Oszsza meg másokkal is

Hiába sztrájkoltak a kiskunfélegyházi TE Ganz-Röck dolgozói elmaradt bérükért, múlt héten megkezdődött a gyár felszámolása. A 140 munkást elbocsátják és pénzük legfeljebb felét-harmadát kaphatják meg a bérgarancia alapból, azt is leghamarabb december közepén. A cég fejenként egy-másfél millióval tartozik volt alkalmazottainak, amit a csődbe ment gyár felszámolásából kellene kifizetni, de kevés a remény arra, hogy a több mint 4 milliárd forintos banki, szállítói, adó- és járuléktartozás mellett maradt még valami a cégben, amiből a bérgarancián felüli részt fedezni lehetne. Erősen kétséges az is, hogy a bankok és a szállítók viszontlátják-e a cégnek adott pénzüket, ugyanis magát az üzemet már rég egy másik cég tulajdonában van, amit nem érinthet a felszámolás.

A dolgozók számlájára júniusban érkezett utoljára pénz, a februári bérük és a márciusi töredéke. Ez az az állapot, amikor „megtanulod milyen a lekváros kenyér” - summázta a helyzetet a gyár egyik dolgozója. Az ötven feletti nő több mint 40 éve dolgozott ott, más munkalehetőség nem nagyon van, se Kiskunfélegyházán, se másutt a megyében, főleg egy ilyen korú nőnek. Ő azonban még szerencsésnek mondja magát, hiszen felnőtt, dolgozó gyerekei vele élnek, így segítik a nehéz időszakban.

Kilövés előtt

László már messze nem ilyen „szerencsés”. A háromgyerekes apa irodai munkát végzett a gyárban, nettó egymillió forinttal tartozik neki a cég. Fél éve szinte a semmiből kell kigazdálkodnia a család mindennapi költségeit és szeptemberben az egyik lányának már nem tudott ebédet fizetni az iskolában. A kislány csak úgy tud minden nap meleget enni, hogy rokkantnyugdíjas nagymamája, aki az óvodából kap naponta meleg ételt, megfelelezi vele az ebédjét.

Felesége a csőd szélén álló városi kórházban dolgozik, az ő fizetéséből és a családi pótlékból élnek öten. Korábban ezt havi 230 ezer forintból oldották meg, nem éltek nagy lábon, de amire kellett általában össze tudták szedni a pénzt. Most viszont csak 55 ezer forint marad, miután kifizetik a törlesztőrészleteket, mert hiteleik is vannak, a legdurvább konstrukciókból: japán jen alapú lakáshitel és svájci frank alapú személyi kölcsön.

A törlesztőrészletek a gazdasági válság nyomán megtöbbszöröződtek, a családi költségvetésből összesen 65 ezer forintot visznek el, mégsem hagyják bedőlni hiteleiket. László egyébként sokakkal ellentétben felelősen adósodott el. Az átlagos lakáshitelekhez képest alacsony összegű, 2 millió forintos lakáskölcsönt kért 20 éves futamidőre, amit később kiváltott egy 12 évesre. A lakáshitel törlesztőrészlete mindössze 20 százaléka volt a fizetésének, így a törlesztés még a megugrott árfolyamok és a megemelt kamatok mellett sem ingatta meg a család pénzügyeit, amíg László kapott fizetést.

Hét hónap nélkülözés után azonban egyre nagyobb a család kiszolgáltatottsága: felhalmozódtak a gáz-, a víz-, és a villanyszámlák, és László csak annyit tud tenni, hogy mindig oda fizet, ahonnan utolsó felszólítást kap. Amikor megkérdezzük, hogyan tudja egyáltalán kifizetni, csak annyit mond: „felveszem a pléhpofát, elmegyek a barátokhoz, ismerősökhöz, rokonokhoz és megkérdezem mennyit tudnak adni”.

Azok az ismerősök is segítenek néha, akiknek nincs gyerekük és a szomszédok is adnak időnként valamit: van aki egy zacskó almát, van aki egy csomag élelmiszert hoz és olyan is van, aki kifizeti a villany és a gázszámlát, hogy ne kapcsolják ki a szolgáltatók, mert ha odáig fajul a helyzet „ki van lőve az ember”, nagyon sokba kerül a visszakapcsolás.

Eltűnt pénzek

Túlzás nélkül, száz hasonló, nehéz történetet hallhat, aki beszédbe elegyedik a Ganz-Röck átvert dolgozóival. Már két éve csak kisebb-nagyobb munkabeszüntetések árán kapták meg el-elmaradó bérüket, de a helyzet idén mérgesedett el igazán. A februári sztrájk után úgy álltak ismét munkába, hogy megígérték nekik, ha legyártják az Alstom Power által rendelt kazáncsöveket, a megrendelő négy részletben előre fizet. Az Alstom valóban fizetett, azonban a pénz mégsem jutott el a munkásokhoz. Mint azóta kiderült, a Ganz-Röck 2009 szeptembere óta még járulékokat és adót sem utalt az APEH-nek a dolgozók után, jóllehet a bérükből levonta a terheket.
 

Tizenöt napon át éjjel-nappal őrizték a gyárat, majd csalódottan szétszéledtek
Fotó: Túry Gergely
 

Emiatt október elején a dolgozók blokád alá vonták a gyárat és az Alstomnak készített termékek visszatartásával próbálták rákényszeríteni a vezetést, hogy fizesse ki a bérüket. A blokád azonban nem ért célt, a Ganz-Röck múlt hétfőtől hatályos felszámolása miatt a bérek követelése a cégtől okafogyottá vált. A munkások szerint, ha a cégvezetés akart volna változtatni, megmenekülhetett volna a gyár. Mint mondták lehetett volna akár 50 százalékos bércsökkentés vagy leépítések, de semmi sem történt. Emiatt több dolgozó is arra gyanakszik, a céget szándékosan vitték csődbe a tulajdonosok, hogy szabaduljanak a hatalmas adó- és hiteltartozástól.

Miért nem segített a kormány?

Az egész történetben talán az a legkülönösebb, hogy a gyárat még megmenthette volna az a kétmilliárd forintos hitel, amelyre a Bajnai-kabinet egy április végén megjelent kormányhatározatban kezességet vállalt. A garanciavállalás procedúráját azonban már nem indította el, így az a május végén hivatalba lépett új kormány feladata lett. Azonban az Orbán-kormány sem tett semmit, arra hivatkozva, hogy az említett kormányhatározat nem áll összhangban a vonatkozó hazai és uniós jogszabályokkal. Matolcsy György a Ganz-Röck kapcsán benyújtott képviselői kérdésre augusztus végén azt válaszolta, hogy az ilyen támogatási formákat megalapozó szabályrendszer kidolgozása folyamatban van.

A gyár tulajdonosai, a szocialista kötődésűként ismert Resonator Kft. és a fidesz közeli Vegyépszer Zrt. közölték: a társaság abban bízott, hogy a kormány kezességvállalása után pár hónapon belül hozzájuthat a kereskedelmi banki kölcsönhöz. A tulajdonosok azt is nyomatékosították, hogy saját erőből nem képesek megmenteni a Ganz-Röck Zrt.-t. A cég közleménye meglebegtette egy új befektető bevonását, azonban ennek feltétele is az lenne, hogy a kormánykezességgel folyósítandó hitel november végéig rendelkezésre álljon.

Arra, hogy konkrétan mi a probléma az előző kormány határozatával, az Orbán-kabinet tagjai nem sok szót vesztegettek. Bencsik János, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára például egyszerűen értelmezhetetlennek és a hatályos jogszabályok alapján végrehajthatatlannak nevezte a határozatot. Arról viszont senki nem beszél, hogy pontosan melyik jogszabály alapján és ki döntött úgy, hogy nem kell végrehajtani az előző kormány - még jelenleg is hatályos - rendelkezését. Egyelőre arra sincs magyarázat, hogy miért nem lehetett kijavítani a kormányhatározatot, ha már rossznak találták, mint ahogyan arra sem, mi hátráltatta a támogatást lehetővé tevő szabályrendszer létrehozását egy olyan kormánytöbbség mellett, amely pár hónap leforgása alatt tucatszor módosította az alkotmányt.

A kormány minden érve közül azonban az uniós jogszabályokra hivatkozás a legfurcsább. Egyrészt ugyanis a „problémás” kormányhatározat előírta az uniós szervek értesítését és a velük való egyeztetést a készülő reorganizációs programról. Másrészt, az Orbán-kormány más intézkedései során eddig teljesen figyelmen kívül hagyta az uniós jogszabályokat és az uniós szervek nemtetszését: alig két hónappal megalakulása után „győzelemre” vitte a pálinkaforradalmat, extraadókkal vágta orrba a bankokat, a hipermarketeket, az energiaszolgáltatókat és a távközlési vállalatokat, betiltotta a jelzálogalapú lakossági devizahitelezést, Simor András megleckéztetésére a jegybanki függetlenséget sértő törvénymódosítást hozott, hazazavarta az IMF és az EU delegációját, a magánnyugdíjpénztári tagoktól pedig rövidesen kölcsönveszi 14 havi megtakarításukat.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.