2007. december 9-én a Pest megyei Tatárszentgyörgyön főpróbát tartott a Magyar Gárda. Minden kellék adott volt. Egyenruha, sujtásos zeke, csizma, zárt alakzat, magával ragadó beszéd egy emlékmű talapzatán a cigánybűnözésről. A műsorhoz díszromát is kerítettek, vendégművészt, aki a magyar–cigány együttélés szép hagyományairól szónokolt. A helyiek kalaplevéve, meghatottan álltak. Eljött a felmentő sereg. A falu, ahol mellesleg harmincszázalékos a munkanélküliség, pár napja bűneset színhelye volt. A felvégen elhajtottak egy disznót, miközben az alvégen lakó roma család portájáról füst, énekszó szállt, a bográcsban forró víz rotyogott.

2009 elején egy jobbikos jelölt tizennyolc százalékot hozott Ajkán, a helyközi választáson. De Ajka meszsze van. Messzebb, mint Európa. Ki figyelt oda?

A díszvendég

2009. június 12-én kihirdették az EP-választás eredményét. A Jobbik – a győztest megtréfálva – a Fidesz elől is elhalászott egy mandátumot. Befutott.

Magyar Kornélia, a Progresszív Intézet igazgatója az EP-választás után 3500 fős, regionális felbontásban készült felmérést publikált. De nem kellett sokat vizsgálódni. Már aznap este, az OVB honlapjáról is kiderült: öt északi és keleti megyében a „gárdapárt” megelőzte az MSZP-t. Abban a lepusztult északi és keleti régióban, ahol a roma lakosság számaránya nagy, legtöbb az inaktív, a segélyezett, legmagasabb a munkanélküliség. A pártok nyomban hozzáláttak megszokott munkájukhoz: egymás üzemszerű „bemártogatásához”.

A Fidesz a kormányt okolta „katasztrófapolitikája” miatt. Az MSZP Orbánt a „kettős beszédért”.

Csupán a Jobbik haladt rendületlenül. Folyt az önfeledt köztéri akciózás. A rendőrséggel provokált konfliktusokból kizárólag ők jöhetnek ki jól. Ha a rend őrei passzívak, a Jobbik nyert, ha csattan a bilincs a csuklón, ismét a „radikálisok” a forradalmi harc mártírjai.

Vona Gábor elnök már a választást követő napon Az este díszvendége volt. Az interjúból kiderült: a Világbank „egy rablóbanda”, a hiteleket át kell ütemezni, a Kárpát-medence elfoglalása épp aktuális, „mivel a magyar nemzet egységes valami, s ennek az egységes valaminek egybe’ is kell lennie”. A műsorvezető hölgy úgy ledöbbent, hogy elmulasztotta megkérdezni: hogy tetszik gondolni, elnök úr? Fegyverrel? Tárgyalással?

Kérdés híján utóbb a pártvezér maga volt kénytelen álláspontját megvilágítani. Természetesen békés úton. (Szlovákia és Horvátország nyilván belátja: így igazságosabb.) Mindez csak azért fontos, mivel a Jobbik nevű párt 427 ezer szavazatot szerzett. Mintha nemzeti Alzheimer-kór támadta volna meg hazánkat.

Van átjárás

Juhász Attila, a Political Capital elemzője szerint az eredmény azért meglepő, mert a közvélemény-kutatók alaposan félremérték. Lehettek „rejtőzködő szavazók”, annak ellenére, hogy a mai Magyarországon korántsem számít „illetlenségnek” a rasszista nézetek hangoztatása. Ezt a Progresszív Intézet igazgatója is megerősíti. Ha „cigánytenyészetről”, „zsidóbűnözésről” hallanak, a szavazók több mint harmada nem tartja durvának, még a kocsmapulton túl sem. A cigánybűnözés politikai terminus technikusnak számít. Úgyhogy hiába alapozta erre EP-kampányát az SZDSZ. A plakátokról hiába ordított: „Emberek, ezek cigányellenesek!” A „progresszívek” kutatásai szerint ugyanis a lakosság nyolcvan százaléka az.

Magyar Kornélia úgy látja: a Fidesz és a Jobbik tábora között „van átjárás”. A Fidesz-bázis harmada helyeselné a koalíciót, kisebb részének egyenesen „tartalék szavazata”, kettes számú pártja a Jobbik. Ez nem eredendő bűn. Csak történeti következmény. Az éveken át folytatott orbáni „kettős beszéd” eredménye.

Vannak, akik vitatják mindezt. Magyarék felmérései szerintük korrektek, de megtévesztők. Ózdon fénykorában az MSZP hatvan százalékot is szerzett. Most húszat, a Jobbik harmincat.

A roma faktor

Riskó Gáspár felvételei

 

A Jobbik politikai jövője azon múlik, miként viszonyulnak hozzá a nagy pártok. Egységesen vagy „széttartóan”. Juhász Attila szerint a szélsőjobb elérte növekedési potenciáljának csúcsát. Harmincöt százalékos választási részvétel mellett ez tizenöt százalékot ért. De az országgyűlési választáson, ahol „a lét a tét”, ahol nincsenek „dafkevoksok”, legfeljebb nyolc-tíz százalékra jó.

Závecz Tibor, a Szonda Ipsos kutatási igazgatója szerint bár nyilván akadtak kósza átszavazók, nagyon frusztrált MSZP-szimpatizáns lehet, aki épp a Jobbikhoz „menekül”.

Orbán érzékelte a veszélyt. A Jobbik (és a gárda) kormányzati belépőjének tragikus nemzetközi visszhangja lenne. Mert bár Bulgáriában működik „Bolgár Gárda”, Romániában „Román Gárda” (úgyhogy már plágiumra gyanakodtunk), periferiális jelenségnek számítanak. Négyszázezres tömeget képtelenek megmozdítani. A Magyar Gárda nemzetközi híre félelmetesebb és kínosabb is. Orbán kénytelen is volt gyorsan reagálni. Leszögezte: kormányában nem lesz „se MSZP-s, se jobbikos”. Ma még könnyen beszél.

A dolgok állása szerint egyedül is kényelmes többsége lehet.

A vita a kutatók között nem erről folyik. Õk azon tusakodnak: honnan jöttek a titokzatos szavazók? Mi a fő hajtóereje a Jobbik üstökösszerű pályájának? A szociális válság, az elszegényedés, vagy a párt „nagy találmánya”, a „roma faktor”.

Reggeli elemző műsorában Tölgyessy Péter az elszegényedésben látja a Jobbik sikerének titkát.

A Bajnai-kormány hasznos dolgokat tesz, de ami hasznos, kínos is. 2009 végéig nyolc százalékkal csökkenhet a fogyasztás. Önmagában az áfaemelés (és a tizenharmadik havi nyugdíj elvonása) tíz százalékkal kurtította meg a nyugdíjasok jövedelmét.

Hasonlóval a Fidesznek is számolnia kell. Nem véletlen, hogy a jobboldali sajtó (főként a Fidesz által vezényelt médiabirodalom) nem ünnepli már olyan hevesen a „jobbikos hősöket”.

Az új középpárt bázisát elemezve a Progresszív Intézet meglepő megállapítást tesz. Tízből négy átszavazó a Fidesz világából érkezett, kettő csalódott exszoci, és négy olyan szavazó akad, aki politikával korábban soha nem vagy ritkán foglalkozott. Zömük „újonc”. Első szavazó. A legtöbb voksot a Jobbik a 20–29 év közötti korcsoportban kapta. Ez tehát fiatal párt. A képet bonyolítja, hogy létezik a „kelet–nyugati” tengely is. Keletről nyugat felé haladva népszerűségük egyre csökken. A romák által szintén sűrűn lakott Dél-Baranyában nem is verhettek gyökeret. Józsefváros is „Jobbik-mentes övezet”.

Magyar Kornélia szerint ahol a szociális gondokra kicsit is figyelő, lelkiismeretesebb közigazgatás dolgozik, a Jobbiknak nem nő fű. Nevét nyilvánosságra hozni nem kívánó szocialista beszélgetőtársunk szerint a fiatalok, az első szavazók hiánya, közönye a legszomorúbb fejlemény pártjában.

Juhász Attila (Political Capital) ezt azzal fejeli meg, hogy az ifjúság „romantikára hajló, rendszerkritikus hevületét” a radikális, jobboldali mozgalmak jobban kielégítik, mint az ernyedt, korrupt polgári pártok vagy a baloldal. A Jobbik „tiltott gyümölcs”.

A pártban nagy a lendület. A siker is feldobta őket. De újszerűségük, frissességük idővel kopni fog. Ráadásul a rendszerkritikus „rasszista forradalmárok” hajlanak a belső viszálykodásra. A „tiszta elveket” mindenki másképp értelmezheti. Van, aki szóról szóra, van, aki „praktikusan”. S mi történik, ha az establishmentellenes „újak”, a reményteljes ifjak a „rendszer” szereplői lesznek? Az igazi csalódás azonban az lesz, amikor kiderül, nem változik semmi.

forrás : 168ora.hu / Riskó Gáspár felvételei

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.