Oszsza meg másokkal is

Nyúlfarknyi hivatalos önéletrajzán túl jóformán csak egy, a megválasztása előtt született portré nyújt tárgyilagos útbaigazítást róla. A politika előtti (vagy azon kívüli), magánemberről ezekből is csak annyit lehet megtudni, hogy nincs házastársa, a Mikola István által nem épp pozitívan aposztrofált szinglik közé tartozik. "Családjáról a városi folklór is keveset tud: három bátyja van, szüleit még pártba lépése előtt elvesztette. Magánéletébe nem engedte be közeli ismerőseit sem, szüleiről máig ritkán, s a legnagyobb tisztelet mellett beszél." - írja a fent hivatkozott Mancs-riport. De eme kérdéssorozatra adott válaszaiból szintén egy magányos, zárkózott, introvertált személy vonásai rajzolódnak ki. Az általunk megkérdezett Zala megyeiek sem nagyon tudtak róla érdemi újdonsággal szolgálni. A ’80-as években zalaegerszegi pedagógusként, aztán a helyi lapnál, végül az ottani filmforgalmazásban dolgozó Szalai nemigen politizált. Kimaradt a rendszerváltás lokális harcaiból, sem pártállami, sem pedig ellenzéki szervezetekben nem exponálta magát. Fidesz-tagsága is csak 1991-től datálható. Nem született konzervatívnak vagy jobboldalinak, erre utal, hogy 30 évesen, pályaelhagyó újságíró-tanárként egy liberális kispártban indult a politikai karrier útján.

Az pedig főként, hogy első médiavezetői pozíciója egy szexlapnál realizálódott. (További részletek itt.) Ugyanakkor a ’90-es évek nemzedéki, szubkulturális, ifjútörök-liberális zalaegerszegi közösségében nem játszott vezető szerepet. A pályatársak szinte kivétel nélkül magának való, a munkájának élő, emellett viszont ambiciózus figurának írják le. "Nem tudta, hogy mit akar, csak azt, hogy nagyon" - talán ez a mondat definiálja őt legtalálóbban. Szalai Annamária egyéniségét leginkább a valahová tartozás, a valakivé válás motiválta. Az őt befogadó politikai miliő színeváltozásai ezért nem okoztak számára meghasonlást. Sőt, pont az nyitotta meg előtte a felemelkedés lehetőségét, hogy a tagság Fodor-párti részének 1993-as kilépése (vagy passzívvá válása) miatt számos vidéki Fidesz-szervezet (így a Zala megyei is) jelentős részben kiürült, káderhiánnyal küszködött. Mindenesetre Szalai sokáig őrizte a pártjának irányváltásaihoz rugalmasan alkalmazkodó, ugyanakkor ideológiai hitvitákba, övön aluli kultúrharcos villongásokba nem belemenő, pragmatikus helyi szakpolitikus imázsát. Ugyan ’93-tól az országos választmány tagja, a megyei pártszervezet elnöke, 1994-98 között önkormányzati képviselő, de ekkor még civil és szakmai pozíciókban játszott igazán fajsúlyos szerepet. 1995 és 1997 között a Mozisok Országos Szövetségének elnöke. 1996-tól a Magyar Mozgókép Közalapítvány szakkollégiumi elnöke, 1997-től 2002-ig a zalaegerszegi Városi Hangverseny és Kiállítóterem igazgatója. (Utóbbi tisztségbe pártközi konszenzussal, a helyi MSZP "áldásával" jutott.)

... és jött a Lockheed-botrány

Lassan emelkedett a szamárlétrán, a ’98-as választásokon listás parlamenti mandátumot nyert, ám médiapolitikusi karrieríve csak jóval ezután startolt. A ’90-es évek végén többféle "reszortkáderi" pályalehetőséget is meg akart játszani. A Fideszen belül az ugyancsak pragmatikus jellegű diplomáciai vénát igénylő külügyes vonalról az emlékezetes 1999. májusi Lockheed-botrány térítette le Szalai Annamáriát. "Ahogyan a botrány kipattanása után az államtitkárok lemondtak a posztjukról, úgy Szalai is távozott a külügyi bizottságból, s a kulturális és sajtóbizottságban lett aktív tag" - tartalmazza a narancsos pályakép. Valójában az utóbbi bizottságnak - parlamenti "káderlapja" szerint már a ’98-as ciklus legelejétől tagja volt. A külügyiből éppenséggel a nemzetbiztonsági grémiumba "igazolt át". 2000 nyarán onnan nyilatkozott pl. a rejtélyes, észak-koreai kötődésű hajó ügyéről. Kétségtelen ugyanakkor, hogy első, médiafronton jelentős, releváns felszólalása már a Fidesz 1999. májusi kongresszusán elhangzott. De sokáig nem lehetett biztosan tudni, merre halad a pártstruktúrában. 2001 őszén a posztjáról bírósági ítélete okán távozó Várhegyi Attila egyik lehetséges utódaként merült fel a neve.

Ekkortájt kezdett lassacskán országosan jegyzett politikussá válni. Ezzel párhuzamosan mérgesedett el viszonya a helyi szocialistákkal. "Az egerszegi közgyűléssel ellentétben a megyében ekkor már kifejezetten durva hangulat uralkodott. Pattanásig feszülő, személyeskedő vitákat folytattak az Úttörőszövetség utolsó és a Zala megyei MSZP akkori elnökével, Varga Lászlóval" - jegyzi meg a már idézett közéleti profil. Szalai Annamáriát a baloldali vezetésű nagykanizsai önkormányzat egyik szocialista politikusa egyenesen nemkívánatosnak akarta nyilvánítani. Szalait lokálpatriotizmusa időnként heves és túlzó megjegyzésekre ösztönözte. "Megdöbbentő, hogy azért, mert szocialista vezetésű Nagykanizsa, a kormányfő már ilyen uszító megjegyzésekre ragadtatja magát - kommentálta az esetet Szalai Annamária, aki szomorúnak tartja, hogy az MSZP megismétli megosztó, gyűlöletkeltő választási kampányát. Régi baloldali módszer - folytatta -, hogy összeugrasztanak településeket. Utoljára a tanácsköztársaság idején volt megyeszékhely Nagykanizsa, akkor is úgy, hogy kettéválasztották a megyét" - hangoztatta amiatt, hogy Medgyessy Péter a 2002-es önkormányzati kampányban felvetette: Kanizsa is lehetne megyeszékhely. Ennek hátterében az lehet, hogy számos közigazgatási tájegységben csap össze baloldali-munkásmozgalmi hagyományú város a "nemzeti-polgári" gyökerű településsel a regionális elsőbbségért (pl. Salgótarján-Balassagyarmat, Esztergom-Tatabánya, stb.)

Szalai Annamária: a háttérből a "média ura" pozícióig hosszú volt az út
Fotó: Túry Gergely
 

Kérdés, miért Szalai lett 2003-2004 után Orbán Viktor "médiahelytartója", a régóta tervezett, a pallosjog kivételével szinte minden jog- és hatáskört begyűjtő csúcshatóság vezetője? Miért nem a Fidesz veterán sajtósa, médiaszakmai tótumfaktuma, Körmendy-Ékes Judit? Akinek szabályzásfilozófiai koncepciója ráadásul ugyancsak Fidesz-konform. Magyarázatként a Fideszben a 2002-es választási bukta utáni tendenciák, fejlemények szolgálnak. A ’90-es évek Fideszében (az első Orbán-kormánnyal bezárólag) nagyrészt olyanok töltenek be fajsúlyos párt- és intézménypozíciókat, akik "látták Lenint", tehát ott voltak Orbánnal a pártalapításnál és/vagy a rendszerváltás küzdelmeiben. (Áder, Szájer, Deutsch, Kövér, Kósa, Varga Mihály, stb.) Emellett olyanok is szerephez jutnak, akik függetlenek Orbán kegyeitől, így a szuverén hangot megütő, a pártelnökségig jutó Pokorni, a ’94 után alelnökséget kapó Illés Zoltán.

Viszont a 2002-es kudarc nyomán induló, s a 2006-ban történt második bukás után végleges formát öltő pártrevízió, az "orbáni behívó" nyomán elindította a Fideszt a vezérelvű tömegpárttá fejlődés útján. Szalai Annamária ehhez maximálisan partner volt, akkori nyilatkozataiban nagyítóval sem lehet Orbánnal szembeni kritikát felfedezni. "Szalai Annamária úgy gondolja, felesleges és igazságtalan az aggodalom, hogy az új alapszabály szerint a jövőben minden a Lendvay utcai központ elnöki szobájában dől el. A Zala megyei elnök úgy véli: a határozatok többségét helyben hozzák majd. Elismeri, hogy máris vannak sértett emberek, akik az átalakulás miatt elveszítik eddigi pozícióikat, hisz több lesz a feladat, mint a rendfokozat, szerinte azonban a személyes verseny jót tesz majd. Attól sem tart, hogy a polgári körökkel felhígul a tagság. Úgy véli, a mostani kongresszus csak egy állomás a párt átalakulásában. Szalai Annamária nem zárja ki, hogy később további személyi változások is lehetségesek" - nyilatkozta 2003 májusában.

Szerencsés fordulatok

Szalai a Fidesz mindkét jelentős fordulatának nyertese volt. Az 1993-94-es jobbra nyitás tette lehetővé számára, hogy névtelen, szürke párttagból komoly tényezőként számon tartott helyi politikus legyen. A 2003-as váltás pedig (amelynek hosszú távú károsultjai Áder és Pokorni, illetve az önálló véleményformálás jogát fenntartó régi szakpolitikusi gárda) kiemelt faktorrá avatta. A női politikusoknak a Fideszen belül szűkre méretezett a karrierösvényük. Ungár Klára és Szelényi Zsuzsa 1993-94-es távozása után lényegében kétféle perspektíva van a gyengébb nem reprezentánsai előtt, ha nem akarnak megrekedni a helyi politika és a frakciós közkatona-lét szintjén. Az egyik valamely "szakpolitikai gettó" élére kerülés.

Erre példa az egészség- és nyugdíjpolitikus Selmeczi Gabriella vagy Szalai elődje, Körmendy-Ékes. A másik a párt nőtagozatát, nőpolitikáját megjelenítő Pelczné Gáll Ildikó. Szalai a jobboldal feleségre, családanyára alkotott pozitív sztereotípiáinak megjelenítésére azonban alapjáraton alkalmatlan volt. Ám nagy tetterővel és ügyszeretettel vetette magát az ellenzéki médiapolitikus feladatkörének betöltésébe. 2002-2004 között, a Medgyessy-kormány időszakában többet szerepelt a "nemzeti oldal" sajtójában, mint a korábbi tíz évben összesen. Előrejutását nagyban megkönnyítette, hogy elődje, potenciális riválisa, Körmendy-Ékes az ORTT-elnöki székéből nem vehetett részt a közvetlen pártpolitikában, a szintén médiapolitikusként játszó Várhegyi Attila pedig a büntetőügye okán lemondani kényszerült először államtitkárságáról, aztán pedig mandátumáról is. 2002 augusztusában Szalai még csak másodhegedűs Várhegyi mögött egy sajtótájékoztatón, de annak háttérbe vonulása után egyre inkább karmesteri pozícióba lép elő.

Most is így gondolja?

Mai szemmel olvasva sem tanulság nélküli, ahogy a Medgyessy-kormány alatt Szalai a végveszélybe került sajtószabadságról beszél, petíció-aláíróként a jegybanki függetlenséget védelmezi, az ellenzékkel történő egyeztetést hiányolja. Vagyis csupa olyan dologgal vádolja az akkori kormányzatot, amivel a mostani ellenzék őt és/vagy kinevezőit. (Hozzátéve: a Medgyessy-kormánynak csupán feles többsége volt, a jelenlegi médiahatóság tanácsának elődtestületébe pedig - a mostanival szemben - az ellenzék, így a Fidesz is delegálhatott tagokat. 2004-ben épp Szalai Annamáriát.) Szakpolitikusként Szalai nevéhez fűződik az egyetlen olyan ügy, amikor a Fidesz a lakosság díjfizetési kötelezettsége mellett, az alanyi jogú térítésmentesség ellen érvelt. Mint ismert, Orbán pártja ’98 óta mindig is a tandíj, vizitdíj, stb. eltörlése mellett volt. Nem így a tévé-előfizetési díjnál. "A Fidesz a baloldali médiaterror újabb merényletéhez nem kíván segédkezet nyújtani" - reagált Szalai Annamária, a Fidesz politikusa Újhelyi István szavaira.

Szalai szerint a kormány a közmédiumok finanszírozásával kiszolgáltatottá tette azokat a hatalomnak. "Az üzemben tartási díj átvállalása sérti az alkotmányt, az európai uniós jogszabályokat és a sajtószabadságot" - beszélt a reagálásában. 2004-re a jobboldal "főmédiásává" avanzsált nagy utat téve meg liberális szexlap-szerkesztői szárnypróbálgatásától. 2003 őszén az ő társaságában könyörgött szentmisén a váci püspök, hogy "semmiféle alantas indok alapján, a sötétség és a hazugság útján, az emberek megtévesztésével ne sérüljön az emberi méltóság és a családi élet szentsége". A Beer Miklós váci megyés püspök által celebrált szentmisén Schmitt Pál is részt vett, ő arra kérte a híveket, hogy könyörögjenek azokért, "akik felelős beosztást, hivatalt kaptak, hogy az emberek számára hiteles információkat közvetítsenek a televízió, a rádió, az újság és az elektronikus média által". Szalai tiltakozott a köztévében feltűnő homoszexualitás ellen. Majd Vona Gábor szónoktársaként hasonlította sajtóügyben Rákosi Mátyáshoz Medgyessyt, Hiller Istvánt pedig azzal vádolva: véleménydiktatúrára törekszik. Különösen figyelemre méltó ama mondata, hogy "Hiller István nincs tisztában az Európai Unió irányelveivel, hiszen ezzel a szemlélettel nem leszünk szalonképesek az EU-ban.”

(A folytatásban Szalai Annamária 2004-2010 közötti médiakoncepció-tervezői pályafutását mutatjuk be.)

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Papp László Tamás


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.