonban elkezdett veszekedni az őrökkel. Mikor a főügyész- helyettes később rákérdezett az őröknél, mi történt, elmesélték, hogy Eichmann kiakadva kérte számon, miért egy szürke melegítőruhában kellett megjelennie, amikor megígérték neki a per elején, hogy a tárgyalóterembe csak és kizárólag sötétkék öltönyében szállítják majd.

Bach megjegyezte, hogy egyik ember sem csak valami; nem csak gyilkos, nem csak robotként működő bürokrata, nem csak náci. Eichmannál is elképzelhetőnek tartotta egy ideig, hogy a népirtás óta eltelt 16 évben változott némileg a hozzáállása, talán meg is bánt egyet, s mást. Ezzel kapcsolatos illúziói, mint mondta, akkor oszlottak el, amikor a vád egyik alapkövének számító magnószalagokat tárta fel a per során. Eichmannal argentínai tartózkodása során, 1956-ban egy volt holland náci, bizonyos Willem Sassen készített interjú-sorozatot, melyet magnóra rögzített. A szalagok kéziratában sokszor Eichmann saját kézírásával készült jegyzetek is találhatóak. Eichmann maga is elismerte a per során a szalagok hitelességét.

Az egyik beszélgetésben Eichmann azt mesélte Sassennek, milyen felszabadultan nézte a holland zsidókkal távozó vonatok sorát, mire Sassen visszakérdezett, soha nem érzett e sajnálatot. Gabriel Bach szerint Eichmann válasza így hangzott: „De igen. Sajnálom, hogy nem voltam elég kemény, nem voltam elég határozott és nem végeztem teljes munkát”.

Mire 1944 tavaszán megkezdődtek a magyar deportálások, a lengyel zsidók jelentős része már nem élt (90 százalékuk vált a holokauszt áldozatává), a megszállt szovjet területeken élő zsidókat tízezrével gyilkolták le a komisszár-parancs alapján működő Einsatzgruppék, a kelet-európai zsidóság nagy része már a múlté volt. Magyarországon, ha jogfosztott állapotban is, de a német megszállásig viszonylagos menedékben érezhették magukat a hazai zsidók.
 

A magyar zsidók összegyűjtése (Fotó: MTI Archívum)
 

A magyar infrastruktúrára elképesztő nyomás nehezedett. A rendőrség és a csendőrség munkájának összehangolása, a zsidótanácsok részére kiadott parancsok végrehajtása, a hátrahagyott vagyonok felmérése és elosztása és mindezek felett a köznyugalom biztosítása rendkívüli szervezettséget igényelt. Az események megszervezésével megbízott SS-Obersturmführer, ekkor már kellő gyakorlattal rendelkezett egész népcsoportok áttelepítésében, a Harmadik Birodalom által megszállt területeken.

Eichmann a Németországban már bevált módszert alkalmazta. Először megfenyegette a zsidó vezetőket, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyvvel számoljanak, majd megnyugtatta őket, hogy ha teljesítik az elvártakat, a helyi zsidóság élete szervezett keretek között ugyan, de biztonságban folyik tovább. Ez mindenhol bevált. A deportálások lebonyolítását már a magyar közigazgatás és a magyar csendőrség áldozatos munkája biztosította. Ezt a mozzanatot később sokszor beépítették védelmükbe a háborús bűnökkel vádolt német SS-tisztek, hogy áthárítsák a felelősséget.

Adolf Eichmann saját bevallása szerint is idealista lelkesedéssel végezte munkáját. Mint a már említett Sassen-interjúban mondta: „Nem csupán parancsokat teljesítettem. Ha mindössze ennyit tettem volna, bolondnak neveznének. Én azonban aktívan formáltam az elméleti kivitelezést is. Idealista voltam”.

forrás és szerző : fn.hu / Bihari Ádám


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.