Múlt-Idő : Királyi sarjak és kakukkfiókák |
Királyi sarjak és kakukkfiókák
2011.01.04. 05:40

Egy dinasztia genetikai vonala - legalábbis férfiágon - akár meg is szakadhatott anélkül, hogy a kortársak tudtak volna róla.
Oszsza meg másokkal is
„Természetesen nincs rá bizonyíték, azonban a statisztikai adatok szerint nem kizárható, hogy az uralkodói dinasztiákba bekerülhettek kakukkfiókák. Az ilyenekkel szemben tehetetlen a tudomány, ha csupán az apai ág DNS-ét vizsgáljuk” - mondta a műemlékem.hu-nak Mende Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete Archeogenetikai Laborjának vezetője. „Ezért is vélem úgy, hogy egy-egy király azonosítása csak a különböző tudományágak, az archeogenetika, az antropológia, a régészet és sírmellékletek kapcsán a művészettörténet összehangolásával lehetséges” - tette hozzá.
A középkori magyar történelemből csak Könyves Kálmán második feleségének, Eufémiának a hűtlensége közismert. Őt a király házasságtörésen kapta, s azonmód hazaküldte apjához, a szuzdáli és perejaszlavi fejedelemhez. Fia, Borisz később trónkövetelőként lépett fel. Nem tudjuk azonban, hogy volt-e hasonló eset az uralkodói dinasztiák esetében, hiszen a házasságtörések zöme – ahogy ma is – nyilván rejtve maradt.

„A Székesfehérváron eltemetett királyok közül valószínűleg a morfológiai vizsgálatok alapján Habsburg Albertnek tartott maradványok genetikai azonosítása volna a legegyértelműbb, hiszen az 1439-ben elhunyt uralkodó fia, V. László 1457 óta (egy 1986-os antropológiai vizsgálatot leszámítva) háborítatlanul nyugszik a prágai Szent Vitus-székesegyházban. Így László DNS-éhez hozzá lehetne keresni az apjáét, vagyis csupán egyismeretlenes volna a megoldásra váró egyenlet” - jelentette ki a kutató. „Azonban DNS-vizsgálatnál rendkívül fontos a minta tisztasága, hiszen csak így várható korrekt eredmény”
Többismeretlenes egyenletet kellene viszont megoldaniuk a kutatóknak a szintén Székesfehérváron eltemetett I. Károly (Károly Róbert) és fia, I. (Nagy) Lajos azonosításakor. Segítség lehet viszont, hogy Lajost a székesegyház Katalin-kápolnájában temették el, amelynek helyén viszonylag épségben és dokumentáltan maradtak meg a temetkezések. Miután a kápolnát I. Lajos építtette, valószínű, hogy az övé volt az első, legmélyebben lévő sír. Szintén segítség lehet, ha ismerjük az elhunyt egykori betegségeit. I. Lajos a források szerint leprában szenvedett, ami nyomokat hagyhat a csontokon. Ám a korszakban más itt eltemetett személynek (hiszen főurak és főpapok is temetkeztek a bazilikában) is lehetett leprája, vagy hasonló deformitást okozó betegsége, így önmagában egy ilyen maradvány sem volna perdöntő bizonyíték. Ráadásul például a lepra csontokon megmaradó nyomai (ahogyan a betegség is) nagyban függnek az egyén immunreakciójától, tehát nem szükségszerű a megjelenésük.

Még ennél is nehezebb – talán lehetetlen – volna I. (Hunyadi) Mátyás vélelmezett csontmaradványainak pusztán DNS-alapú azonosítása, hiszen apját, Hunyadi Jánost Gyulafehérváron temették el, azonban a Szent Mihály templomban lévő kőszarkofágokban már nem lelhetők fel a Hunyadiak fiági maradványai.
„Nagyon sok buktatója van tehát az ilyen „személyre szabott” azonosításnak. Önmagában a genetikai, archeogenetikai módszerektől várni a csodát felesleges. Ezzel együtt természetesen lehet értelmet adni a székesfehérvári székesegyház feltárása során előkerült maradványokat genetikai vizsgálatának” - összegezte Mende Balázs. „Célzott és megválaszolható kérdéseket kell azonban már a kutatás kezdetekor feltenni, hiszen a téves prekoncepciók tévútra vihetnek. Ha ismerjük és elfogadjuk a korlátainkat, eredményeket hozhat egy újabb vizsgálat, ám a székesfehérvári bazilikában feltárt emberi maradványok királyi személyekkel történő azonosítása – véleményem szerint – jelenleg meghaladja tudásunkat”
forrás és szerző : muemlekem.hu
Az eredeti írás itt olvasható
|