Oszsza meg másokkal is

Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere a Zuschlag-ügy kapcsán beszélt az előző kormány korrupciós ügyeiről, egyszerre megvádolva Mesterházy Attila pártelnököt és Gyurcsány Ferencet azzal, hogy a vezetésük alatt álló minisztériumban korrupciógyanús ügyek zajlottak. Kósa felszólalása nem szűkölködött a kriminológia eszköztárából ismeretes fogalmakban, többek között a „maffia”, „bűnszövetkezet” és „keresztapa” kifejezések is elhangoztak. A konzekvencia pedig a következő volt: az MSZP addig nem tisztulhat meg a korrupciótól, amíg Mesterházy és Gyurcsány a párt padsoraiban foglal helyet.

Kósa Lajos minden iróniát nélkülöző beszédéből úgy tűnhetett, hogy a debreceni polgármester jobban aggódik az MSZP tisztessége miatt, mint egy elkötelezett baloldali szavazó. A napirend előtti felszólalásoknak egyébként jellemzője, hogy azok többnyire aktuális ügyekről szólnak, így belőlük meg lehet határozni, hogy egy párt milyen fő politikai irányvonalat szeretne követni az elkövetkező napokban Mivel a Zuschlag-ügyben régóta nem derült fény újabb fejleményekre, meglehetősen könnyű levonni a következtetést, hogy a Fidesz a kormányzás ügyes-bajos dolgairól inkább ellenfelére szeretné terelni a figyelmet. Mindez nem meglepő annak fényében, hogy Matolcsy György a tervek szerint ma ismerteti a Fidesz frakciójával a kormány megszorító csomagját, aminek valószínűleg komoly hírértéke lesz a médiában.

Kósa után Schiffer András LMP-frakcióvezető következett, aki kezdő mondatához híven valóban folytatta a Fidesz képviselője által elkezdett témát – ő azonban azzal a kérdéssel fordult az Országgyűlés elé, hogy „ki fogja elszámoltatni az elszámoltatókat”? Schiffer fideszes képviselőtársánál némileg aktuálisabb témát választva az elmúlt héten kirobbant zuglói korrupciós botrányt és a korábbi esztergomi polgármester, Meggyes Tamás kétes ügyeit hozta fel példának arra, hogy a Fidesz környékén sem zajlik minden rendben.

Az LMP szempontjából továbbra is egyértelműnek tűnik a törekvés, hogy a Lehet Más a Politika a kormánypárt és az MSZP közé pozícionálja magát. Schiffer András mai felszólalásának minőségét egyébként elsősorban az bizonyítja, hogy a parlamenti szóváltásban kétségkívül rendkívüli tehetséggel rendelkező Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter is inkább kitért a válaszadás elől, minthogy (szokásának megfelelően) megpróbálta volna visszafordítani az LMP frakcióvezetőjének vádjait.

Az LMP után Balczó Zoltán következett a Jobbik képviselőcsoportjából, aki a Rákosi-rendszer munkaszolgálatosainak elmaradt kárpótlásáról beszélt, összekapcsolva a témát a szocializmusban vezető tisztséget betöltő személyek kiemelkedően magas állami nyugdíjával. Balczó felszólalásával ismét bizonyította, hogy a Jobbik képviselői közül ő az, akinek szándékában áll egy szofisztikált, intellektuálisabb hangnemet megütni az Országházban. Balczó felszólalásának két érdekessége volt. Az első, hogy minden szélsőséges hangtól mentes beszédet hallhattunk, ami meglehetősen ritka a Jobbik padsoraiból. A második, hogy egy félmondatában („a munkaszolgálatosok egy részét a náci koncentrációs táborok mintájára kialakított lágerekben helyezték el”) lényegében elismerte a Holokauszt tényét – amit maga ugyan soha nem tagadott, de frakciótársai közül vannak, akik legalábbis megkérdőjelezték azt.

A Jobbik képviselőjére Hende Csaba honvédelmi miniszter reagált, aki iskolapéldáját mutatta be annak, hogyan kell egy releváns napirend előtti felszólalást unalomba fullasztani. A miniszter egyes mondatai („az 1990-es években, adott esetben 1992-ben”, illetve: „aki szerény személyemmel azonos”) ráadásul méltó helyet kaphatnának a Modorosblog bejegyzései között. Balczó Zoltán után a KDNP részéről Harrach Péter beszélt szintén az emléknap kapcsán, rendkívül informatív stílusban…

A napirend előtti felszólalások végén az MSZP részéről Gúr Nándor jutott szóhoz. Az MSZP képviselője ismét elkövette azt a hibát, hogy túl sok témát (a teljesség igénye nélkül: visszaható hatályú törvénykezés, köztisztviselők elbocsátása, munkanélküliség, végkielégítések, adórendszer, nyugdíjak, közbiztonság, Magyarország nemzetközi megítélése, járulékcsökkentés) sűrített egyetlen ötperces felszólalásba.

Mindez nemcsak azért probléma az MSZP számára, mert így a gondolatsor nehezen követhető, hanem azért is, mert a kormány számára megadja a lehetőséget, hogy lényegében a felszólalás bármelyik elemére reagálhat mellébeszélés nélkül. Ennek megfelelően Cséfalvay Zoltán államtitkár Gúr Nándor felszólalásának jogos kritikáját („sok mindent mondott, ami nem áll össze egy rendszerbe”) követően elmondhatta ugyanazt, amit múlt héten.

Összességében február utolsó parlamenti ülésének kezdete arról árulkodott, hogy a kormánypárt nem tudja, vagy nem akarja tovább halogatni a társadalmi sérelmekkel járó reformlépéseket. Ennek egyértelmű bizonyítéka volt, hogy a kormány részéről meg sem próbálták új felvetéssel vagy kezdeményezéssel tematizálni a napirendet. A fő kérdés ezek után az lesz, hogy a széttagolt és gyenge ellenzék mennyire tudja ezeket az intézkedéseket – akár a Fidesz elmúlt ellenzékben folytatott politikájából tanulva – a kormány ellen fordítani. Míg az MSZP-vel szemben a „reformkorszak” kezdetekor az őszödi kontextus volt meghatározó, úgy a Fidesz számára az elmúlt nyolc év ellenzékben tett, a megszorítások minden formáját elítélő politikája jelenthet komoly hitelességi problémát.

forrás és szerző : polkom.blog.hu / Varga Áron


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.