Brüsszel-Bécs-Moszkva egy lapon emlegetése nem a legjobb ómen az elnökségi munkához. Az Európai Unióban ugyanakkor megszokott, általános dolog a szövetségi szinttel való szembenállás, a függetlenségért folytatott küzdelem, melyre az uniós történelem több sikeres példát szolgáltat.
 

Oszsza meg másokkal is

A második Orbán-kormány EU-politikája már az EU-elnökség kezdete előtt is jelentősen eltért az előző vezetés irányától. Egyfajta hideg béke működik Brüsszellel szemben, melyet olykor a szövetségi és a nemzeti hatáskörök menti határvillongások tesznek feszültebbé.

Kuruckodás

Bár a 7 százalékos költségvetési hiányért folytatott küzdelem igen gyors véget ért, magyar vereséggel, ez volt az első állomása a magyar kormány és az uniós vezetés csörtéjének. A 3 és fél százalékos végkifejletben jelentős szerepe volt az aktuális uniós gazdaságpolitikának is, amely egyszerűen nem tette lehetővé az effajta különutas megoldásokat. Az akkori légkörben, nem messze a görög válságtól és éppen a spanyol és portugál gazdaság vonaglása közepette érkezett a negatív reakció.

A következő felvonásra már az iszapkatasztrófa idején került sor, de csupán egy rövid kitérő erejéig. Az év egyik legsúlyosabb európai katasztrófája egyértelműen a kolontári vörösiszap-tároló gátjának átszakadása nyomán történt. Az azonnali kárelhárítás megkezdését követő napokban a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy „nekünk nem külföldi pénzügyi segítségre van szükségünk”, de azért hozzátette: az uniónak vannak olyan alapjai, amelyeket az ilyen helyzetekre hoztak létre, és ezeket Magyarország igénybe veszi majd, de nem azért mert kérjük, hanem, mert jogunk van hozzá.

A nemzeti ünnepen azonban már új fénybe került Brüsszel az orbáni retorikában. Az uniót jelképező belga főváros egy polcra került a szovjet elnyomást jelentő Moszkvával és az országot rabigába taszító Habsburg birodalom székhelyével, Béccsel. Ennek az alkalomnak pikáns ízt adott az is, hogy a miniszterelnök az unió soros elnökeként beszélt arról, hogy nekünk nem diktálhat senki, többek között Brüsszel sem. A forradalmi hangnem nem ütötte ki a biztosítékot, még nagyobb visszhangot sem keltett külföldön. Tulajdonképpen úgyis tűnhet, hogy az uniós politikai szféra már adoptálta Orbán Viktor stílusát, és megelégszenek a kettős kommunikáció nekik szóló hangnemével.

Legutóbb az új magyar alkotmány részletes parlamenti vitájának zárónapján hangzott el a miniszterelnök szájából az a mondat, hogy „mi nem hiszünk az Európai Unióban, mi Magyarországban hiszünk”. Természetesen ezt a kijelentést nem szerencsés kiragadni a kontextusból, hiszen Orbán Viktor rögtön hozzátette, hogy az unió az ész, nem pedig a hit kérdése. Az unió soros elnöki tisztjét is viselve azonban a március 15-i ünnepi beszéd részeként is említett Brüsszel-Moszkva-Bécs tengely újbóli használata már biztos jelnek tűnik, nem az ünnep miatti forradalmi hangulat ihlette alkalmi retorikáról van szó.

Az unión belüli fejlődés része a függetlenségi harc

Mindehhez hozzátartozik, hogy a magyar kormány is számos erős kritikát és támadást szenvedett el, akár jogosan, akár alaptalanul. A költségvetési hiányküszöb emelése, a médiatörvény miatti példátlan turbulenciák, az elnökségi munka kritizálása, a szkeptikus külpolitikai légkör mind olyan tényezők, melyek adott esetben negatívan befolyásolták az unió és Magyarország vezetésének kapcsolatát.

Pogátsa Zoltán a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense, európai integráció és gazdaságtan szakértő szerint a nyugat-európai országoknál bevett gyakorlat az ilyen típusú szabadságharc. Orbán Viktor stílusa ebből a szempontból se nem egyedi, se nem újszerű. A tagállami politikusok rendszeresen használnak hasonló retorikát, melyben „mi” harcolunk az unió egységesítése ellen, „mi” megvédjük a nemzeti érdeket a közösségi szinttel szemben. Pogátsa Zoltán szerint éppen az eddigi magyar hozzáállás volt az, ami némileg kilógott a sorból. Az az attitűd, hogy minden elvárás, ami Brüsszelből érkezik száz százalékig helyes és betartandó, egyáltalán nem általános az unió belpolitikájában.

Üres székek, visszaadott pénzek

Ez teljesen standard hozzáállás, számtalan példa hozható rá az unió történetéből. Elég csak a franciák 60-as években folytatott gyakorlatára, DeGaulle „ üres székek” politikájára gondolni, vagy éppen Thatchernek a Nagy-Britannia által befizetett hatalmas mezőgazdasági hozzájárulások visszatérítésére irányuló tevékenységét. Régebben azonban ez a szembenállás még nehezebb is volt a mostaninál, hiszen a kevesebb tagállam miatt jóval homogénebb döntések születtek. Mára meggyengültek a közösségi intézmények, és az unió eltolódott kormányközi együttműködés irányába a szupranacionális szint helyett. Ma már sokkal nagyobb az esély is arra, hogy ez az érdekképviselet sikeres legyen.

Tulajdonképpen az unió történelme legalább annyira áll a tagállamok és a szövetségi szint közötti harcból, mint a közös európai jövő építéséből. Ennek során a tagok hol jobban, hol kevésbé sikeresen képviselik a nemzeti érdeket. Más kérdés persze, hogy adott esetben a képviselt érdekek mennyire racionálisak, és hogyan ítéli meg őket a tagállami és az európai belpolitika.

Nem mindig van alapja

A március 15-i beszéddel kapcsolatban a szakértő elmondta, hibás az a kép, amely az EU elnökeként saját magát kioktató Orbán Viktort ábrázolja. Egészen más ugyanis az Európa Tanács elnökeként koordinációs feladatot betölteni, mintha például a magyar miniszterelnök lenne a Bizottság elnöke, jóval szélesebb jog- és hatáskörrel.

Amennyiben tehát a retorika a magyar mentalitás átformálását célozza, hasznos is lehet, főleg, ha egy éles diskurzus alakul ki arról, mi az, ami helyes és fontos, mi az, amivel szemben pedig fel kell lépni a nemzeti érdekek védelmében. Az, hogy Orbán Viktor nem hangsúlyozza eléggé, hogy negatív dolgok megváltoztatását pedig egyértelműen az unión belül kell elképzelni, a szakértő szerint annak a kurucos hozzáállásnak köszönhető, ami a kormány kétirányú kommunikációjából a belpolitikának szól. „Brüsszelben a magyar miniszterelnök is sokkal diplomatikusabb és eurofilebb” – mondta Pogátsa Zoltán EU-integráció szakértő.

forrás és szerző : fn.hu / Bihari Ádám


Az eredeti írás itt olvasható

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.