Oszsza meg másokkal is

A budai panorámát meghatározó torzó meg csak várja sorsa jobbra fordulását. 1971-ben, a kádári szocializmus szimbolikus épületeként született, de húsz éven át sem üzemelt. Az addig beépíthetetlenként szabadon maradt meredek dombperemre politikai demonstratív céllal építették fel a környezetéből kirívó, hivalkodó méretű szakszervezeti gyógyüdülőt. Néhány építész hiába tiltakozott a városkép védelmében, a párthatározatot végrehajtották. Az eredetileg tervezett 320 ágy helyett végül jóval nagyobb, 500 ágyas szálló épült.
 

Gigantikus szellemtanya a Rózsadombon
Forrás: Civertan
 

Az üdülőt a rendszerváltozás után – részben a baráti turistafolyam elapadása miatt – bezárták. Bár az akkor majd egymilliárd forint értékű épület és a hozzá tartozó park elég zsíros falat volt ahhoz, hogy valakik lecsapjanak rá, a szálloda csaknem négy évig mégis üresen állt. Felújítására a Globex Holding és – az Antall-kormány idején az alapítványi üdülőingatlanok kezelésére alapított – Hunguest Nemzeti Üdülési és Vagyonkezelő Rt. vállalkozott.

1997 nyarán Hotel Rózsadomb Rt. néven létrehozták közös cégüket, amelynek többségi tulajdonosa a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb sikkasztási és tőkebefektetési botrányának főszereplője, a Globex lett. A hotelnyitást eredetileg 1998 októberére tervezték, de ez csak álom maradt, mint ahogy annyi más az épület utóbbi másfél évtizedes történetében.
 

A rendszerváltás után bezárták, szétszedték
Fotó: Hetényi Zoltán

A Globex célja az volt, hogy luxusingatlanok eladásából fedezi majd a betéteseiknek és befektetőiknek ígért mesés hozamokat, csakhogy a csoport kasszája kiürült, a magas négyzetméterárak miatt pedig vevők sem nagyon érdeklődtek a cég projektjei iránt. A Globex cégcsoport 1998-ban a SZOT-szállónak a fejlesztésébe bukott bele, amikor a Postabank összeomlásával fedezet nélkül maradt. Ekkor derült ki, hogy kilencéves fennállása során a Globex mintegy hétmilliárd forint értékben károsított meg több száz kisvállalkozót, két budapesti önkormányzatot, legnagyobb részben pedig Sopron város önkormányzatát.

A szálló a botrány kirobbanásakor az elkótyavetyélt 3,5 milliárdos értékpapírvagyon kártérítéseként 2003-ban került Sopronhoz. Sopron nemigen tudott mit kezdeni új tulajdonával, vevő ugyanis nem akadt rá. A főváros második kerülete a helyzet láttán elhatározta, hogy rendezi az egykori üdülő sorsát. A Pro-Hill Kft. már ekkor feltűnt, mint a Globex részvénycsomagjának reménybeli tulajdonosa és egyezkedni kezdett a kerülettel. Miután a cég megszerezte a Globex-papírokat, 2004 nyarán új hasznosítási modellel állt elő.

A Pro-Hill „Excelsior Budapest Spa” néven két szinttel magasabb és jóval szélesebb épületté akarta átalakítani a torzót. A házban 93 luxuslakást álmodtak, termál- és wellnessfürdőt saját forrásból, bárt és éttermet – de a négyzetméterenkénti 1–3 millió forintos vételárral mindenekelőtt a panorámát fizették volna meg a tulajdonosok. Semmi sem lett belőle. Pontosabban perek sorozata az lett.
 

A 224 szobás, félköríves épületből a főváros teljes panorámájában gyönyörködhettek a beutaltak
Fotó: Fényes Tamás

A bővítés ellen többször is tiltakozott a Fővárosi Tervtanács, mondván, a betontorzó a jelenlegi méreteivel is kilóg a városképből, ha pedig még jobban megmagasítják, az visszafordíthatatlan kárt okozna a budapesti panorámában. Mivel azonban nem köz-, hanem magánberuházásról van szó, az ellenvéleményt nem volt kötelező figyelembe venni. A Pro-Hill 2005 nyarára megszerezte az átépítéshez szükséges engedélyeket, az átalakítás ellen többek között a műemlékvédelmi hatóság sem emelt kifogást. A II. kerület ugyancsak áldását adta az építkezésre.
<>br> A beruházó ez idő tájt úgy számolt, hogy az Excelsior Budapest Spa 2007-re készülhet el. Ekkor követeltek maguknak beleszólást az ügybe a civilek, akik szerint az épület megmagasítása visszafordíthatatlan kárt okozna Budapest egészére nézve, a panoráma pedig annyira sérülne, hogy akár a világörökségi címet is elvesztené a főváros. Mivel azonban a volt SZOT-szálló épülete hivatalosan nem része a világörökségnek, és még nem is határos azzal, az építési engedélyt másodfokon jóváhagyó közigazgatási hivatal a civilek beadványát meg sem vizsgálta. A Budapest Világörökségéért Alapítvány (BVA) ezért előbb a hivatalt perelte be – és nyert – ,majd a bíróság előtt az építési engedélyt is megtámadta. A legalább egymillió forintos négyzetméter áron kínált majdani luxuslakások nagy része ekkor már elkelt.
 

Budapest, 1999. szeptember:ekkor éppen épült a Hotel Rózsadomb
Fotó: Gárdi Balázs

A Pro-Hill és a BVA végül 2006 nyarán megegyezett. Eszerint a SZOT-szálló épülete nem lesz újabb két emelettel magasabb, a legfelső szint ráadásul a zárófödémnek csak alig a felét foglalhatja el, és a szögletes építményt valamennyire legömbölyítik. A civilekkel való pereskedés, majd a velük kötött egyezség miatt teljesen újra kellett gondolni az átépítési terveket – nyilatkozta 2006-ban lapunknak Gyarmati Zoltán, a Pro-Hill ügyvezető igazgatója. Az előkészítés ismét a nulláról kezdődött, újra kellett tárgyalni a projektet a megvalósítást finanszírozó bankkal (a húszmilliárd forintosra taksált beruházásra a CIB Bank nyújtott több hitelt), valamint a kivitelezővel is újra egyeztetni kell.

A nyolcszintes épületben 22 ezer négyzetméteren alakítottak volna ki lakásokat, amelyek átlagos mérete 155 négyzetméter (a legkisebb száz, a legnagyobb 270 négyzetméteres). Az ingatlanok induló négyzetméterárát 1,6 millió forint körülire taksálták. Az egykori szállóépülethez háromszintes mélygarázs, valamint kéthektáros park is tartozna. Minden lakáshoz épül erkély, páratlan panorámával a városra és a Dunára. Az Excelsior Budapest első olyan lakóingatlana lesz, ahol egy luxusszálloda minden szolgáltatását igénybe vehetik a beköltözők. A lakók kényelméről a 24 órás portaés biztonsági szolgálat, szobaszerviz, és garázsmester gondoskodik. Akkor abban reménykedtek, hogy a hetvenlakásosra viszszafogott luxustársasházon 2008 első fél évében befejeződhet az építkezés.
 

Budapest, 1971. július 9.: a Lukács fürdő felett magasodik a SZOT Panoráma Szálló félkörívű épülete
Fotó: Fényes Tamás

A pénzhiány miatt azonban zátonyra futott a beruházás. Az újabb tulajdonos a ciprusi bejegyzésű CNCT Holdings Limited, amely a CIB Bank jelzálogjogával együtt megvette a Pro-Hill Kft.-t. Az új tulajdonos még látott fantáziát az ingatlanban, de rengeteg jogvitát kellett rendeznie, hiszen a tulajdonosok egy része megunta a várakozást. A banki kölcsön lejárt, a CIB Bank élt opciós vételi jogával, s így 2009 januárjára kiírták az ingatlan árverését. Nem tolongtak a vevők, egyébként mi mással magyarázhatnánk, hogy a 40 millió eurós kikiáltási ár helyett a torzó 24,4 millió euróért került a Brivon Hungary Zrt.-hez. (A Brivon 2010 január közepétől a CIB Bank leányvállalata.)

„Véleményünk szerint nemcsak a városkép szempontjából, de üzleti szempontból sem érdemes megépíteni ezt az épületet. Mivel itt az 1960-as évek végéig, a szakszervezeti üdülő megépítéséig a szomszédok elbeszélése szerint cseresznyefás gyümölcsöskert volt, a legjobb lenne, ha a japán állam venné meg a telket és újra cseresznyéskertet csinálna belőle. Ez a japán–magyar barátság parkjaként egy japán kultúra házával nagyon népszerű lehetne, és kezdhetne meghonosodni nálunk is a japán szokás, hogy figyelünk a természetre, hogy élvezzük a cseresznyevirágzást” – vázol fel egy lehetséges megoldást Korompay Katalin, a Budapest Világörökségéért Alapítvány főépítésze. Ha ez nem megy, a szomszédság magasságának megfelelően három-négyszintes társasházak is épülhetnének a telekre, ami a kerületi engedélyezés egy józan pillanatában fel is merült már. Az, hogy a városképet ez a rom már 15 éve csúfítja, hol széltépte fóliába csomagolva, hol anélkül, ez komolyabb országban nem lenne lehetséges. Először büntetés, majd kisajátítás következne.
 

Fotó: Kocsis Zoltán

A CIB Bank cseppet sem bőbeszédű közleményében mindössze arról tájékoztatta lapunkat, hogy a SZOT-szállóhoz kapcsolódóan jelenleg a jogi helyzet tisztázása van folyamatban, amelynek lezárultával a bank megvizsgálja az ingatlan értékesítésére vonatkozó összes lehetőséget.

Az érintett önkormányzat polgármesteri kabinetjének vezetője, Károlyi Helga szerint „a kerület arculatát sajnálatosan elcsúfító torzó jelenleg magántulajdonban áll és mivel a II. kerületi hatóságnál nincs folyamatban ezzel kapcsolatos eljárás, érdemi információval nem tudunk szolgálni annak jövőbeni sorsáról. Az építtető csődjéről és a tulajdonosváltásról is csupán a sajtó útján szereztünk tudomást, így azon túlmenően, hogy a fennálló állapotokat valóban igen szerencsétlennek tartjuk és bízunk a helyzet kedvező rendeződésében, egyéb irányú tájékoztatást adni nem tudunk.”

Azaz semmivel sem jutottunk közelebb a fővárosi panorámát elcsúfító épület befejezéséhez – vagy az évtizedes pusztulás miatt sokkal ésszerűbbnek tűnő elbontáshoz.

forrás és szerző : nol.hu / Ötvös Zoltán


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.