A magyar Parlament. Modernkori menedékvárossá válhat
Fotó: Somorjai

 

Tíz évvel ezelőtt, 1990. május 2-án alakult meg a negyvenéves pártállami uralom után az első szabadon választott Országgy?lés. Akkor sokan úgy hitték, vége a "törvények feletti elvtársak" uralmának, eljött a polgárok törvény előtti egyenlőségének korszaka. Nos, a polgárok elvben egyenlőek a törvény előtt, de vannak, akik "egyenlőbbek", ilyenek a képviselők. Törvényfelettiségüket mutatja, hogy a jelenlegi ciklusban 33 rágalmazási és becsületsértési ügyben indult büntetőeljárás képviselő ellen, az országgy?lés azonban egyetlen esetben sem adta ki a képviselőt.

 

Mindez annak ellenére történt, hogy a mentelmi jog az ilyen ügyekben nem is illeti meg a képviselőket. A mentelmi jog a mai törvényi szabályozás szerint leegyszer?sítve két dolgot jelent: egyrészt nem indítható büntetőeljárás és szabálysértési eljárás a képviselő ellen mandátuma tartama alatt az Országgy?lés előzetes hozzájárulása nélkül (kivéve a tettenérés esetét), másrészt a képviselőt nem lehet felelősségre vonni (elvileg soha) leadott szavazata, a megbízatása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ez a mentesség azonban nem vonatkozik – egyebek mellett – a rágalmazásra és a becsületsértésre. Az előbbit "sérthetetlenségnek", az utóbbit "felelőtlenségnek" hívja a jogi szaknyelv. A két intézmény csírái már a képviseleti demokráciák megszületése előtt, a rendi országgy?lések időszakában fejlődésnek indultak. Angliában a XIV. században már rögzítették a képviselőket megillető szólásszabadságot. Eközben a kontinensen, hazánkban is, a sérthetetlenség alakult ki először: a küldöttek mozgásszabadságának biztosítására korlátozták az Országgy?lésbe igyekező küldöttek felett a hatalom őrizetbe vételi jogát.

A jogintézmény fejlődése során a mentelmi jog szabályozásának alapvetően két modellje alakult ki: az angolszász modell (például Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Hollandia), amely a plénumon elhangzottak tekintetében teljes, egyebekben korlátozott szólásszabadságot biztosít, miközben a sérthetetlenséget nem, vagy csak részben ismeri el; és a francia–belga modell, amely teljes felelőtlenségre és sérthetetlenségre épül.

A mai magyar mentelmi jog az utóbbi modellt követi. Ez a megoldás gyakorlatilag a törvény előtti egyenlőség elvének feláldozását jelenti a parlament zavartalan m?ködésének védelme érdekében. A mentelmi jog – ezt fontos leszögezni – mindenkor a végrehajtó és a törvényhozó hatalmi ág kapcsolatában az utóbbi részére jelentett védelmi eszközt. Célja a parlament mint törvényhozó intézmény m?ködésének megóvása a kormány esetleges zavaró tevékenységével szemben, azaz a mentelmi jog semmiképpen nem szolgálhat a képviselők egyéni privilégiumaként.

Az európai kontinens országaiban a kormánnyal szembeni bizalmatlanság miatt gyakran tartották fontosnak részletesen és széleskör?en szabályozott mentelmi joggal körülbástyázni a képviselői jogállást, szemben az angolszász demokráciák konvenciókon, szokásokon alapuló parlamentarizmusával. A mai magyar mentelmi jog célja a következőképpen foglalható össze: megóvni a parlamentet mindennem? "zaklatástól", különösen a képviselőkkel szemben igazukat kereső polgároktól. Hogy mennyire bevált az önvédelem ezen ,,totális koncepciója", mi sem bizonyítja jobban, hogy 1997-ben a kormány tagjainak jogállásáról szóló törvényjavaslat vitájában felmerült, hogy a kormány tagjai is élvezzék a mentelmi jog védelmét. A végrehajtó hatalmi ág így próbálta meg elejét venni a saját maga ellen elkövetett zaklatásoknak

A képviselői szólásszabadság esetén a probléma megoldását az jelentené, ha a parlament elkezdené a törvényt úgy alkalmazni, ahogy le van írva. A törvény szerint a rágalmazás és becsületsértés nem tartozik a felelőtlenség körébe. Mégis – ahogy az Országgy?lés 1/1991 (XII. 4.) elvi állásfoglalásában leszögezte: mivel ilyen esetekben egyben büntetőeljárásra kerül sor, a sérthetetlenség szabályait segítségül hívva az Országgy?lésnek szavaznia kell az eljárás megengedettségéről. Az Országgy?lés így gyakorlatilag egy eljárásjogi kérdés kiskapuján keresztül becsempészte a szólásszabadság körébe a sérthetetlenség szabályait. E furcsa keveredés eredménye: ,,a képviselők sérthetetlen sértegetési joga".

Az 1990. évi LV. törvény, amely még a rendszerváltás hamvas lendületében, 1990 nyarán született, kifejezetten úgy szabályozta a mentelmi jogot, hogy a képviselőt az államtitoksértés, a rágalmazás, a becsületsértés esetén, valamint polgári jogi felelősség esetén nem illeti meg. Tehát a képviselő szabadon és büntetlenül szólhat bármit, de államtitkot nem sérthet, másokat nem rágalmazhat, mások becsületét nem csorbíthatja, mások jó hírnevét nem sértheti.

Ha az Országgy?lés be akarná tartani a saját maga által hozott törvényt, akkor minden olyan esetben, amikor államtitoksértés, becsületsértés vagy rágalmazás miatt kérik a mentelmi jog felfüggesztését, a plénumnak kizárólag arról kellene döntenie – tekintettel arra, hogy a kérelemben foglalt ügyre a mentelmi jog nem terjed ki –, hogy a mentelmi jogot fel kell függeszteni.

Ehelyett az Országgy?lés azt a teljesen önkényes és semmilyen törvényi rendelkezésből le nem vezethető gyakorlatot alakította ki, hogy önmagát a bírói székbe ültetve kimondja, hogy "a feljelentés az Országgy?lés munkáját zavaró, zaklató jelleg?".

Nézzünk néhány példát arra, hogyan "zaklatták" az állampolgárok a képviselőket. Az egyik esetben az egyik kormánypárt elnöke rágalmazás miatt feljelentette egyik párttársát. A feljelentett állampolgár nem átallott viszonváddal élni a feljelentő pártelnökkel szemben, ezt a viszonvádat az Országgy?lés "zaklatónak" tartotta. Egy másik esetben Körömi Attila fideszes képviselő azt állította a pécsi polgármesteri hivatal egyik munkatársáról, hogy az "1990 óta szétveri a polgármesteri hivatalban a munkamorált, munkahelyén nem lehet elérni, rendszeresen az általa nyitott vendéglőben tartózkodik". A hivatalnok becsületének védelme érdekében a bírósághoz fordult. A feljelentett képviselőnek lett volna lehetősége a bíróság előtt bizonyítani állításait, ehelyett azonban az Országgy?lés a becsületét védeni igyekvő polgár fellépését "zaklatónak" minősítette.

Egy további esetben Pallag László kisgazda képviselő a Vám- és Pénzügyőrség Békés Megyei Nyomozó Hivatalának vezetőjéről állította, hogy az "elfektetett" bizonyos ügyeket, továbbá azt is állította róla, hogy kinevezése összefügg az "olajügyekben is érdekelt SZDSZ-es körökkel". A képviselőnek ezúttal sem volt alkalma a bíróság előtt bizonyítani vádjait, mivel az Országgy?lés a feljelentő parancsnok lépését zaklató jelleg?nek tartotta, mint ahogy a Pallag által megvádolt sarkadi rendőrkapitány is "zavarta" a képviselő munkáját azzal, hogy az általa alaptalannak tartott vádak miatt rágalmazás miatt feljelentette a képviselőt. Szabó Erika fideszes képviselő Kiskunhalas város polgármesteréről állította – a polgármester szerint valótlanul –, hogy az "anyagilag érdekelt néhány Kft.-ben". Az Országgy?lés ebben az esetben a zaklatást nem állapította ugyan meg, de minden alap nélkül a kérdés eldöntésére jogosult bíróság helyett kimondta az ítéletet: "A képviselő nem lépte túl a véleménynyilvánítás alkotmányosan védett korlátait." Ugyanez volt az Országgy?lés álláspontja Szabó Erika másik ügyében is, ahol a Kiskunhalasi Vagyonvédelmi Alapítvány kuratóriumának elnöke vélte úgy, a képviselőasszony megrágalmazta azzal, hogy azt állította róla, miszerint "az alapítvány egy őrző-védő vállalkozásnak álcázott cég volt a rendőrkapitány kezében, és ezzel zsarolta tulajdonképpen a környék vállalkozóit".

Erkel Tibor MIÉP-es képviselő büntetlenül nevezhette "tolvajnak" Szirányi Jánost, a Magyar Rádió volt m?vészeti igazgatóját, és vádolhatta meg archív hangfelvételek ellopásának kísérletével. Mint ahogyan Csurka István képviselői tevékenységét is "szükségtelenül zavarná", ha bíróság előtt kellene számot adnia Demszky Gáborral szembeni vádjairól. Molnár Róbert kisgazda képviselő pedig elfelejtette korábbi ígéretét, miszerint kérni fogja mentelmi jogának felfüggesztését abban az ügyben, amelyben Németh Sándor és a Hit Gyülekezete rágalmazás miatt tett feljelentést. A megrágalmazottak lépéséről az Országgy?lés kimondta, az "zaklató, az érintett képviselő munkáját zavaró".

A kérdés gyakorlati jelentőségét mutatja, hogy az első parlamenti ciklusban 1990 és 1994 között a mentelmi eljárások 72 százaléka rágalmazás-becsületsértés miatt indult (32 ügy), és ezen ügyek 34 százalékában került sor a mentelmi jog felfüggesztésére (11 eset). A második ciklusban 1994 és 1998 között már a mentelmi ügyek 83 százaléka (43 ügy) volt ilyen ügy, és csak 23 százalékban (10 esetben) adták ki a képviselőt. A jelenlegi képviselőkkel szemben 2000 márciusáig a büntetőeljárások 78 százalékban indultak rágalmazás-becsületsértés miatt (33 ügy, ami már több mint az első ciklusban összesen négy év alatt). Az igazán megdöbbentő azonban az, hogy a jelenlegi Országgy?lés eddig egyetlen egy esetben sem engedte meg a képviselőkkel szemben az eljárás lefolytatását! A bemutatott példák és a statisztikák egyértelm?en azt bizonyítják, hogy a képviselők – különösen a mostani ciklusban – büntetlenül rágalmazhatnak meg bárkit vagy sérthetnek meg embereket becsületükben, számíthatnak képviselőtársaik támogatására a felelősségrevonás elkerülésében. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem minden feljelentett képviselő b?nöző, de jogállamban ennek eldöntése nem a képviselőtársak, hanem a független bíróságok feladata lenne. Ennek hiányában marad az a látszat, hogy a mentelmi jog felfüggesztését törvénysértő módon megtagadó képviselők magukat is és egymást is törvény fölé emelik.

A törvényfelettiség nem csak a rágalmazási és becsületsértési ügyekben figyelhető meg. Mindhárom ciklusban előfordult, hogy közvádas b?ncselekmények miatt is megtagadták képviselők mentelmi jogának felfüggesztését. Az 1990-es ciklusban Mádi László fideszes képviselőt nem tudta felelősségre vonni a bíróság közúti baleset okozásáért. 1997-ben Kovács Pál mentelmi jogának felfüggesztését kérte hiába a legfőbb ügyész közúti veszélyeztetés b?ntettének és segítségnyújtás elmulasztása b?ntettének alapos gyanúja miatt, az Országgy?lés megtagadta a kiadatást. Ebben a ciklusban Bebes István fideszes képviselő mentelmi jogát magánokirat hamisításának vétsége miatt kérte felfüggeszteni a legfőbb ügyész, hiába, mint ahogyan Rapcsák Andrást is megoltalmazta a parlament attól, hogy a h?tlen kezelés miatt ellene indítani szándékozott eljárást lefolytassák.

A tendencia folytatódása azzal a következménnyel járhat, hogy Oroszországhoz hasonlóan, hazánkban is megnőhet az igazságszolgáltatás elől menekülők érdeklődése a képviselői helyek iránt. Az Országgy?lés pedig a b?nözők egyfajta modernkori menedékvárosává válhat.

A megoldás a rágalmazás és a becsületsértés esetén a hatályos törvény Országgy?lés általi betartása, az eddigi törvényellenes gyakorlat felszámolása lenne. A Házelnök fegyelmezése csak olyan törvényhozásban elképzelhető ahol az elnök pártatlanságához és korrektségéhez kétség sem fér és élvezi a teljes Ház bizalmát. Nálunk, ahol az ellenzék szerint az elnök megsérti a Házszabályt és rombolja a parlament tekintélyét, a kivezettetés joga vagy az ülésről való kitiltás lehetősége további viszszaélések lehetőségét teremtené meg. A köztörvényes b?ncselekmények esetén pedig a büntető törvénykönyvet kellene olymódon megváltoztatni, hogy a büntethetőség elévülése a képviselők esetén ne következhessen be, tehát a mandátum lejárta után felelősségre lehessen őket vonni. Lehet, hogy erre csak a következő rendszerváltásnál kerül sor.

forrás : hetek.hu / Hack Péter

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.