H. Ritát 2000 márciusában tartóztatták le illegális drogkereskedelem miatt Budapesten. Három évig volt előzetesben. A zárkában öngyilkosságot kísérelt meg. Bírósági ítéletére csak 2006-ban került sor: bizonyítékok hiányában felmentették. Jelenleg is tart kártalanítási pere.

Setét Ernőt és barátját 2008 szeptemberében mentették fel másodfokon. Előzőleg „csoportos rablás” volt ellenük a vád. Az első fokon elítéltek tizenhét hónapot ültek, mire ártatlanságuk bebizonyosodott.

A tavalyi tarnabodi merénylet kapcsán – „valakik” cigányok házaira lövöldöztek, Molotov-koktélt robbantottak – három helyi fiatalembert gyanúsítottak meg „több emberen elkövetett emberölési kísérlettel”. Ártatlanságuk akkor derült ki, amikor a rendőrség nemrég elfogta a bűneset valódi tetteseit. A három tarnabodi fiatalember tizenegy hónap „előzetes” után szabadult, s most többmilliós kártérítést követel az államtól.

„Halálos kimenetelű” bírói tévedés is előfordult már. Pusoma Dénest egy idős asszony agyonveréséért ítélték el 1994-ben. Huszonhat hónapja töltötte már börtönbüntetését, amikor véletlenül kiderült: más volt az elkövető. Pusomát kiengedték, ám hamarosan öngyilkos lett.

A móri gyilkosság pere is téves ítélettel zárult: Kaiser Edére nyolc személy megöléséért a bíróság jogerősen valódi életfogytiglant szabott ki. Aztán elfogták az igazi tetteseket. S noha már két éve tudjuk, hogy nem Kaiser a „móri mészáros”, ezért az el nem követett bűnéért továbbra is életfogytiglani büntetését tölti. (Ebben az ügyben az ártatlanságát kimondó perújrafelvétel egy éve tart.)

Fleck Zoltán jogszociológus szerint a világon mindenütt előfordulnak téves bírói ítéletek. – Csakhogy nálunk az elfogadhatónál valószínűleg nagyobb a hibaszázalék. Mi nem tanulunk a tévedéseinkből. Itt senki nem elemzi a téves ítéletek okait. Az ügyeket nem tárják fel. Nem tudni, valójában hány esetben hurcoltak meg ártatlanokat.

– A téves ítéletekről nincs statisztika. A bírósági határozatok csaknem 87 százaléka első fokon jogerőre emelkedik. Ezeket átfogóan senki nem vizsgálja. A bíró mások sorsa fölött dönt, de ő sem tévedhetetlen. Épp ezért lenne fontos a bíróságok ítéleteinek folyamatos elemzése. Ez nem sértené a bírói függetlenséget – mondja Kaposvári Bertalan nyugalmazott bíró, aki ez év márciusáig (miután Lomnici Zoltán mandátuma 2008 júniusában lejárt) a Legfelsőbb Bíróság elnöki jogkörben eljáró alelnöke volt.

Hozott anyagból

Kaposvári Bertalan:
A téves ítéletekről nincs statisztika

 

Megkérdeztük a bíróságokat felügyelő Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot: vannak-e kimutatásaik az ártatlanul elítéltekről? Azt válaszolták: nincsenek. Forduljunk a Legfőbb Ügyészséghez. Ott közölték: ilyen ügyeket nem tartanak számon, mivel „statisztikailag elhanyagolhatóak”. Pedig – miként Kaposvári bíró fogalmaz – „ahol emberi tragédiákról van szó, ott egyetlen eset is nagyon sok”.

Magyarországon az ügyészség 98 százalékos váderedményességgel működik. Ami azt jelenti: az ügyek döntő többségében a bíróság bizonyítottnak találja a vádakat. A bírák gyakran érvelnek azzal: „hozott anyagból” dolgoznak. Ha a nyomozati szakaszban hibák történnek, lehet, hogy a tárgyaláson sem fognak tisztázódni. Akkor sem, ha nagy port kavart bűncselekményekről van szó.

A móri perben mind az első, mind a másodfokon ítélkező bíró úgy döntött, minden kétséget kizáróan Kaiser Ede a gyilkos. Noha több bizonyíték utalt az ellenkezőjére. Például a tettestől származó lábnyom nagyobb volt a Kaiserénél, nem egyezett a DNS-minta, ráadásul több tanú állította: a gyilkosság időpontjában a vádlott Csepelen tartózkodott.

Magyar Elemér:
Olykor nemtelen eszközöktől sem riadnak vissza

 

Országos visszhangot váltottak ki a cigányok elleni merényletek is. Tarnabodon hajnalban lőttek a romák házaira, és már délelőtt elfogtak három helyi fiút az egyik lakos tanúvallomása alapján. Azt állította: hallotta, amint épp az ablaka alatt fegyveres akciót terveznek a fiatalok. Később kiderült, a „tanú” az egyik fiú haragosa volt.

Annak idején Pusoma Dénest is hamis tanúvallomás miatt fogták el. A szomszéd látni vélte, amint a gyilkosság időpontjában belopózott az áldozat házába. Sem a nyomozók, sem a bíróság nem vette figyelembe, hogy a „hiteles” szemtanú gyengeelméjű, beszámíthatatlan.

Pusoma roma volt, a tarnabodi fiúk is azok. Magyar Elemér ügyvéd képviseli őket, ő járt el Pusoma kártérítési perében is:

– A rendőrök gyakran eleve azt feltételezik, hogy az elkövető roma. Ha valaki cigány, azt szinte pluszbizonyítéknak veszik. Tipikus, hogy fogyatékos vagy befolyásolható tanúk vallomásait használják fel. Olykor nemtelen eszközöktől sem riadnak vissza.

Említi az ügyvéd, Pusoma cellájába „vamzert” helyeztek, akinek azt ígérték: enyhítik a büntetését, ha valahogy kicsikar Pusomából egy írásos beismerő vallomást. A rendőrség „beépített embere” rávette rabtársát: ha leírja, hogy ő ölte meg az asszonyt, levelét eljuttatja egy jó ügyvédhez, aki kihozza a börtönből. A levél egyenesen a bíróságon kötött ki.

Igazságszolgáltatásunkban csak elvileg létezik jogegyenlőség. Valójában akiknek nincs pénzük ügyvédre, eleve védtelenebbek.

Fleck Zoltán szerint nálunk nem tisztázottak a bírák kiválasztásának és alkalmasságának szakmai szempontjai. Gyakran a személyes kapcsolatok számítanak, nincs valódi mérce:

– A bírákat 35-38 éves koruk fölött már senki nem ellenőrzi. Pályájuk kétharmadát mindenféle kontroll nélkül töltik el.

A honi bíróságok legfőbb igazgatási szerve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT). Tagjai a megyei bírósági elnökök is.

– Az OIT-ban a megyei elnökök lényegében önmagukat ellenőrzik. Többségükben kitűnő szakemberek, mégsem szerencsés, ha valaki a saját munkáját felügyeli – jegyzi meg Kaposvári Bertalan. Említi még: a rendszerváltás előtt az Igazságügyi Minisztérium Felügyeleti Főosztálya rendszeresen áttekintette a bírói ítéleteket. Összefoglalóit megküldte a bíróságoknak, így minden bíró nyomon követhette az ítélkezési gyakorlat alakulását.

– Ma a bírák csak a saját megyéjükben lévő ügyeket ismerik. Ez is oka annak, hogy idehaza nem egységes az ítélkezés. Nyugat-Európában természetes az ítélkezési gyakorlat folyamatos elemzése. Például Portugáliában, Svédországban a bírák maguk közül választanak „instruktorokat” három évre, akiknek ez a feladatuk. A hibás döntések felderítésével támogatják az ítélkezési gyakorlatot, erősítik az ítélkezési fegyelmet.

Kaposvári Bertalan 2005-ben kezdeményezte, hogy szakmai kontrollt ellátó testület jöjjön létre a Legfelsőbb Bíróságon. A 2008-as országos vezetői értekezlet elfogadta a koncepciót, az végül mégsem valósult meg. Noha a szervezetben a fiatalabbak között voltak támogatói, az LB több bírája alkotmányellenesnek minősítette javaslatát. Kaposvári a Legfelsőbb Bíróság vezetőjeként kilenc hónapig elnökölte a testületet. Panaszügyekben lehetősége volt egyes akták bekérésére. Ennek az alsóbb fokú bíróságok eleget is tettek, jóllehet az LB-nek nincs igazgatási jogköre a bíróságok fölött.

– A rendszerváltozás előtt létezett a törvényességi óvás intézménye, amely lehetővé tette a törvénysértő döntések megváltoztatását. Hasonló intézményre – kizárólag a terheltek javára – ma is szükség lenne, miután a hibás ítéletek megváltoztatására is lehetőséget adna – mondja Kaposvári.

Védő nélkül

– Nagyon sok állampolgárnak – anyagi helyzete miatt – reménye sincs arra, hogy az ügyében védőt hatalmazzon meg – állítja Kaposvári Bertalan. Hozzáteszi: a törvény felsorolja, mikor kötelező a védelem a büntetőeljárásban. Egyszerűbb ügyekben úgy is elítélhetnek valakit, hogy nincs védője. Pedig a terhelt kérheti, hogy ügyében kirendelt védő képviselje.

Pusomának is ilyen volt: előzetes letartóztatása alatt nem is találkozott vele. A kirendelt védőnek ugyanis nem kötelező ott lennie a kihallgatásokon. A tárgyaláson is elég, ha csak jelen van.

A vád tanúja

A drogkereskedelemmel megvádolt H. Ritát – egyebek mellett – szintén egy terhelő tanúvallomás alapján tartották fogva. Valaki állította, többször is tőle vett heroint. A tanút csak a tárgyaláson – hat év után – szembesítették a vádlottal. Nem ismerte fel Ritában az állítólagos dílert.

Azt hihetnénk, az igazságszolgáltatás erkölcsileg, anyagilag is igyekszik kárpótolni az ártatlanul elítélteket. Csakhogy ez sokszor nincs így. Elvileg vagyoni kártérítés jár a fogva tartás alatt elmaradt jövedelmekért vagy a kialakult betegségekért. Nem vagyoni kártérítés pedig a szabadságmegvonásért. De vajon ki tud „beárazni” egy tönkretett életet?

H. Rita ügyvédje, Kamarás Gábor azt mondja, alapprobléma, hogy a kártérítések kifizetésében nincs semmilyen rendszer.

– Megoldás lehetne, ha minden ártatlanul leült nap után adott összeg járna egységesen. És ezt mindenképp megkapnák az elítéltek. Csak az ezen felüli, pluszkárigényekért kellene perelni.

Bajáky Tamás:
Hiába az ártatlanság vélelme...

 

A szabályozás hiánya viszont az ártatlanul elítéltek újabb megaláztatásához vezethet. Ennek lett halálos áldozata Pusoma Dénes. – Ma is lelkiismeret-furdalásom van, amiért arra biztattam, pereljünk kártérítésért. Egyetlen fillért sem kapott. Hazament a falujába, nem talált munkát, uzsorakölcsönt vett fel, remélve, hogy a jóvátételből majd visszafizeti. Végül a házát is el kellett adnia. Semmije, senkije nem maradt. Felakasztotta magát – emlékezik védencére Magyar Elemér.

Egy másik példa: a roma Gán fivéreket emberölésért csukták le, később kiderült, „tévedésből”. Ügyvédjük 2-2 milliós jóvátételt kért számukra. A kirendelt pszichiáter így „diagnosztizálta” a testvérpárt: „A felperesek az átlagosnál primitívebb személyiségükből kifolyólag a majd 15 hónapos elzárást nem élték meg olyan fokú pszichés károsodással, ami a kereset szerinti kétmillió forintos kártalanítási összeg megítélését indokolná.” E „szakvéleményre” hivatkozva csak 1,2-1,2 milliót ítélt meg Gánéknak az első fokon döntő bíró.

H. Rita hároméves fogsága alatt krónikus petefészek-gyulladást kapott. Meddő lett. Polgári perben neki kell bizonyítania, hogy egészségkárosodása a börtönnel függ össze, nem részesült megfelelő orvosi ellátásban. Szinte lehetetlen ezt utólag igazolni, ezért is tart immár három éve a kártérítési pere. Itt az orvos szakértő azt állapította meg: Rita meddősége akkor is bekövetkezett volna, ha nem tartóztatják le. A jelentésben az is szerepel: „Életvezetése a beilleszkedés korai zavarát, neveltetési körülményeit és élősködésre való hajlamát mutatja.” Fizikai állapota: „Testszerte barnás árnyalatú kültakaró.” Magyarán: roma.

Azt mondják, előzetesbe kerülni nagyon könnyű, annál nehezebb kijönni onnan. Bajáky Tamás ügyvéd szerint ha valakit egyszer „bevittek”, azt ítélet nélkül három évig is benntarthatják. De azoknak sem sokkal könnyebb, akiket ártatlanul gyanúsítanak meg, és szabadlábon védekeznek. Nekik semmiféle kártalanítás nem jár.

– Ha valaki ellen bármilyen büntetőeljárás indul, azonnal feltüntetik az erkölcsi bizonyítványában. Így számos munkalehetőségtől elesik. Rabosítják, ami megalázó. A nyomozás két évig is tarthat, ezalatt bármikor berendelhetik a rendőrségre. Hiába az ártatlanság vélelme, sokan bűnösként kezelik az illetőt – mondja Bajáky.

Említi azt is: az ügyvédek csak akkor praktizálhatnak nálunk, ha kötelező „ügyvédi biztosítást” fizetnek. Ez évente minimum százezer forint körüli összeg. Ha tevékenysége során az ügyvéd – saját hibájából – kárt okoz ügyfelének, a kárt a biztosításából térítik meg. Vagyis rossz döntéseiért maga visel erkölcsi és anyagi felelősséget. Ha viszont a nyomozók vagy a bírák tévednek, helyettük az állam kártalanít.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) sajtóosztálya a 168 Óra kérdésére leszögezte: a kártalanításnak „mérőeszköze”, objektív vagy törvényben meghatározott mércéje nincs. Az állammal szemben indított kártalanítási eljárások száma évente 350 és 500 között van. (A befejezett ügyek száma évente 80-100.) A kártalanítás teljesítése az erre a célra biztosított költségvetési előirányzatból történik. A jogszabályok értelmében azonban a kártalanítást az állam a költségvetést meghaladóan is köteles az ítéletek alapján teljesíteni.

2007-ben 152,7 millió, 2008-ban 178 millió, 2009 első félévében 103,9 millió forint kártérítésre került sor. Nem mellesleg: az igazságszolgáltatás áldozataitól nem kért bocsánatot sem a nyomozó hatóság, sem a bíróság. A nyilvános elégtétel hiánya is hozzájárul ahhoz, hogy az ártatlanul meghurcoltakon sokszor örökre ott marad a bélyeg. Pusoma Dénest a falujában továbbra is gyilkosnak tartották, kiközösítették. H. Rita is úgy érzi: felmentése nem védi meg az előítéletektől. Egykori szerb élettársát is lecsukták drogkereskedelem miatt. Őt is ártatlanul. A férfi nem kért a magyar állam kárpótlásából és az ezzel járó megalázásokból. Amint kiszabadult, elhagyta az országot.

Mindenesetre nálunk a téves ítéleteknek nincs szakmai következményük. Pusoma öngyilkossága után tíz évvel, 2007-ben a bíróság újra megvizsgálta az ártatlanul elítélt ügyét. Az eljárás cinizmusát jellemzi, hogy a kontrollt ugyanaz a Heves Megyei Bíróság végezte, amely annak idején a téves ítéletet hozta. Sajtóközleményt adtak ki Pusoma peréről: „Az eljárás törvényesen és szakszerűen folyt, annak ellenére, hogy a bűnösség kérdésében nem megfelelő állásfoglalás volt.”

A téves móri ítélkezés után Ihász Sándor fővárosi főügyész, illetve Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke is kijelentette: az eljárás jogszerű volt. Nem követtek el hibát.

Fleck Zoltán hangsúlyozza: külföldön a súlyos bírói tévedéseket gyakran óriási társadalmi tiltakozás követi. Ott jóval erősebb a civil kontroll. Belgiumban ilyen botrányok hatására kezdték meg az igazságszolgáltatás reformját. Nagy-Britanniában Tony Blair akkori miniszterelnök bocsánatot kért, amiért ártatlanokat ítéltek el. S bár a bírát külföldön sem büntetik meg vagy ítélik el, ha tévedett, a komoly hibáknak szakmai következményei vannak.

forrás : 168ora.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.