Oszsza meg másokkal is

A magyarságnak nem csak a német egység modern kori helyreállításában, hanem annak több mint egy évezreddel ezelőtti megteremtésében is fontos - bár pozitívnak egyáltalán nem nevezhető - szerepe volt. Akkoriban nem hogy Németország, de még valamiféle feudális német nemzet sem létezett. A keleti franknak nevezett birodalomban négy nagy törzsszövetség élt lazán egymás mellett: a frankok, a svábok, a bajorok és - mind közül a leghatalmasabbak: - a szászok.

A Keleti Frank Birodalmat kemény csapások sújtották: őseink betörései, melyeket mi ártalmatlanul hangzó kifejezéssel "kalandozásoknak" nevezünk. A valóságban ezek kegyetlen rabló hadjáratok voltak, melyeket főként a birodalom megosztottsága tett lehetővé. Ennek azonban - leginkább éppen a magyar betörések elleni összefogás nyomán - hamarosan vége szakadt.

853-ban újabb "kalandozó" hadjárat zúdult nyugati szomszédainkra. "Isten és az emberiség ellenségei - írta egy korabeli német krónikás - olyan vérfürdőt rendeztek, hogy félő volt: az egész birodalom elnéptelenedik". Az uralkodónak, a 13 évvel korábban szász herceggé és német királlyá koronázott I. Ottónak cselekednie kellett. Harcba hívta az addig egymással civakodó német törzseket és 955-ben az Augsburg melletti Lech mezején az élükre állva megsemmisítő vereséget mért a "kalandozókra". A győzelem hatalmasra növelte Ottó tekintélyét és a későbbiekben lehetővé tette császárrá - az általa megalapított Német-római Birodalom császárává - való megkoronázását. Megszületett - első ízben - az egységes Németország és az (egyelőre feudális) német nemzet.

És most ugorjunk előre mintegy nyolc évszázadot! A 18. századtól a Német-római Birodalomban két erőközpont küzdött a főhatalomért: a Magyarországot is uraló Habsburg ház és a felemelkedő Porosz Királyság. 1740-ben Bécsben fiú utód nélkül halt meg VI. Károly császár, de még előtte - hogy lánya, Mária Terézia számára biztosítsa a trónt - elfogadtatta a Pragmatica Sanctiót, lehetővé téve ezzel a leányági örökösödést. Mária Terézia legyengült birodalmat vett át, amit II. Frigyes porosz király nyomban ki is használt: jogcím és hadüzenet nélkül betört a Habsburgok egyik leggazdagabb tartományába, Sziléziába.

Mária Terézia kétségbeejtő helyzetbe került: attól kellett félnie, hogy dinasztiája nem csak Sziléziát veszíti el, de a Német-római Birodalomban birtokolt elvi főhatalmát is. Ekkor történelmi jelenetre került sor: a várandós, karjaiban csecsemőt (a későbbi II. Józsefet) tartó császárnő 1741-ben Pozsonyban a magyar országgyűlés elé állt, annak segítségét kérve. S a magyar nemesek ezt meg is adták neki. Az utóbb szállóigévé vált "Életünket és vérünket" kiáltással beleegyeztek a magyarországi újoncozásba. (Vagyis a birodalmat nem annyira saját vérükkel, mint inkább jobbágyaikéval mentették meg.) Mária Terézia mindenesetre levegőhöz jutott. Hosszú, egész Európára kiterjedő háborúskodás kezdődött, melynek végén Sziléziát ugyan nem tudta visszaszerezni, ám azt még megakadályozta, hogy Poroszország teljesen kiszorítsa a Habsburg dinasztiát Németországból. Erre csak egy évszázaddal később, a poroszok és az osztrákok által vívott s az utóbbiak katasztrofális vereségével végződött königrätzi csata után került sor. Az osztrákokat mellesleg magyar katonatiszt, Benedek Lajos táborszernagy vezette.

Mária Terézia idején azonban még sok megaláztatás várt a poroszokra. A legfájóbb talán 1757-ben, amikor a magyar Hadik András könnyűlovasai huszáros rohammal bevették és alaposan megsarcolták Berlint. Ez volt a huszárság történetének leghíresebb hadművelete.

Újra utat nyitottunk

A múlt század nyolcvanas éveinek végére egyértelműen kiderült: az NDK csak addig létezhet, amíg határain belül képes tartani polgárait. Emlékezetes, hogy három évtizeddel korábban a kommunista államalakulat csak úgy tudta elkerülni a csődöt, hogy a berlini fal felépítésével elzárta előlük a Nyugat-Németországba vezető utat. Ezt azonban 1989-ben Németh Miklós kormánya újra megnyitotta. Magyarország ily módon ismét döntő - s ez úttal pozitív módon - járult hozzá a német egység megteremtéséhez.

forrás és szerző : Kepecs Ferenc / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.