Bevezető előadásában Ormos Mária történész amellett érvelt, hogy a szélsőségekkel szemben a hasonlítgatás azért nem jelenthet megoldást, mert a szimbólumokat és elnevezéseket tetszés szerint lehet cserélgetni („mindegy, hogy merre áll a kereszt szára”), a nélkül, hogy a dolog lényegén bármit is változtatna. Eltűnésére kizárólag olyan válságkezelő stratégia esetében lehet számítani, amely a tömegek által hihető alternatívát állít fel a szélsőségek által kínált, érzelmi alapon álló, hitbeli ígérettel szemben – tette hozzá.

Áttörések: 1939 és 2009

Pandula Attila (ELTE) az Árpád-sáv evolúciójával foglalkozott, Vonyó József (PTE) és Karsai László (SZTE) pedig Gömbös Gyula, illetve Szálasi jelvényeit, jelképeit mutatták be. Ungváry Krisztián a 19. századi romantika talajából szárba szökkent újpogány turanizmust, a magyarság keleti orientációjának letéteményesét, az országot a nagyhatalmak sorába felemelni kívánó ideológiát vizsgálta.

Sipos Péter (MTA Történettudományi Intézet) új adalékokkal szolgált a katonai és politikusi pálya között dilemmázó Szálasi-portré megfestéséhez, míg Hubai László a szélsőjobb1939-es választási eredményét vizsgálta, s rámutatott, hogy akkoriban szélsőjobbra nem csak az Imrédy Béla fémjelezte MÉP, hanem a kisgazdák és a szociáldemokraták közül is sokan átszavaztak.

 

A Nemzeti Őrsereg és gárdisták a budapesti Bartók Béla úton 2009. november 22-én
(Fotó: Magócsi Márton)

 

A legújabbkori tendenciákat vizsgálva Grajczjár István és Tóth András kutatása többek között megállapította, hogy a társadalmi-gazdasági változások nyertesei és vesztesei egyaránt vonzódhatnak a szélsőjobboldalhoz.

Kivételes történelmi pillanatokban, amikor a gazdasági válság és a politikai krízis megsemmisíti a mérsékelt pártok legitimitását, a szélsőjobb nacionalista, tekintélyelvű üzenetei magukhoz vonzhatják a sikeres munkavállalókat („attitüdinális potenciál” felerősödése), míg a lázadásra, a bűnösök megbüntetésére vonatkozó forradalmi baloldali populista követelései magukhoz vonzhatják a változások veszteseit. Tóth András szerint a gazdasági helyzet javulása önmagában kevés a radikalizálódás visszafordítására, a megoldás ugyanis a mérsékelt erők összefogásában rejlik.

Kovács László Imre (SZTE) a radikális jobboldal 1990 utáni választási eredményeit vizsgálta, különös hangsúlyt fektetve a MIÉP 1998-as országgyűlési és a Jobbik 2009-es európai parlamenti eredményének analízisére. Előadása végén rámutatott, hogy a Jobbiknak szervezetileg és ideológiailag kevés köze van a '90-es években nála szerényebb sikereket elérő MIÉP-hez, szavazóbázisa a választási térképek tanúsága szerint szinte alig egyezik meg a Csurka István vezette pártjáéval.

Etnobiznisz és nemzeti rock

Kovács András szociológus (CEU, MTA) a mai magyar társadalom antiszemitáit és holokauszttagadóit vette górcső alá, s többek között arra kereste a választ, hogy létezhet-e olyan ember, aki tagadja a zsidók kiirtását, viszont nem érez ellenszenvet irántuk. A kutató egy kérdőíves felmérés eredményeit elemezve megállapította, hogy ugyan 2006-ban tetőzött a holokauszttagadás (Magyarország lakosságának hét, míg 2009-ben hat százaléka tagadta a gázkamrák létezését), s többségben vannak az érzelmi antiszemiták a radikális társaikkal szemben, de igen veszélyes az ún. szekunder antiszemitizmus jelensége, amely sok ember indentitásválságára utal.

Pálinkás János marketing szakember az etnobiznisz mai tendenciáit vizsgálta, hogyan találta meg a szélsőjobb azt a piaci rést, ahová beférkőzve eredményesen meg tudta szólítani hívőinek táborát. Évente legalább 5,5 milliárd forintra tehető a nemzeti érzelmek kiaknázásából megélő vállalkozások forgalma – idézte a szakember, aki a szélsőjobb kultúrájának széles skáláját mutatta be: nemzeti érzelműeket szállító taxitársaságtól elkezdve, a hűtőmágnesen át egészen a szkíta aranyszarvasos rugdalózóig.

Oblath Márton (MTA Kisebbségkutató Intézet) a Kurucinfo, a Szent Korona Rádió és a Bombagyár internetes oldal tartalmait vizsgálta, míg Feischmidt Margit (MTA Kisebbségkutató Intézet, PTE) a régi szimbólumokat és azok új jelentéseit tekintette át a magyar nacionalista radikális szubkultúrákban.

A nemzeti rock és a Hatvannégy Vármegye egymásra találását, továbbá azok egyik igen fontos metszéspontját, az utcai radikalizmus műhelyét, a Magyar Szigetet (ellensziget) elemezte: a vesztes-nyertes dichotómiában egyértelműen az előbbi kategóriába sorolható szélsőjobb az áldozati narratíva szerint az összeesküvés áldozatai, így szerintük minden legitim, amint mondanak – az ellenségkép és a hőskultusz is. Ezeknek számos közvetítési kódja van, úgy mint a Trianon-megemlékezések, a koncertek, a fesztiválok és a labdarúgó-mérkőzések.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.